Játék mustra 2.

A következő játék, amiről véleményt szeretnék mondani az ismert Verne regény címét viseli:

Mivel kértétek, hogy elrettentő példákat is írjak, részünkről ez a játék eddig ebbe a kategóriába tartozik.

Ez a játék is a neves Piatnik cég játéka, nevéhez méltón nagyon szép kivitelű, gazdag játék, rengeteg ilyen-olyan zsetonnal, ilyen-olyan kártyával szép játéktáblával, szép rajzokkal. A játékszabály pedig.... hát a játékszabály, az nem semmi.

Ez a játék tulajdonképpen a keresztfiamé, Ádámé. A sulitól kapta ajándékba jó tanulmányi eredményeiért.

Nyáron velünk nyaralt Ádám és elhozta magával ezt a játékot, hogy közösen kipróbáljuk.

Ronda esős nap volt. Naaaaagyon szenvedtek, unatkoztak közös erővel Dorkával. Agyunkra mentek már. Épp nem értünk rá játszani velük, na gondoltam, itt az idő, utazzanak a Föld körül.

Leültettük őket a szoba közepére a szőnyegre, kipakoltak. Megláttam a játékszabályt... na nem baj, végül is már elég nagyok, jó lesz szövegértés gyakorlásnak...

Ott hagytuk őket, hadd molyoljanak a játékkal.

Kimentem a konyhába főzni az ebédet és egyre csak azt hallom, hogy:

• nem, azt nem oda kell tenniiiii!
• most ki is lép?
• hova is?
• ezzel mit kell csinálni?
• Ide tedd!
• Nem! Ne oda!
• Anya! Ezt nem értjük!
• Keresztanya! Segíts!

Odadörrentem: Ne csináljátok már! Egy 4.-es és egy 5.-es gyerek nem ért meg egy társast?
Kezdjétek elölről és felváltva, lassan olvassátok a játékszabályt!
Megint jött a szöveg:

• Ne ide!
• Ne oda!
• Ezzel most mi legyen?
• Anyaaaa! Gyereeee!

Épp végeztem! Nagy dirrel-durral bementem, hogy na, majd most szétcsapok köztük. Hát milyen dolog ez?
Leültem én is a mélybe, és nagyon okosan elkezdtem nekik felolvasni és mutogatni, hogy ezt ide, azt oda, emezt meg emide... vagy nem is... amoda... vagy miiii van?
Jó, menjünk ebédelni! Majd utána, újból neki látunk, újult erővel.
Ebéd.
Hívtuk az erősítést, a páromat. Kiültünk a lugasba, akkurátusan elrendeződtünk, na kezdjük...
1 óra múlva még mindig nem tudtuk, hogy mit hova, hogyan. Feladtuk.
Ádámtól kölcsön kértük a játékot, hogy majd a hosszú, téli estéken neki bodorodunk megint, hátha rájövünk a játék lényegére.
Itt a játékszabály, hátha más megérti:

 

... Még nem jött el az a hosszú, téli este.