2010. június 10., csütörtök

Június

Semmi kreatívot nem tudok mutatni. Ha valaki azt szeretne látni most nálam, félek, csalódni fog.
Zajlik körülöttünk az élet, egyszerűen nem vagyok képes semmit csinálni, ami a fenti kategóriába tartozhatna.
Némi egészségügyi gondokkal küzdök immár 1,5 hónapja, de erről nem szeretnék beszélni.
Dorkám Pünkösd óta beteg, már nem is megy ebben a tanévben suliba. Kezdte Hörghuruttal, folytatta asztmatikus köhögéssel, arcüreggyulladással, majd középfülgyulladással.
Statisztikánk az elmúlt 3 hétre: 7-szeri orvoslátogatás, 2 fajta antibiotikum, Ventolin spray, Bioparox, Rinofluimucil,  Normaflore, Otosporin, Prospan, Algopyrin.
Tele van a bakancsom, remélem egyszer csak kinövi ezt az érzékenységet.
Mutatok egy képet, ahogy alszik. Egyszerűen nem tudok betelni még mindig a látvánnyal, ilyenkor mindig előjön bennem, hogy : "Édes istenem, tényleg nekünk adtad ezt a cserfes, kedves, hisztis, imádni való csajszit? Tényleg szülők lettünk?" Már több, mint 11 éve született Dorka, de még mindig alig tudom elhinni, olyan sokáig vártunk rá...
Hagy dicsekedjek egy kicsit. Dorkám betegen ment zongora vizsgázni május 29.-én. 5 darabot kellett előadnia. Még betegen is sikerült a vizsgája, nem is akárhogy. 5-ös lett!!!!!!
Ahhoz képest, hogy vizsga előtt a tanár néni nem volt 1,5 hétig és Dorkám a vizsgát megelőző 3-4 napban lázasan, fejfájósan még a zongorához sem tudott ülni. Vizsga reggelén és megelőző estéjén 2-szer zongorázta el darabjait, és kész. Ennyire tellett a felkészülése. De így is sikere volt! Ismét előadói készségét, virtuozitását, kiállását dicsérték. ÉS! Ami még fontosabb. Dorka folytatni akarja a zongorázást. Jövőre 4.-es zongorista lesz a lányom!! :)
Másik nagy esemény a családunkban: lecseréltük autónkat.
Nagyon, nagyon régi vágyunk teljesült, egy szép, magas fekvésű kocsink lett, egy Opel Zafira. Nem mai csibe a kicsikénk, 6 éves volt a napokban. De nekünk nagyon tetszik, nagyon kényelmes beszállni, utazni benne, nem utolsó sorban kiszállni belőle sem egy tornamutatvány.
A kocsi vétel nem volt egyszerű dolog. Meggyűlt a bajunk az autó kereskedővel. Először rossz szerződéssel adta el nekünk a kocsit, idén változtak az autó adás-vételi szerződés tartalmi és formai előírásai, erre meg nekünk még a tavalyi előírásoknak megfelelőt adtak.
Az okmányirodában világosítottak fel bennünket erről, aztán végre a jó szerződéssel a kezünkben ismét mentünk az okmányirodába, akkor meg kiderült, hogy a kocsi rendszáma vásárolt rendszám, azaz nem a kocsi tulajdona, hanem azé, aki megvette a rendszámot. Tehát így a kocsit nem tudják átírni, le kell mondatni az eladót a rendszámról, akkor átminősítik normál rendszámmá, akkor át tudják írni majd a kocsit a nevünkre. Na ez sem ment egyszerűen, a kereskedő nem akarta elhinni, hogy ez így van, de semmiképp nem akarta ide adni a vevő elérhetőségét, így megint csak vártuk, hogy intézkedni méltóztasson a kereskedő.
A kocsi átadása sem volt épp túl spilázva a kereskedő részéről. Komolyan mondom egy kiló kenyeret tisztességesebben ad át a kis közértben "Lenke néni". Na mindegy, túl vagyunk rajta. Aztán jött a régi kocsink, a skoda eladása. Naná, hogy itt is voltak problémák, az eladás előtt le akartuk fényképezni a kicsikét, meg hát amúgy is illik egy kicsit kicsinosítani a menyecskét, hát elvittük egy autó mosóba külső-belső mosásra. Hát erre nem letörték a belső, hátsó pótféklámpát? Ment a duma, hogy úgyis sz@r volt, majd hogy nem szerencsésnek érezhettük magunkat, amiért megoldották helyettünk, amúgy is mit vagyunk oda, úgyis eladásra kerül a kocsi. Végén már elkezdtek velünk kakaskodni, hogy mindjárt felrúgnak bennünket meg egyebek. Végül begerjedtem, felhívattam velük a főnököt, az nem győzött bocsánatot kérni és hogy természetesen  jót állnak a károkozás miatt. Ez így is volt, a főnök javára legyen mondva és még kaptunk egy külső-belső mosást is kárpótlásul. Lefényképeztem a kocsit, majd felraktam a netre. Megnéztük milyen áron mennek az ilyen korú járgányok, kigondoltunk egy árat. Két nap múlva már el is adtuk a kis öreget. Fájt egy kicsit a szívem miatta, de itt van helyette Zafika. :)
Mindent összefoglalva az utóbbi 1-1,5 hónapban minden ügyünk kisebb kálváriával zajlik. Legyen az bármi.
És akkor még egy-két kép életünk egy-egy pillanatáról:
Lulu baba pihizik.
Itt a kutya, hol a kutya? (Ő bújt el! :))  )
Aprótalpúak alszanak.
Így szeret hozzám bújni ez a kis bestia...
Dorka mostanság nem mindig szereti, ha fényképezem... :) de én meg nem hagyom magam! :))
Szépséges orchideám, immár 2,5 hónapja díszíti a szobánkat!

2010. május 18., kedd

Program változás...

...miatt már holnap, azaz szerdán lenne szükségem a pozitiv gondolataitokra.

2010. május 16., vasárnap

Mit is mondhatnék...

...lassan egy hónapja, hogy nem írtam, sokan szóvá tették, még olyanok is, akiktől nem is vártam, hogy feltűnik neki...
Mi tagadás jól esik.
Sajnos varrni nem tudok, mert mindig van valami, ami elviszi az eszem másfelé.
Például járni tanulok. Újra.
Családunkban végig söpört egy új irányzat, az egészséges lábbelikkel a középpontban. Hugicám párja, Zsolti nagyon vigyáz az egészségére és minket szép lassan nevel példamutatásával. Ő szinte egész nap MBT vagy Ryn cipőjében "billeg"-egyensúlyozik immár lassan fél éve és ez meg is látszik a járásán, testtartásán.
Anyuci az egyik alkalommal, amikor fenn járt Pesten, boldog tulajdonosa lett egy MBT szandinak Zsuzsi jó voltjából, azóta sokkal kevesebbet fáj a térde, bokája, gerince. Van nap, amikor nem kell fájdalomcsillapítót be vennie, amit egyébként már kb. másfél éve szed.
Nem tudom ki mennyit tud az MBT-k különlegességéről, de a lényeg az instabilitásról szól, ami által akár járás, akár állás közben folyamatosan dolgoznak a kis izmok, amik a mai cipők és egyenletes talajoknak köszönhetően lassan teljesen elsatnyulnak, ezáltal a lábunk is szépen csendben, majd egyre fájdalmasabban tönkre megy. Egyre jobban izgatta az én fantáziámat is ez az anti-cipő, hát egyre lelkesebben olvastam utána. Míg a párom azt mondta, hogy "na jó!", így Zsolti elvitt egy ilyen boltba, csak épp nem az MBT, hanem Ryn szakboltba. Neki van mindkét márkából 1-1 lábbelije és tapasztalata alapján a Ryn a strapabíróbb és kevésbé kényes. Kevésbé kényes, már ami a cipő talpszerkezetét illeti.
Így lettem boldog tulajdonosa egy ilyennek. (ajánlom a bolt teljes weblapját áttanulmányozni, sok érdekes információ van rajta!) Na, most azóta, szűk 2 hete itthon gyakorlom a járást benne, mert kérem szépen, az nem olyan egyszerű. Határozottan nem. Először is kifejezetten sarokra kell lépni és szépen végig gördülni az egész talpon. Ez egész kézenfekvőnek tűnik és normál esetben így is teszünk, legalábbis ha a cipőnk nem akadályozna ebben, ezt tennénk.... Na, de!! Ennek a gömbölyű talpformájából adódóan már nem is annyira ösztönös ez a mozdulat sor, azt vettem észre az első napokban, hogy settenkedek, lábujjhegyen lopakodok. Pénteken ebben vasaltam. Na, az volt ám a kihívás. Laza két óra álldogálás, imbolygás, pozicionálás, lett is izomlázam. De ez az izomláz jó. Majd, ha már többet használhatom és már élesbe, utcai használatba is kimerészkedek vele, beszámolok a személyes tapasztalataimról.
Aztán a tegnapi napomat sem lehet mindennaposnak nevezni.
Ötye járat volt Bruck-ba. Anyuci, Zsuzsi és én hajnalban "lóra" kaptunk és megláttuk osztrák sógorékat. Utunk több célú volt, de, ami az én esetemben és talán Nektek is érdekes lehet, az az, hogy Bruckban van egy Textil-Müller áruház. Ez egy textil diszkont áruház. Semmi csili-vili, viszont rengeteg textil és egyéb kütyü: szalag, csipke, gomb...
Néhány ár ízelítőül. Műbőrök/textilbőrök: 3-5 euró/m. Filcek: 3 euró/m, egyéb textilek 1-2 euró/m, műszőrmék: 5-7 euró/m. A cipzárak nem voltak túl jó árban. A gombok ára számomra rejtély volt. Valami betűkódjuk volt, de nem tudtam megfejteni, végül nem is vettem túl sok gombot, összesen 5(!) db-ot. Nem voltak most szép pamutvásznak, PW-s vásznak nem dübörögtek, nálunk pl. a Hunyadis fiúknál sokkal szebb és több PW. anyag van. Viszont rengeteg kordbársonyuk volt, rengeteg lenvásznuk, rengeteg organzájuk. Általában ezek ára 1-2 euró közt volt.
Én a műbőrökkel voltam leginkább elfoglalva, annyira szépek voltak. Próbáltam lefényképezni őket, de hát ez nem volt egyszerű és éppenséggel sikeres hadművelet sem. De azért megmutatom.
A bal felső kép színe sokkal szebb az életben, kissé lilás az alapszíne, a jobb oldali pedig inkább fekete, mint barna, a piros lett a leg szín hűbb kép.
Nem voltak túl aprólékosak az eladók. Odacipeltük az anyag végeket a pulthoz, kézzel-lábbal elmutogattam, hogy komoly 0,5 méter kérek kettőből, a harmadikból pedig 1 métert. Erre sacc/kb. lemérték és nyissz már vágták is. Itthon lemértük. A fél méterekből 80-90 cm lettek, a méterből pedig 1,40. Ez volt ám jó bolt. Nekem. Mert, hogy fél és egy métert számoltak. :)))) Összességében több aprósággal együtt összesen 9 eurót költöttem, ami számomra is maga volt a döbbenet. :)
Szóval, ha jártok Bruck környékén, ne hagyjátok ki, mert megéri benézni, de szánjatok rá legalább 2-3 órát.
Az áruházat a helyi Merkur üzlet mellett találjátok, azt mindenki el tudja magyarázni merre van...
Dorkám készül az évvégi nagy vizsgájára zongorából. Csütörtökön volt a házi vizsgája. Sajnos nem tudtam elmenni egyéb okok miatt, de itthon még megtudtam hallgatni a gyakorlását, bemelegítését. A szívem remegett a gyönyörűségtől, olyan szépen játszott. Majd alkalom adtán felvesszük videóra és megmutatom.
Aztán este felhívtam Anikó nénit, a zongora tanárt, kérdeztem hogy ment Dorkámnak az előadás. Hát ilyet is ritkán mond Anikó néni, főleg mostanában, azt hogy: nagyon szép muzsikált a kislányom. És ezt hallgassátok meg!! A Bach menüettje maga volt a CSODA, a GYÖNYÖR!!! Ilyet mondott Anikó néni!! Ilyet még soha nem mondott, mindig volt valami kis hiba, valami kis javítani való, vagy épp, legjobb esetben: "ez egész jó volt!"
És ezt akarja abba hagyni az én nagylányom :((
Jaj, jaj, hogy lehetne rávenni az ellenkezőjére, hiszen zenét, muzsikát csak szívből, belülről lehet igazán szépen játszani...
Lulukám lassan 10 hónapos lesz, átlépte a bűvös 3 kg-ot, egy bájos, kedves, szófogadó kis csibész. Meg volt az első teljes fodrászkodásunk, nagyon nagylányosi lett!!
Minden nap megyünk vele sétálni, időnként a helyi tavat is meglátogatjuk.
***************************
Volna egy nagy kérésem! Akinek eszébe jut, küldjön nekem sok energiát, erőt május 25.-én. Szükségem lesz rá, de erről majd csak akkor szeretnék írni, ha már túl vagyok rajta...

2010. április 21., szerda

Kikristályosodtam (vagy be?)

Meg volt a negyedéves áfa-zárás. Hajtás-pajtás után már igen csak jól esett olvasgatni a blogokat és én is tudok mutatni egy-két apróságot, szó szerint. :)
Én nem tudom mi van velem, de olyan vagyok mostanság, mint, akit küldenek. Épp, hogy végzek a kötelező dolgaimmal, de azokkal is csak olyan nyögve-nyelve... ez a tavaszi fáradtság?
Úgy szeretnék varrni, de valahogy csak az akarás van meg bennem, a tettek mezejére viszont nem tudok lépni, ettől állandó elégedetlenségben vagyok magammal. Képzeljétek, amikor saját magatokra vagytok mérgesek!!
Ti hogy vagytok vele, nem vagytok fáradtak?
A bénaságomra egy példa: múlt hétvégén, gondoltam, most már aztán elég legyen, ha már nagy dolgokhoz nincs kedvem, akkor legalább valami kicsi kerüljön már ki a kezeim közül. Előkaptam egyik újságomat, volt már egy régen áhított kis könyvjelző, amit szerettem volna meghímezni...na ez-az, ez kell ide, gondoltam.
Kibogarásztam hozzá a fonalakat, előkotortam a megfelelő kongré-szalagot, számoltam, kerestem, hol is kell kezdjem, aztán vasárnap délután neki álltam böködni...
  •  A szemem majd kiesett, mert az újsággyárban voltak olyan kedvesek, hogy a leírást szellemképesen nyomtatták, igen kis méretben! :( Dörgöltem a szemem, frászban voltam, hogy "úristen, ennyit romlott a szemem???" aztán Janim kiszúrta a kínlódásom, ő is megnézte a mintát és megnyugtatott, hogy a hiba nem az én készülékemben van...)
  • Nagy nehezen eljutottam kb. 4 kis virágig, amikor is rájöttem, hogy - igen-tehetségesen - a szalag visszáján sikerült elkezdenem hímezni, bonthattam le a nagy-nehezen összehozott öltéseket.
  • Újra kezdtem, mert azért, ha már elkezdtem, akkor nem adom fel, ha fene, fenét is eszik, akkor is lesz nekem egy ilyen könyvjelzőm! Nem mintha mostanában a könyvipar megélhetne belőlem... 
  • Lulu nem értve miért kucorgok olyan lelkesen egy anyag darabot szorongatva a kezemben, állandó késztetést érzett, hogy felüljön a szokásos kis helyére, azaz a mellkasom bal oldalára, na, úgy aztán tényleg lehetetlen küldetésnek tűnt hímezni...
Ha egyszer kész leszek ezzel a "nagy művel", majd mutatom...

De, ugye, említettem, hogy azért tudok mutatni egy-két apróságot... az úgy voooot, hogy az utam a gyöngyös bolt felé vitt és ott szembe jött velem egy swarovski-készlet (amolyan fűzd meg magad) és azt suttogta a fülembe, hogy "Csinálj meg, a Te színvilágod vagyok, csillogok-villogok, szeretni fogsz!!" Hát lehetett ennek ellenállni? Haza mentünk szépen, kéz a kézben és esti ajándékul, amiért jó kislány voltam aznap, megcsinálhattam. Nem mondom, a leírás némi hiányosságokat mutatott, de akkor már úgy voltam vele, hogy nem adhatom fel, és megszületett Ő, a türkiz kocka-mobildísz:
Bocsánat a kép minőségért! Mivel csillog a kis drága, mint a Salamon töke, egyszerűen nem tudtam róla jobb képet készíteni, pedig próbáltam. Próbáltam a teraszon, a konyhában, a szoba ablakban...

Aztán úgy belelkesültem, hogy vettem még kristályokat és megszületett Ő:
Ez a lógóka Dorkámé lett.
Aztán neki álltam bogarászni a neten és találtam egy tök cuki swari-bogyó videót, az alapján készült ez az apróság:
...és így! Ennyi van velem. De holnap jön évtizedes barátném, még annál is régebbi, és jót dumcsizunk, de jó lesz!!!!!!

2010. április 11., vasárnap

Vérvétel

 Mi az a 10 mondat, amit semmiképp sem szeretsz hallani, amikor vért akarnak venni tőled:
  1. Amikor odalépsz az asztalhoz, ahol a vért veszik, a laboráns rád tekint elkerekedett szemekkel, kis izzadság csepp jelenik meg a homlokán és azt mondja: "Hűűűha!"
  2. Hellyel kínál, kiszedi a megfelelő számú kémcsövet, feliratozza és közben halk sóhajok (imák?) hagyják el ajkát...
  3. Feléd fordul: "Feszítse meg mindkét karját!"-kéri (Nem veszi észre, hogy Te már rég feszíted...nem csak a két karod...) Felváltva pislog a jobb és bal karodra, paskolja őket. Krákog. (pedig nincs megfázva)
  4. Megkérdi: "Ivott ma már?" (Hja! Önmagamhoz képest nem is keveset: 0,5 litert!)
  5. Aztán: "...és tegnap ivott eleget?" (Mihez képest eleget? Gondolkodok a kérdés költői voltán...)
  6. Szúráshoz készülődik, biztos ami ziher, odasuhint még egyet az eremre, közben félmosollyal rám néz: "Remélem Allah megsegít!" (Na! Ha Ő csak reménykedik benne, akkor sürgősen fel szeretnék innen állni! Ezek szerint nem szokása Allahnak a segítségnyújtás? Csak reménykedünk benne, de nem tuti? Egyébként is hol érdekli Allahot egy holt-fehér keresztényasszony vére?)
  7. Szúr. "Hoppá!" (Na mit mondtam? Allah tesz rám! Hiába a laboráns fohásza!)
  8. Megint szúr, kotorászik és hopp, meg van!! Bedugja a kémcsövet abba műanyag izébe, most már csak a vákuumnak kell dolgoznia...azaz kellene.A vérem hol jön, hol nem. A laboráns mocorog, markolássza a karomat és mondja: "Tessék még jobban szorítani!" Közben telik egy kémcső, két kémcső, három kémcső...
  9. "Reméljük nem alszik be!" (Mármint a vérem!)Ebben bízva, jól megmozgatja a tűt a vénámban. A negyedik kémcsőbe már így sem futja...Na nem baj... majd átöntögetjük. (??????)
  10. "Lazíthat!" Kioldja a karomat elszorító gumicsövet, vattát szorít a karomra, kirántja a tűt, rám néz: "Jól van? Olyan sápadt!"
Ezek a mondatok már mind elhangzottak miközben vért próbáltak venni tőlem, igaz, nem egyszerre, egy laboráns szájából. Az Allahot emlegető laboráns egy arab pasi volt, ha jól hallottam a találkozásunk után felmondott... (Na, jó! Ez csak vicc! De tényleg nem dolgozik már a laboratóriumban!)
Az egyéni csúcsom így is kb. 26 éve volt. A suli-doki elküldött a szívgondozóba, mert valami zörejt hallott, oda mentünk Anyukámmal a rendelőbe, csináltak EKG-t, vérnyomást mértek, minden oké volt, na, de azért vegyünk vért is! Jött az első laboráns hölgy. Szúrt. És megint. És megint. Jött a következő laboráns. Szúrt. És újra. És újra. Jött a harmadik, akkor már lefektettek, mert kissé ki voltam lazulva. Anyukám mondta, majd máskor visszajövünk! Ááá! Nem úgy van az! Nem engedtek, ha már ennyi munkájuk volt bennem. Megint szúrtak és szúrtak. Hiába! Nem buzgott a vérem. Kupak tanácsot tartottak. Megegyeztek benne, hogy legalább 1 köbcentit össze kéne hozni. És jött az isteni szikra!!! Úgyis már véreztem legalább 9-10 szúrásból, abból kimasszíroztak annyit, hogy a kémcsőbe beletudják gyűjtögetni. Értitek, nem sterilen, tűn keresztül! Nem! A kis sebecskéket addig bizergálták, amíg mindegyikből még kipasszíroztak 1-2 csepp vért, azt a kémcsőszájával bekanalazták a kémcsőbe. Na, ez volt a csúcs! (A mikroszkóp biztos érdekes vérképet mutatott)
Most: a karom a 10 perces vatta szorongatás ellenére is szép kék-zöld-lila színekben játszik, de túl éltem újra a vérvételt és talán 1/2 évre is elfelejthetem, hogy hol is van a laboratórium. Tök jó!! :))

2010. április 7., szerda

10 éves a klubunk - kiállítás

Mostanában mindennel el vagyok maradva (szépen, magyarosan mondva!).
Még 2 napig látható patchworkos klubunk 10 éves fennállásának alkalmából rendezett kiállítása a Bp. XVIII.ker. Polgármesteri Hivatalban (Bp. XVIII.ker. Üllői út 400).
Sok-sok szép kép és egyéb használati tárgy került kiállításra, egyik kedvencem ez a kép:
 ...és ez:
Dorkám, mint tiszteletbeli klubtag is kiállította az egyik kis művét. Talán még emlékeztek erre a kis narancssárga szatyorkára:
A kiállítás megnyitóra elvittük Lulukát is, aki nagyon rendesen viselkedett (mint mindig)
Több képet nálam itt tudtok megnézni, de vannak képek még Körmi képtárában is.
...na most mennem kell...

2010. április 3., szombat

Minden kedves olvasónknak

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk Dorkámmal!
Mivel is tehetnénk ezt méltóbban, mint a Dorkámmal közösen gyártott filc tojásokkal. :)
Bizony! Dorkám hímezte majdnem mindegyiknek a mintáját, az összevarrásokat hagyta rám, attól valamiért tartott...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails