Jaj, jaj

Gondoltam indulás előtt gyorsan megnézem, hogy mi újság a blogomban, az utolsó bejegyzésben akartam egy sorközön állítani, erre minden összedölt!
Én meg mindjárt a kardomba dölök...
Pénteken kijavítom, ha addig élek is!
Másnak is vannak ilyen problémái vajon?

******************************************************

Ma, ugyan már péntek van, de gondoltam nem írok ezért a kérdésért új bejegyzést, hanem a keddit egészítem ki.
Szóval, nem értem ezt a rendszert. Gyönyörűen elrendezem a a bejegyzésem, elmentem, közzéteszem és a gép galád módon összekutyul mindent...
az általam betett sorközöket törli vagy hozzáad kénye-kedve szerint, a képeket át rendezi jobbról balra vagy épp fordítva.
Ezért az előző bejegyzést, -miután újra és újra átrendezte, már komolyan morogtam a gépre, brrrrr, -átírtam, kivettem az összes képet és újra felraktam, de csak azokat, amiket én hímeztem (a bemutató darabok a képtáramban továbbra is megtekinthetők), mindet középre kértem a géptől, berendeztem, elmentettem, közzétettem...
És nyikk, a sorközökkel már megint baja volt...
Eredeti végzettségemet tekintve számítógép programozó lennék, értek némi kicsikét a gépek lelkivilágához, de ez magas nekem. Nekünk mindig úgy tanították, hogy felhasználóbarát legyen a program, de ez a szerkesztő nem akar barátkozni velem... :(
Na nem baj, gyötörjük egymást egy kicsikét...hátha rájövök mit is akar, miért kötekedik velem.

Szalaghímzés, "nyaralás" és még sok minden...

Tegnap megérkeztünk a pélpusztai télből, nem vicc, be kellett gyújtani a cserépkályhába, 16 fok volt a szobában, az összes meleg holmi rajtunk volt és úgy cidriztünk.
A hideggel még meg békéltünk volna, de az állandó eső már sokat rontott a hangulatunkon...

Na de, a férjem úgy kipihente magát, hogy csak na! A lánykánkat megtanítottuk rabló-römizni kocka römivel, hadd ne mondjam, amikor már jól belejött ronggyá vert... Nem hiába, szűz kéz...
Másik nagy kedvenc játékunk a Cartino nevezetű játék, ami kombinálja a táblás játékot a kártyával, logika és némi szerencse... maga a tökély számunkra! :)

Amikor bár belepistultunk a sok játékba, akkor, ki dvd-zett, ki olvasott, én pedig elvonultam varrogatni.

Hát ez a szalaghímzés egy élmény, igaz kell hozzá némi speciális segéd eszköz. Néha meggyűlt a bajom a tű áthúzásával, de megoldottam. Még régebben vettem egy szilikon kör lapocskát, amivel jól megtudtam ragadni a tűt. A szalaghímzés könyv - ami isteni egyébként- nagyon egyszerű praktikát javasol erre a célra, egy eldurrant lufi is igen jó szolgálatot tesz (éljen az újra hasznosítás!)

Tehát, a szalagos virágaim:

Csendélet

Szívecske

Hímzett-szövött kisvirág

Ő pedig, a kakukk tojás, egy japán könyvből néztem ki.

Mielőtt indultunk volna erre az ominózus nyaralásra, csengettek, a postás hozott újabb csomagot Zsuzsától. Ismétgyönyörű anyagok voltak benne többek közt hímző vászon is. Na, már megint
megijedtem, mert sajnos, nem vagyok egy termékeny alkotó, lassan álmodom meg az újabb műveket és aztán állok neki csak elkészíteni, na de most határidő van, kérem!

Na, nem baj, felkötöm a felkötni valót és megpróbálok olyan dolgokat varrni, amivel van esélyem örömet szerezni... bár, ahogy elnézem az előttem járok műveit magasra van téve a léc!

Íme, az anyagok:

Egy kis útiajánlat országjáróknak:

Nagy szomorúságunkban, hogy ilyen hideg van, elmentünk étterembe vacsizni. Lajoskomárom, ami Pélpusztától kb. 10 km-re van, egy nagyon szép kis falu, szép kis (nem is olyan kicsi) házakkal, gondozott előkertekkel és egy isteni kis étteremmel, ami mellesleg a most divatos PUB megnevezéssel is dicsekedhet.

A neve nem túl hangzatos: ERESZ pub és étterem

Ide belépni, maga az időutazás! Nagyon tetszett, rengeteg kis és nagy ötlettel (harmonizál a terítő, a szalvéta, a székek kárpítja; az asztalokon élő, friss orchidea, gyertya, gyerekeknek játszó, rajzoló kuckó, foglalkoztató füzetekkel, színes ceruzával, kényelmes kuckós sarok fotelekkel, a pub részben nagy lapos TV a falon, ha esetleg meccset vagy most aktuálisan Olimpiát szeretne nézni a kedves vendég) és ami egy étterem esetén nem elhanyagolható klassz étlappal. A konyha, ami a lényeg egy étterem esetén: gyorsan, igen finom ételekkel rukkol elő.

Az áraik abszolút elfogadhatóak , aki erre jár, ne hagyja ki, ha finomat akar enni és jól akarja érezni magát!

Mára ennyit, holnap megint utazok Pélpusztára, Kislányomhoz, Anyukámhoz és a Keresztfiamhoz, legközelebb pénteken leszek gép közelben, kívánok mindenkinek szép napot és hetet!

Kreatív blogger

Ma jöttünk haza a férjemmel Anyukáméktól, a lánykám lent maradt jövő hét péntekig, azzal a feltétellel, ha kedden reggel visszamegyek hozzá és együtt jövünk majd haza. Vannak, akik azt mondják, hogy nagyon egybe vagyunk nőve... Szerintem is így van, de mit csináljunk, ha ez így jó nekünk... olyan gyorsan felnőnek a gyerekek, ráadásul nekünk ez az egy szem kincsünk van, akire nagyon sokat vártunk, DE MEGÉRTE!!!

Szóval... Leültem a géphez, hogy megnézzem az egy hetes lemaradásomat és a sok kedves üzenet közt olvastam Pamina "meglepetés" üzijét.

Nagyon meglepett, meghatott és egy picit meg is ijedtem. Aztán az ijedtség elmúlt és maradt az öröm.

Idézem Paminát:

"Immár hozzánk is elért a külföldi oldalakról ismert Kreativ Blogger díj. Jól is van ez így, hiszen mi is kreatívok vagyunk, nem igaz?...

A szabályok értelmében a következő a teendőm:

• Kiteszem a logót a blogomra.
  
• Kiírom annak a személynek a nevét és blogját, akitől kaptam.


• Jelölök 5 blogot.


• Jelölök 5 blogolót, linkelem.


• Üzenetet hagyok a jelöléseikről a blogjukban.

Nehéz 5 blogot jelölni, nehéz. Az én 5 emberem (szigoróan nem fontossági sorendben!)
Gigi (akit mindenki ismer, és elismer, aki egy kicsit is beleásta magát a scrapbookba), Fakanál (aki nem csak kreatívan főz, de különleges üvegfestései is elkápráztatnak), Bruercsi (akit nem régóta ismerek, de úgy érzem, ügyes keze mellett nagy a szíve), Mamazon (akibe egy egész családnak elegendő kreativitás szorult) és Violini (akinek a zene ott van minden sorában, minden alkotásában)."

Hát ennek örültem meg... Tekintve blogom és netes ismeretségünk fiatalságát talán érthető meglepetésem, én tényleg "kreatív blogger" vagyok? Ha más így gondolja, az számomra megtisztelő! Nagyon! Köszönöm Neked, Pamina!

Tehát, akkor én is neki állok a teendőknek, bár kedvenc blogjaimból 5-öt kiválasztani nagyon nehéz lesz!

Hoppá! Közben újabb bejegyzésem érkezett!

Drága Mmama is jelölt! Nagyon köszönöm Neked is! Tényleg megérdemlem? Ez dübörög egyfolytában a fülemben...

Szóval, az én díjazottaim a következőek (ABC sorrendben):

• Elizanikó


• Judilla


• Juhizs


• Kicsi Kató


• Szigami

Mind az öten fantasztikusan kreatívak, kedves, segítőkész emberek hatalmas lélekkel!

Ezek a tulajdonságok még nagyon sok általam látogatott bloggerre igaz, de bánatomra "csak" 5 blogot jelölhetek meg!...

Köszönöm még egyszer a jelölést és remélem én is örömöt szerzek vele!

Szép napot kívánok!

Szalaghímzés tanfolyam

Tegnap, mint már írtam, szalag hímzés tanfolyamon voltam a Mesében. Katika ismét tündér volt, nagyon kedvesen magyarázott, segített.
Fantasztikus dolgokat lehet kihozni ebből a hímzés fajtából és szerintem nagyon jól kombinálható más hímzés-varrás fajtákkal. Az én munkadarabom még nem érett meg rá, hogy megmutassam, de ha kész lesz, úgysem fogom tudni megállni... :-)
Tettem fel több képet is a képtáramba, próbáltam jó képeket készíteni, hogy tanulni lehessen belőle.



Na, de, ha már ott jártam a Meseboltban, naná, hogy nem bírtam megállni egy kis vásárlás nélkül. Ezek a cérnák, tapasztalatból mondom, fantasztikusak. Nagyon jó velük varrni, akár kézzel, akár géppel!



Ma elutazunk Édesanyámékhoz Pélpuszta citybe.
Pélpuszta 17 km-re van Siófoktól, tulajdonképpen csak az találja meg, aki nagyon keresi, olyan pici település. Maga a megtestesült vidéki élet, nénik a padon az utcán, Béla bácsi támasztja kaput és kedvesen beszélget az arra járókkal, a kis közért (az egyetlen!) délben bezár, busz csak napjában kétszer jön, cserébe a traktorokra ébredünk 5-kor. Napjában több kereskedő cég árulja kocsiról termékeit, vehetünk dinnyét, fagyit, cukrász sütiket, zöldségeket, mirelit árut, csak időben kell futni, ha dudálnak. Az ott lakók már a duda szó hangjából tudják, hogy mikor ki érkezik...
Édesanyámék pár éve vették itt a házukat, Pestről költöztek le a béke-szigetére. Mi, gyerekek (3) és az unokák (3) nagyon nehezen fogadtuk el, de mindig arra gondoltunk és gondolunk, hogy az Ő életük és ha ez jobb nekik, akkor megérdemlik a boldogságot, mi pedig leutazgatunk hozzájuk, amikor tehetjük vagy ők jönnek, ha már nagyon hiányzunk :-). Van, hogy az udvaruk, mint egy jó parkoló, megtelik kocsikkal (3-4) és a kis olaszos temperamentumú családunktól zajos Pélpuszta.
Na, ha mi elindulunk, az nem kis mutatvány. Nem tudom ki, hogy van vele, de mi visszük a fél házat...
Ruhák, lábbelik felkészülve minden eshetőségre, játékok, könyvek, a tengerimalacaink, a kreatív valamim (anélkül egy lépést sem!!), ásványvizek, fél hűtő, mobilok, fényképező és ezek töltői, és még ezer apróság, ami egyesével nem sok, de együtt már komoly táskákat tesz ki...
Már alig várom az ott ébredéseket, amikor Anyucihoz bújhatok, kikóvályoghatunk a konyhába kávét főzni, kevergetjük, hűtjük a reggeli indító folyadékunkat, megbeszéljük ki, mit álmodott, eltervezzük a napot, a cicákat engedjük ki-be a lakásba(ból), na azért a kutya (Szepi vagy Vitéz, - attól függően épp kihívja, de - hallgat mindkettőre, öreg skótjuhász, akinek hol melege van, hol fázik, amúgy meg minden hangos zajtól irtóra meg tud ijedni és nagyon szeretjük) sincs kizárva a családi életből...
Szóval, amíg ott vagyunk kicsit lelassul a világ forgása, feltöltődünk és ha letelt a szabink, akkor újult erővel tudunk - főleg a férjem - újra pörögni, rohanni...

Kívánok Mindenkinek Szép napot!

Hatások

Azon gondolkoztam, hogy milyen hatalmas hatása van az internetnek a mindennapjainkra, a gondolkodásunkra. Milyen hatalmas felelősség magunkkal szemben is és a gyerekeinkkel szemben is, hogy mit nézünk, mit engedünk nézni. Hiszen minden hatással van - jó vagy rossz, de hatással van - mindenkire, még, ha nem is vesszük észre rögtön.

Engem a patchwork először a Húgom egyik kolleganőjén keresztül érintett meg (Köszönöm, Karácsony Terike!), aztán az Indexes fórumok közt ráakadtam a foltvarrós topikra, ahol láttam milyen csodák születnek és mivel komoly táska és pénztárca függő vagyok, rögtön beindult a vezér hangyám. Befészkelte magát az agyam egy eldugott kis szegletébe és megkezdte áldásos akna munkáját.

Mikor január elején a Kálvin téren jártam megláttam a Mesebolt kirakatában a tanfolyami kiírást, rövid telefonos egyeztetés a párommal és belevágtam életem egyik legszebb tanulmányába. Lánykám majd minden alkalommal elkisért eddig, egyrészt a férjecském szombatonként is szinte mindig dolgozik, másrészt azt gondoltam, hogy jó az, ha így ismerkedik meg ezzel a szép hobbyval. Nem is hiába gondoltam így: már kívülről fújja: nagymama, a kunyhó, a bírósági lépcső stb. blokkok ismertetőit, a zsenília és a jojók mibenlétét.

Első, szívemhez nagyon közel álló tanuló darabom ez volt:

Aztán még jött sok másik, de az első igazán számomra komoly munkadarabom a férjemnek készült: válltáska hozzávaló pénztárcával (Na, ugye, hogy függő vagyok? :-) )

Szóval ők voltak az első teljesen önálló munkáim. Sokat számolgattam, tervezgettem és titokban varrtam meg, hogy meglepi legyen az én drágámnak. Nahát a titokban varrogatásról lehetne mesélni, de most nem akarok bele merülni, a lényeg, hogy ember még ilyen gyorsan nem pakolt el maga után, eltüntve a nyomokat is arra vonatkozólag, hogy 2 perccel ezelött itt még varróműhely volt... :) De azért az a szemem előtt van most is, hogy a férjem belép a lakásba és nem érti, hgoy az ő "kicsi" felesége miért áll lihegve a szoba közepén kipirult arccal. Hogy mit gondolhatott? Nem tudom, de bőszen tereltem a témát...

Visszatérve az internetre, most a lányok a fórumon a festéshez ültették el bennem a bogarat, de hagyom még hadd dolgozzon bennem. Nem szabad ilyen hamar két ilyen hobbyt bevállalni, mert annak valamelyik kárát látná...és mindkettő megérdemli a teljes odafordulást.
Most egy nagyon szép keresztszemesen dolgozok: Maria van Scharrenburg: Night

Ez egy 3 tagú sorozat utolsó darabja.

A "Day" című már készen, bekeretezve díszíti hálószobánkat, a "The Kiss" nevű is készen van, de majd a "Night"-tal együtt vonul el az üvegesünkhöz.

Ma délután újabb tudással fogok gazdagodni. Megyek a Mesébe 1 alkalmas szalaghímzés tanfolyamra, már nagyon várom!

Legyen Szép napod!

Dévai gyerekek

Szeretném felhívni a figyelmet egy jótékonysági felhívásra.

A múlt héten tették közzé és már sokan csatlakoztak hozzá, többek közt én is.

Hiszek az ilyen segítségnyújtásban, hiszem, hogy MOST el fog jutni azokhoz, akikért tesszük, akikért adakozunk!

Tehát a felhívás:
"JÓTÉKONYSÁGI FELHÍVÁS A DÉVAI SZENT FERENC ALAPÍTVÁNY GYERMEKOTTHONAI
JAVÁRA
Kedves Himzők, Foltvarrók, és mindenki, aki szeret alkotni!
Szeretettel kérlek fel benneteket egy jótékonysági projektben való
részvételre!A Dévai Szent Ferenc alapítvány, Böjte Csaba ferences atya otthonai
részére szeretnék kérni tõletek az otthonok díszítéséhez, otthonossá tételéhez
kézimunkákat. A gyermekek családként élnek, önálló lakásokban laknak,
családonként 10-12 különbözõ korú gyermek nevelkedik. Vannak családotthonok,
ahol az iskolás korú gyermekek a délutánkaikat, estéiket töltik, az otthoni
nagyon rossz viszonyok miatt. Jelenleg 49 otthonban, családotthonban folyik a
szeretetteljes munka a gyermekek felkarolására, nevelésére, testi és lelki
megsegítésére. A gyermekek tiszta, nagyon egyszerû viszonyok között élnek.
Szeretném, ha együtt meghittebbé, szeretettel telibbé tudnánk varázsolni a
minennapjaikat, ha a kezünk munkája által közvetített szeretet simogatása
eljutna hozzájuk. Minden egyes apróság nagy kincs a számukra, nagy-nagy örömet
tudunk szerezni ezzel nekik. Aki szeretne segíteni, aki szeretne így szeretetet
adni, az kérem készítsen a gyerekek számára valamit! lehet ez egy falikép, egy
szekrénybe akasztható zsebes tároló, egy párna, egy tornazsák, asztalterítõ,
vagy egy gyerekjáték, kötött, vagy horgolt maci, baba, vagy bármi, ami a
gyermekeknek, és nevelõiknek hasznos, örömet szerez. A gyerekek 3-18 évesek.
Munkámon kívül szeretnék hozzájárulni a jótékonysági akcióhoz vásznakkal,
kitekkel, kötõfonalakkal, valamint patchwork textilekkel. Kérlek benneteket,
jelezzétek, ki az aki szeretne készíteni valamit, és kér-e hozzá
alapanyagokat.(zsuzsa.kis@t-email.hu, tuvarazs@fibermail.hu) Valamint bármi
kérdésetek felmerül, szívesen válaszolok! Hamarosan fel fogom tenni egy
jótékonysági menûpont alá az igényelhetõ kiteket, vásznakat, textilek et, egyéb
kellékeket. Szeretném, ha jeleznétek, mi az amit elkészítenétek, mire
számíthatunk!Szeptember végéig készülnének az ajándékok, melyekbõl aztán október
elején 1 hetes jótékonysági kiállítást rendeznék, majd eljuttatnánk az
alapítvány javára. Minden ötletet, észrevételt, javaslatot örömmel veszek, és
elõre köszönöm Mindenkinek, aki részt kíván venni, aki áldoz erre idejébõl!Az
alapítvány munkájáról a gyerekekrõl az alábbi honlapon olvashattok!Szeretettel várom a
visszajelzéseket, és kérem aki egyetért az a blogján, egyéb helyeken segítsen
terjeszteni a felhívást!Köszönöm! Zsuzsa "

Jelentkeztem, email jött,ment, Zsuzsa nagyon kedvesen bíztatott, anyagot küldött, amit ma kaptam meg. Hát, mit ne mondjak, megremegett a kezem, amikor megláttam milyen szép, értékes anyagok érkeztek, jellemző módon az első gondolatom az volt: "Jaj, istenem csak el ne rontsam!..."

Az édes kutyusos és cicás anyag

A gyönyörű konyhai csendéletek...

A színharmónikus háttér (remélem senkit sem bántok meg ezzel a szóval) anyagok, amik tökéletes kiegészítői a többinek!

Elindult a fantáziám, aminek maximum az ügyességem tud határokat szabni. :-)

A kezdet...

Mostanság -az elmúlt 1 évben - annyi blogot olvastam, annyi szép gondolatot és szép tárgyakat láttam, hogy azt gondoltam talán én is tudok adni másnak belőlem:

• egy érdekes gondolatot, ami elindít valami jót,


• egy ötletet, ami szül valami szép új dolgot,


• egy érzést, ami szebbé teszi a napunkat.

Sok helyen olvastam, hogy nem ígérnek semmit a blogok szerzői, mindenki bizonytalan magában és abban, hogy egyáltalán akarja-e ezt az egészet.

Én is így vagyok ezzel, most azt gondolom, hogy életem apró vagy nem annyira apró történéseiről, küzdelmeimről szeretnék írni, "alkotásaimról":főzéstől, a hímzésen át mindenféle dolgokról, amiket létrehozok.