Idei első aprócskám

Kértek tőlem egy külső winchester tokot.

• A megrendelőm személye: hölgy, ezen kívül megkaptam:
• a pontos méreteket, 
• és hogy kék legyen a tok,
• és hogy vastagon bélelt legyen,
• és hogy a szélesebbik oldalán nyíljon,
• és hogy tépőzárral záródjon,
• és hogy nem kell rá dísz.

Az egész nem volt túl bonyolult. Az egyetlen nehézségét az adta, hogy a pontos mérethez kellett igazodnom, nem lehetett túl bő, mert akkor lötyögni fog benne a vinyo, viszont túl szűk sem, mert nem elég, hogy bele kell férjen, de a kivételnél még valahogy meg is kell tudni biztonsággal fogni. Sajna a védendő  tárgy nem volt nálam, hogy bele próbáljam, de a megadott kritériumoknak megfelel, lemértem, többször is.

Na, igen. A dísz. Hát annak nehéz volt ellenállni - bevallom - egész egyszerűen nem ment. Került rá egyetlen filc köröcske, de kék az is (!) és egy szem strasszocska. Remélem ennyi még nem lesz baj. Tettem volna a tépőzár felvarrásának takarására is, de az már nem "egyetlen" lett volna.

Amúgy most teljes a havazásom, könyvelésben most éljük az idei első csúcsot. Eddig, a legtöbb ügyfelünk aludt, még a számlákat sem hozták, hogy napra készek lehessünk, de most "adj, uram, de azonnal", tudni akarják, milyen volt a múlt évük. Könyvelek ezerrel, egyeztetek, nyomtatok, rendezem a sorokat. Szeretem csinálni. Szeretem, ha egyezik minden-mindennel. Csak azt nem szeretem, hogy a számlákat úgy kapom meg egy koszos zacskóba ömlesztve, hogy a számlák közt döglött molylepkék, morzsák, bevásárló lista, tescos 100 Ft-os utalvány, kibontatlan levelek és banki egyenlegközlők vannak. Nem is értem, hogy lehet, hogy valakit ennyire nem érdekel év közben a vállalkozása, hisz ebből él. Nem vagyunk varázslók, akik csiribi-csiribá mindent egy csettintésre helyükre tesznek, klassz lenne, de sajna nem megy. Na, mindegy, ez van, ezt kell szeretni. Ebben is igyekezni kell megtalálni a szépséget. :)