Ha betegek a gyerekek és egyéb történéseink...

Már egy hete mindhárom apró-talpúm betegeskedik. A két lábú egyeske és a négylábúak.
Az egyeske kezdte a sort, Ő jóval hamarabb, még az őszi szünet elején, diagnózis: megfázott, therápia: orrcsepp, ACC, Bioparox.
Eltelt a szünet Dorka még mindig taknyos volt. Az iskola karácsonyi CD felvételre készülődött, 3 nap (péntek délután, szombat-vasárnap egész nap) non-stop CD felvétel a kitelepített stúdióban. Na, de Dorka hangja valamikor október végén elveszett és még nem találta meg, nem mellesleg a köhögés visszafojthatatlanul tört ki belőle, ami a CD-n nem hangzott volna túl jól. Így hiába 2 hónap gyakorlás, rengeteg próba, nem vehetett részt a felvételen.
Tegnap elmentünk fül-orr-gégére is magánszorgalomból, elküldték mellkas és arc röntgenre, hátha valami lerakodás okozza ezt az elnyújtott megfázást. De hála az égnek sehol semmi rendellenes nincs. Tehát  ismét megállapítást nyert, hogy Dorkám felsőléguti nyílásai túl szűkek, kicsik, ezért fokozottan hajlamos mindenféle felsőléguti megbetegedésre. Dorka mint mondott erre? "Pedig olyan nagy krumpli orrom van! Hogy lehet, hogy mégis kicsi?" :)

Lulukánknak és Lüszi cicának bélfertőzése lett. Lulun jobban kijött, levertebb volt, nem volt étvágya, pici gyomra úgy zuborgott, hogy, ha nekem így zuborog, akkor én rohanok a legkisebb helységbe,biztos, ami ziher alapon egy lavorral az ölemben üldögélni egy maratonit a nagy fehéren...
Vittem dokihoz Lulut, kapott 3 szurit is és az én kis hősöm meg se nyikkant, pedig a doki szerint az egyik csípett is. Másnap kontroll, akkor is kapott 2 szurit és méltón magához ismét csak nézett rám és tűrte sorsát. Na, azért a szuri után a nyakamba ugrott és rezgett, mint egy nyárfa levél...
Amikor első nap voltunk, akkor mondtam a dokinak, hogy Lüszi sincs a csúcson, neki is küldött gyógyszert. Szóval egy napom úgy telt, hogy Te ezt vedd be, Neked ezt nyomom le a torkodon, Neked meg amazt.
A négylábúak nem akartak enni, a kétlábú akart, de rossz volt hallgatni szörcsögését.
Szerettem volna eljutni a Határtalan kiállításra, de a körülmények megint közbe szóltak...

Múlt héten lelkileg is nehéz napok voltak, mert egy döntést kellett megszülnünk. Mégpedig Dorka zongora tanulásával kapcsolatban.
Az idei év elég nehezen indult, Dorkám ellenőrzője igen változatos képet mutat, hogy szépen fejezzem ki magam. Van benne mindenféle jegy. Tudom, hogy a változatosság gyönyörködtet, de ebben az esetben azért ez nem teljesen igaz!
Akinek van nagy gyereke az megerősítheti tapasztalatunkat: nehéz az ötödik osztály.
Sok tanár, sok elvárás, sok szóbeli házi és már ezek a tanárok nem rágnak mindent a szájukba, figyelni kell minden percben, Dorka ezt nem így gondolta... Eredmény két olyan dolgozat (töri, irodalom), amire tanult is, ki is kérdeztem, de a kis lüke rossz leckét jegyzett meg, erre a dolgozat írás közben döbbent rá. Az eredményt gondolhatjátok milyen lett.
Szó, mi szó, semmire sincs ideje magzatomnak. Igaz, Ő meg elveszik a sok tanulnivalóban, a végén ott tart, hogy semmivel sincs kész, ül a romjain a szobájában és sír... vagy nevet, mert, hogy serdülünk is, dübörögnek a hormonok, ritkán van közép hangulatban. A zongora tanulás is idén nagyon döcögve megyeget. Sose tud eléggé felkészülten érkezni az órára, Anikó néni ezért állandóan morog vele, Dorka egyre kevésbé lelkes és így nem jön belőle a muzsika, csak a gépzene, az meg Ő tőle kevés Anikó néninek.
Így elé álltunk csütörtökön és bejelentettük, hogy Dorka abbahagyja zeneiskolai tanulmányait, fogadunk mellé egy magán zongoratanárt, aki Dorka ütemében tovább tanítja, mert zongorázni nagyon szeret a kis bestia csak a tempót nem bírja most.
Anikó néni meghallotta tervünket, először elsápadt, aztán elvörösödött. Olyan hevesen reagált, hogy még engem is meglepett. Nem engedte, hogy Dorka abbahagyja a zongorázást, azt mondta 40 éves pályafutása alatt voltak gyerekek akik abbahagyták a tanulást, de azok nyögve, nehezen tanultak, nem folyt belőlük a zene. Dorka tehetséges, nagy kár lenne érte, inkább visszavesz Anikó néni a házi feladatok mennyiségéből (nem kell neki egyszerre állandóan 3 új darabbal birkóznia), ha nem tud itthon gyakorolni, akkor majd gyakorol vele az órán, de ne hagyja abba...
Anikó néni nem szokott dicsérni, most elmondta, hogy Dorka virtuóz kezű, jó kotta olvasó és fantasztikus előadó képességű gyerek. Az előadó képességét én is tudtam, láttam, de a virtuóz kéz nekem is meglepetés volt. Azt láttam, hogy nagyon gyorsan tud és szeret zongorázni, de azt hittem, hogy ezzel minden gyerek így van...
Szóval tovább zongorázik gyermekem és készül a decemberi meghallgatásra.

Tegnap varrogattam egy picit...tényleg picit... és kézzel...de olyan jól esett, úgy simogatta a lelkemet, mint már régen.
Közös varrásunk kis almás képét varrtam meg.
Macám!
Remélem tetszik! Írtad, hogy szeretnél látni megvarrt kis képet, hát most megmutatom az enyémet: