Képes beszámolónkat olvashatja...

Anyukáméknak van egy öreg skótjuhásza, Szepike alias Vitéz kutya.
Az utóbbi egy év sokat kivett ebből a kedves, öreg jószágból. Arra gondoltak Anyukámék, hogy jót tenne neki egy fiatal kolléga, ezért örökbe fogadtak egy 1 év körüli hasonlóan kedves skótjuhász féle kutyus.
Ő Benjamin, de a családunk csak Benji-babának hívja, igaz, van vagy 50 kg és ha felemeli a fejét majd' a derekamig ér :)

Szepike kéjjeleg :)
Nem ilyen sátán kutyája ám a szeme, csak hát az a nyavalyás vaku...

Szepi (baloldalt) és Benji-baba( jobbra)

Hát nem édesek együtt? És ha még látnátok, hogy viszi "táncba" Benjike Szepit. Csak a nézésétől is jó kedve támad az embernek!!!! Képzeljétek ezt a hatalmas kutyát egy panelben tartották Pesten, roppant kevés sétával kellett beérje. Na, amikor lehozták Anyukámék Pélre, kiszállt a kocsiból, meglátta hova került. Elkezdett pattogni ez a nagy test, mint egy zerge. Szabályosan örömködött!! Folyamatosan Anyukámék nyomában volt. Hátul ültek a kertben a lugasban, amikor kint az utca felől zaj hallatszott, Szepi indult őrjáratba, ment vele Benji is. Hát, mikor meglátta a zaj okozóját, egy lovat, hátraarc és rohant vissza azokhoz a barátságos emberekhez, akik a lugasban várták és simogatták egyfolytában... :)))) Ilyen bazi nagy "kutyát" még nem látott ez a szegény városi fiú!!! :))) Azóta eltelt 2 hét, Benjike megismerte a lovat, a környékbeli állatokat, a környék zajait, és bőszen ugatja most már, ha valaki közelít a "birtokhoz! :))


Augusztus 14-től lent voltunk 10 napot ismét Pélen...és valami csoda folytán nem romlott el az idő (én sem értem!!!). Bőven volt alkalmunk strandolni.

Ott készült ez a két kép:

Dorkám itt épp kézen áll a vízben

Ez a ficek meg csak úgy röpködött a fejünk felett...

Egyik alkalommal este mentünk be fürdeni és ahogy jöttünk haza, ez a kép tárult elénk az egyik bekötő útnál bekanyarodva...

Dorkámat kilazította a Balaton vize, pontosabban a fésülködéskor lazult ki mindig. Aúú-zott, sírt, szitkozódott, aztán meghozta a döntést: "Anya, ha haza megyünk, elmegyünk és levágatjuk a hajamat!"
Nekem mondjuk a torkom is kiszáradt a gondolattól, olyan szép haja van, de hát az Ő feje, legyen, ahogy akarja...

...és tádááám, ilyen lett:

Tegnap nagy napunk volt, mondhatni: "mindegy"! :))

...azaz 11 éve lettünk család a párommal.
Hosszú reménykedés, vágyakozás után esküvőnk 8. évfordulója után pár nappal megérkezett kislányunk, Dorina (isten ajándéka).
De most inkább beszéljenek a képek(bocsi a minőségért, csak szkennelt képek vannak akkorról)...

... és most...

Boldog születésnapot kívánunk Neked, drága Dorkánk!!!!!!!

Sorozat gyártás

Anyukámnak szeptemberben lesz a 45 éves érettségi találkozója.
Rendes kis osztály volt az övék, 5 évente igen nagy számban összejönnek.
Anyukám szervezte mindig is az összejöveteleket, mindig gondoskodott szállásról, ebédről, programról és kis ajándékokról. Hol régi fényképeket vadászott össze és másoltatott, hol régi közös történeteket kért feleleveníteni, most pedig pzs.tartókat készítettünk nekik. Ugye, milyen klassz pasis anyagot sikerült vennem a Hunyadis fiúknál? Az mindig nehéz ügy. A nőknek sokkal könnyebb anyagot választani...
Majd még a gépemmel ráhímezem: '64-'09 - et. Reméljük örülni fognak az ajándéknak!

Kincsem, kezem-Barbi nagy ötlete!

Barbi játékot hirdetett, a maga egyedi módján rímbe szedve.
A játékszabályai:

1.
1, ki kommentet ír ehhez a poszthoz,
annak a posta egy gyűrűt hoz.
2.
1, ki megmutatja egy személyes becsét,
egy pénzben nem mérhető kincsértékű csecsebecsét.
Azé a Zsuzsi-kalap,
persze, ha az ő nevét adja ki a kalap...
3.
És végül 1, ki megmutatja dolgos kezét,
az kaphatja kezébe a szitakötős táska fülét.

Tehát a szabályok szerint vegyük sorra:
1. Kommentet hagytam.
2. Csecsebecse, mit én készítettem... hát az úgy vóóóót, hogy nem tudtam választani, hát csináltam egy kollázst:
3. ...és a kezem...a kis girbe-gurba, de azért szeretem! :)

Barbi! Mindig ötletes vagy, csak ámulok és bámulok rím-készségeden!
Örülök, hogy kitaláltad és így találtad ki! A lehetséges ajándékok, pedig több, mint kecsegtetőek!

...és még egy táska :))

Ádám, a keresztfiam már régóta rágta a fülem egy táskáért, egy olyanért, amilyet Dorkámnak varrtam tavaly a 10. szülinapjára.

Ádám idén lesz 13 éves, így olyan táskát szerettem volna varrni neki, ami elkísérheti hosszan, nem "dedós".
A táska színeiben egy fekete táskát gondoltam és ezt egy kis királykékkel és egy zölddel akartam feldobni, technikának pedig zseníliát választottam (már ami a táska fedőjét illeti). Varázslatos zsenília c. könyvben találtam ezt a színes szövött verziót. Nagyon megtetszett és épp megfelelőnek gondoltam egy kis pasinak. A táska fedő állítható hosszúságú gurtnin lévő csattal záródik. Belülre fekete-fehér csíkos bélést kapott 3 belső zsebbel. Kívülre is került rá 1 nagy cippes zseb. Fekete gurtni vállpántra varrtam egy kis párnát a táska színeiből. (több kép itt)
Ma kapta meg Ádám, csak úgy röpködött örömében. :)

Szülinapra készültünk

Az én Drága Édesanyám tegnap, augusztus 14.-én töltötte be 63. évét.
Már régen eldöntöttem, hogy Anyucikámnak egy táskát varrok szülinapjára.
Hála a japán patchwork-ös kollégáknak és a hazájukban szép számmal megjelenő szaklapoknak, bőven volt választékom. Olyat kerestem, amit vállon és kézben is lehet vinni, aminek sok zsebe van, elég nagy, ahhoz, hogy minden fontos, azaz túlélő szerelés elférjen benne és ami elég vagány Anyukám stílusához.
Így esett a választásom erre a fazonra.
Táska fület a Passziós lányoktól vettem, nagyon jól passzol a táskához, hogy mennyire lesz időt álló, az majd kiderül.

A kislányom is megszerette volna lepni a Mamáját, hát Ő is varrt egy szatyrot ajándékba.
Az elején lévő minta papírra varrással, a hátulja a szokásos virág tűzéssel készült. Most egy kicsit többet kellett segítsek a varrásban, de a nagyját most is Dorka varrta.

Mivel pénteken volt a születésnapja Anyucinak, nem nagyon számított rá - bár remélte -, hogy meglepi bármelyikünk is és leutazunk hozzájuk. Mi pedig már rég kigondoltuk, hogy meglepjük őket és este megérkezünk...
Este 9-re sikerült leérnünk, csendben lopóztunk befelé... hát Anyuci nem kiszúrta a kocsit és már a teraszon állt, amikor kecmeregtünk ki a kocsiból!?
Na, de így is volt nagy összeborulás, torta, gyertyafújás, örömkönnyek! :)
BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNOK, DRÁGA ÉDESANYÁM!!!!!!!

Könyvajánló

Kicsikató hívta fel a figyelmem erre a tündéri könyvre.
Meg is vettem, de mindig volt valami, amiért nem tudtam bele kezdeni. Aztán hétfő este a kezembe akadt, beleolvastam és... ott ragadtam.
Fantasztikusan lebilincselő, egy szálon futó történet.
Nagyon kedves a főszereplő kislány. Azt hiszem minden kismama ilyen kislányról álmodozik, amikor még a szíve alatt hordja magzatát. Kedves, cserfes, élénk, barátságos, jó indulatú, bájos kislányról álmodozunk, valljuk be. Ez a könyv teljesen elvarázsolt, előírnám kötelező olvasmánynak, főleg kislányok tudnák beleélni magukat a történetbe, de van a könyvben egy kisfiú is, aki szerető rokonokra és boldog otthonra vágyik. Emiatt talán a fiúk sem hánynának tőle. Dorkámnak már mondtam, ha átrágta magát a Pál utcai fiúk kislányokat "lebilincselő" történetén, akkor mindenképp olvassa el. Egyenlőre még nem érti nagy lelkesedésem, de majd megérti... csak kezdje el! :)
Ha a könyv fő témáját, az élet játékát sokan -és még többen- játszanánk, szebb világban élhetnénk. Persze, tudom, nincs világosság sötétség nélkül, de egy kicsit több világosságot még elviselnénk! Nem?! :)
Köszönöm Katókám!!!!!! :)

Edige blogja 2 éves lett!

Ezen alkalomból játékot hirdetett.
Érdemes az Ő blogját sűrűn meglátogatni, mert nagyon szépeket készít, szépen ötvözi a keresztszemest a varrással. Na, és a színvilág!!!!! Nagyon jó érzékkel párosítja őket!!!
Csak így tovább Edige!!! :))

Ez nem egy happy történet! :(((

Kész! Nincs több ötletem...Nem tudunk zöld ágra vergődni a szomszédunkkal.
Adott egy közös folyosó, ami igazából egyik lakóé sem, hanem a szövetkezetünk tulajdona.
A házi rend szerint bármit elhelyezni a folyosón csak az adott folyosóhoz tartozó lakások tulajdonosainak engedélyével lehet és csak úgy, hogy ne akadályozza a szabad mozgást.
Mint a képen is látható a remek közbiztonság miatt rács van a folyosóajtón, a rács befelé nyílik.
Na, most itt kezdődik a probléma.
A szomszédasszonyunk mániákusan a fal mellé pakolja a cuccait... és a korlát mellé is. A korlát mellé pakolttól nem tudjuk rendesen kitárni a rácsot, a fal mellé pakolt tárgyaktól pedig a rácsot meg sem tudjuk rendesen közelíteni.
Fél éve már sikerült megértetnem velük, ha a fal mellé pakol, nem tudunk a folyosón közlekedni, akkor úgy tűnt, fel is fogja, áttette a korlát mellé a gyerek biciklijét. Na, de jött a gyerek szülinapja és kapott egy új bicajt. Nehogy mááá eső érje (felhívnám a figyelmet kép jobb felső felén látható elő-tetőre!), megint bekerült a fal mellé.
Majd most egy hete megérkezett a második gyerek, vele együtt egy új babakocsi is. Egy baromi nagy babakocsi!!! Kompletten elfoglalja a folyosó felét.
Hétvégén már a férjemnél is betelt a pohár, szólt nekik, hogy ezen változtatni kell.
Erre nagy kegyesen átrakták a korlát felé, de közölték, ha esni fog ill. éjjelre mindig vissza fog kerülni a fal mellé.
Világos! Ha esik, csúszkáljunk mi a vizes linóleumon. Bár az eső mondjuk tényleg nem nagyon szokott gondot okozni, annál inkább télen a lefagyott pára. Dorka zakózott már el miatta.
Össze nem hajlandó csukni a kocsit, mert akkor állandóan ki kell pakolni a bevásárló részből és ne adj isten piszkos lesz a kocsi...
Ma bekopogtam hozzá, mivel reggel 10-kor még a fal mellett parkolt a járgány, szépen köszöntem, megkérdeztem, hogy ráér-e. A válasz: egy nagyon kicsit.
"Beszéljük meg ezt a babakocsi problémát!" kértem; erre felkapta a vizet, közölte elege van belőlem, a babakocsi már pedig maradni fog, ahol van. Nagyon nyugodt hangon kértem higgadjon le, felőlem maradhat a babakocsi a folyosón, de értse meg, nem tudunk tőle mozogni, ha a fal mellett marad. A házi rendet is megemlítettem neki, erre fogta, odarántotta a babakocsit a korlát mellé, " fejezd be!" és rám csapta az ajtót. Azóta már megint visszatette a fal mellé.
Se ki, se be nem tudunk mozdulni attól nyomorult babakocsitól, csak, ha arrébb toljuk, de nem szeretünk hozzá nyúlni a holmijukhoz. Ők se szeretik!
Mi a fitty fenét csináljak még vele? Egyszerűen nem lehet vele beszélni.
Nem szóltunk, amikor "szép" pirosra festették a falat megkérdezésünk nélkül, amikor napokig érlelik vízben a pecázáshoz a kukoricát (irdatlan büdös), amikor az első gyerek szaros pelenkáit kerülgettük a folyosón 1 évig ( ne a lakást büdösítse, kitette csak úgy az ajtó elé, 2-3 naponta összeszedte és ledobta a szemétledobón.) Mindössze azért szóltunk és szólunk, hogy a közlekedésben ne akadályozzon a tárgyaival. Tényleg nem lehet velünk együtt élni? Tényleg nagyon macerásak vagyunk és kekecek? Már kezdek kételkedni...
Ha van valakinek használható ötlete, vagy került már hasonló szituba, kérem ossza meg velem, adjon tanácsot, mert már nem tudom mit csináljak!!! :((

az új bicaj baloldalt, szemét halmaz a jobb oldalon a sarokban... és már gyűlik a pelus csomag is :(

A mega járgány

A fal mellet van teljesen, de így is elfoglalja a fél folyosót és a rácsot sem tudjuk kinyitni tőle...

Keresztszemes kiállítás

Szerdán Dorkámmal menős-napot csináltunk.
Reggel Szigetszentmiklóson a Passziós lányoknál kezdtünk. Nagyon kedvesek voltak mindketten, jót dumcsiztunk és vásároltam is ezt-azt. Aztán átmentünk a Camponába, a keresztszemes kiállításra. Nagyon szép képek voltak kiállítva. Végül megnéztünk egy filmet a moziban. Képzeljétek, még létezik az a fogalom, hogy "matiné" és 500,- a belépő rá. Teljesen meglepődtem! :) Hannah Montana szuper tini filmet néztük meg. Azt kell mondjam a most futó tini filmek közül ez tetszett a legjobban. Nagyokat lehet rajta nevetni és jó a zenéje. A film utolsó félórájában már a túlélésre hajtottam, majd' megfagytam. Úgy hűtöttek, mintha 100 fok lett volna kint és bent vagy 200 ember ülne a nézőtéren. Ehhez képest aznap, egész nap esett az eső és kb. csak 20-an néztük a filmet.
A kiállításról hoztam egy kis ízelítőt a kedvenceimről:

Ők a vegyes-vágott kedvencek kategóriám

Keresd a nőt!... Személyes kedvencem a kalapos hölgy

Eszter munkáira is ráakadtam, a nőci díjazott is lett!

U.i.:
Elfelejtettem írni eddig, pedig fontos! Dorkámnak már egy hete csodásan szép az ujja, teljesen tünet mentes lett az ekcémája!!!!! Ennyit a lélek hatalmas erejéről!!!!

A zene és a tánc ereje

Ezt egy fórumon találtam. Nekem nagyon tetszett.
"Ez a videó Belgiumban, 2009. március 23-án. reggel 8 órakor az Antwerpeni Központi Pályaudvaron készült...
Az utastájékoztató hangosbeszélőn keresztül elkezdték lejátszani Julie Andrews dalát a "Do Ré Mi" (a Muzsika hangja című musicalből).
Ahogy a mit sem sejtő utasok meglepődve észrevették, kb. 200 táncos lepte el a váró közepét (kilépve a sorban állók közül, ill. a bejáratokon át). Ezt a csodálatos táncot táncolták el, csak 2 próbával a hátuk mögött. A hatása önmagáért beszél! Talán még van remény és nem annyira elvetemült a világ, az emberek..."

Az elsők...

A mostani hétvége hozott egy két meglepetést.
Sok, életem első... élményét kaptam:

• A párom a sógornőmmel karöltve nagy titokban megszervezte életem első meglepetés összejövetelét. Volt: szobába belépéskor "MEGLEPETÉÉÉÉÉS" kiabálás, az egész család összejött a kedvemért, volt sok-sok ajándék, még a kicsik (Dorkám és a Keresztfiam) is készültek saját készítésű ajándékkal, volt finom kaja, torták és nagy nevetések, jó ízű beszélgetések. Késő este volt, amikor elköszöntünk. Erre biztos mindig emlékezni fogok!!!
• Az én drága férjemtől egy 4 napos családi Wellness pihenést kaptam-kaptunk. Még sosem voltam ilyen helyen. Életem első ilyen élménye lesz. Jó messze megyünk. A szálló jelmondata sokat elárul: "Luxus a világ végén." :))
• Megkaptam életem első orchideáját. Mindig is imádtam őket, de valahogy még sosem kaptam. Nézzétek csak, milyen gyönyörű!!!!

Hófehérke! :)

• Az én drága uram életem legszebb tortájával is megajándékozott. Volt tűzijáték, meg marcipán. Maga volt volt az 5 csillagos élvezet! :) Maga a torta nem volt túl nagy, mert úgy adódott, hogy 2 naposra sikerült az ünneplés és ez a tortát a második napon kaptam, amikor csak 7-en voltunk. De! Ilyen finom tortát még nem ettem és a szépsége is nagyon megfogott. Sima fehér felület, rajta kis rózsaszín virágocskák, kis barna girlandok, mint megannyi apró tetkó, ezüst kis golyócskák... Egy szó, mint száz. Mielőtt felvágtam volna vagy 5 percig csak néztem-néztem-rögzítettem az emlékeimben, hogy majd elmesélhessem az unokámnak milyen szépet is kaptam a 40. szülinapomra a nagyapitól! :)

A barátnőm tegnap kérdezte, hogy éltem meg, mit éreztem a 40-es szám kapcsán.
Hát ez elgondolkodtatott, már mint az, hogy szavakba öntsem érzéseim.
Gondolok sok mindent, de talán van egy-két fontosabb vonal, pl:

• minden valószínűség szerint túl vagyok életem felén. Ez nem túl jó érzés, de ez van, nincs vész.
• leltárt csináltam:
  

1. van egy szerető férjem, aki olyan életet teremt nekünk, amiért nagyon hálás lehetek neki
2. van egy szép és okos, egészséges lányom, akit imádok. (Igaz nem egy gyermeket szerettünk volna, de így hozta a sors. Ezt kell elfogadni. Ezt el kell fogadni.)
   
3. élnek a Szüleim
4. testvéreimmel nagyon jó a viszonyom
5. nyugodt életem van (már amennyire lehet ez egy zajos, büdös városban a nyolcadik emeleten)
   
6. férjem támogatja a hobbijaimat

Azt hiszem ez több, mint elég az elégedettséghez.
Aztán még eszembe jutott valami. Nem tudom, ki hogy van vele, de én lélekben még mindig nagyon "gyereknek" éreztem magam. De most, hogy kimondtam, hogy 40 éves lettem, valahogy egyre jobban azt érzem, hogy felnőttem. A fenébe is, 40 éves nő vagyok, nem éppen tini! :) Most már, köszönöm, ne mondja meg senki kéretlenül mit gondoljak, mit csináljak, mit mondjak, hogy éljek. A hangsúly nagyon ott van a "kéretlenül" szavon. De! Továbbra is számítok számos ember élet-tapasztalatára, tanácsára, különösen a Szüleimére!!!
A barátnőmmel a beszélgetés végén azzal zártuk a témát:

"Jól vagyok! :)"

Ejkukk játékra hív Mindenkit! :)

Ejjkukk blogja 1 éves múlt és túl van a 100. bejegyzésen, ezért játékot hirdetett.
Ezúton is további sok bejegyzést és sok örömet kívánok a virtuális világban! :)

Negyedik X ! :))))

40 évvel ezelőtt egy nagyon álmos kislány látta meg a világot.
Anyukája vajúdási izgalmában egy vajling mákos tésztával nyugtatta magát, erre a kisbabája mikor megszületett, semmiképp nem akart felébredni (ha kint vagyunk, hát kint vagyunk... mire ez a nagy izgalom, aludjunk tovább). Ezt a doktor bácsi és a szülész néni nem nézte jól szemmel, egy baba igenis sírjon, ha erre a világra érkezik.
Előbb finoman csipkedték - semmi, a baba nem sírt fel...
Majd egy kis hideg-meleg zuhannyal ébresztgették - semmi, a baba nem sírt fel...
Végül drasztikusan elkezdték verni a fenekét - na ezt már minden érző lény rossz néven venné és tádááám: a baba felsírt!!! :) Megérkezett ebbe a szép családba, javítva a lány-fiú arányon, lett kislánya az Apukájának és Anyukájának és Hugicája a nagy és okos 2 éves Bátyjának.
Drága Szüleim!!!
Köszönöm! Szeretlek Titeket!