Tele van a hócsukám!!!!!

Dorkám már majd' másfél hónapja beteg.

• október 25. Akkor kezdődött az őszi szünet, szegénykém pont az elejére lebetegedett, mentünk a doki néninkhez, torokgyulladás, Bioparox ide-oda, köptető, szünet után mehet suliba.
• november 2. Elment suliba, nem mintha teljesen meggyógyult volna, de már nem köpte ki a tüdejét, azon a héten járt , de a következő hétre...
  
• november 9., megint beteg lett, visszaesett. Akkor elmentünk önszorgalomból fül-orr-gégére, mondtuk már több, mint 2 hete erősen köhög, jön is föl neki trutyi, fújja az orrát, nem részletezem mi lesz a zsepiben....Elküldték rögtön tüdő és arc röntgenre, eredmény minden tiszta. Hála az égnek, de akkor mi van? Mert valami azért csak van...Megint jött a diagnózis, mint már kicsi kora óta mindig, túl kicsi a garat íve és az orr járatok (keskeny a gyerek feje, na), a legkisebb fertőzés is erőteljesen bedugítja. Majd kinövi. Na jó, de most nagyon nehéz, állandóan köhög, taknyol.
• november 16. Suliba ment. (De minek, rögtön belefutott egy magyar dolgozatba, eredmény: 1 !!!!)
• november 16. este 8 óra: Anya, úgy érzem hánynom kell...! És már ment is... Utána éjjel még egyszer, aztán már "csak" a hasa ment, de nem kicsit. (Megjegyzem, akkor éjszaka felváltva nyomtuk az ipart Dorkával, Janim nem győzött ugrálni körülöttünk. Én inkább az indulási oldalon adtam ki, ami előtte bejött...) Másnap a dokik egymás kezébe adták a kilincset. Diagnózis fertőző bélfertőzés. Én még megspékeltem lázzal is az én betegségemet. Úgy kihánykolódtam magam akkor éjjel, hogy másnapra mindenem fájt, izomlázam volt a hasamban, a hátamban, a vállamban. Görcsölt a lábam, kiment belőlem minden ásványi anyag, szédelegtem, járni alig bírtam. Hihetetlen, de kb. 5 kg-ot kidobtam magamból egy éjszaka. Na, azon a héten is itthon kellett maradjon a kislányom.
• november 23. Suli. Dolgozat, dolgozat hátán, még a tanuló szobára is meginvitálta a matek tanár egy soron kívüli, témazáró pótlásra. ("élvezet", mert folyamatos jövés-menés közben piszokul lehet koncentrálni...) 
• november 30. 12 óra. Telefon a suliból, Dorka rosszul van, menjek érte, ha tudok. Hogy a fenébe ne mennék, 10 perc múlva már ott is voltam, Dorka kóválygott, fájt a feje, hányingere volt. Rögtön vittem a doki nénihez. Amíg vártunk, hogy bejussunk, a gyerek egyre csak kornyadt, rázta a hideg, kértem lázmérőt, 38,5 volt a láza. Kértem, hadd ne várjuk ki a sort, mert percről-percre gyengült Dorka, áááá, nem lehet, várjam ki a sort. Félóra múlva bejutottunk. Vizsgálat. "Ez egy korrekt Influenza, hogy melyik a kutya tudja, labor tudná csak kimutatni." (Szerintem ez az a mondat, amit mostanság a szülők legkevésbé szeretnének hallani!) Volt oltva? Jött a kérdés. Lett volna, ha lett volna 3 napnál tovább egészséges. Haza mentünk, a láza úgy jött-ment egész nap, mintha muszáj lenne neki.  Ma reggel 5-kor 39,1 volt a csimutám láza, priznic, lázcsillapító, hála az égnek ez a láz most hajlandó reagálni a csillapítási kísérleteimre.

Azt mondta doktor nénink, hogy a serdülő lányoknál az első menstruációt megelőzően ez gyakran előfordul. Mármint, hogy az immunrendszerük egy bölcsisével vetekszik. Háááát! Úgy legyen! Remélem csak ennek köszönhető, mert ez így nagyon rossz mindenkinek.
Rossz Dorkának, mert állandóan lemarad, állandóan pótolnia kell, állandóan kilóg a sorból.
Rossz nekem, mert állandó lelkiismeret furdalásom van, mert mindig az jár a fejemben, ha Dorka beteg, hogy mit csináltam, csinálok rosszul.
Rossz a családnak egészében, mert állandóan kiesünk az életritmusunkból.
Lulu kutyikánk egy tündér, érzi, hogy baj van, mert nagyon nyugodtan figyel, jó kutya. Lüszi cica levakarhatatlan Dorkáról. Egyfolytában őrzi Dorcsit. Megy utána, kíséri W.C.-re, konyhába, egyik szobából a másikba...