A kondi terem és én...

Az úgy kezdődött, hogy még tavaly a Bátyámék elkezdtek egy kondi terembe járni.
Aztán a Húgomék is.
Aztán a zúram is...
Aztán én is (ezt halkan és lábujjhegyen mondom)
Vasárnap volt. A hajam lelakva, de nem baj, úgy is önszántamból megpróbálok megizzadni... Már úton voltunk az én drágámmal, amikor mondta, hogy miként fog zajlani a bedokkolás.
-Mondd szépen mit szeretnél csinálni, a nevedet, fizesd a belépődet, vedd el a szekrénykulcsod, jobbra indulj, ott van a női öltöző...ja és még egy fényképet is fognak csinálni rólad...
ÁLLJ! Így? Ilyen fejjel? Na, ez kivágta a biztosítékot...
(Nem vagyok hiú, de olyan kevés hajjal áldott meg az édes, drága, jó apám, hogy az már igazságtalan... a Bátyámnak bezzeg annyi jutott, hogy, ha a férjem, Dorka és én összetennénk a hajunkat, akkor sem lenne annyink, mint neki. Utánam 7 évvel jött a Hugicám, hát neki meg annyi van, hogy a fodrászt leveri a víz, ha bejelentkezik szárításra, miután végez Zsuzsi hajával, lazító masszázst kell vegyen a szalon masszőrétől. A második gyereknek miért nem tudott igazságosan ugyanannyit adni??????)
Na, bekúsztam a szőnyeg alatt a edzőterembe, becsekkoltam, a fénykép valahogy elfelejtődött, hála az égnek (gondoltam: Na, persze!!!! Ők is belátták, nem kell ezt megörökíteni! :)   )
Bementünk az öltözőbe Zsuzsival, átvedlettünk bombázó (én nehézbombázó) konditermi macává. Na, kezdjük az ismerkedést a gépekkel...
Ho-ho! Ez az én helyem, a legtöbb kínzógép tv-vel van ellátva. Nézzük csak, milyen csatornák vannak, hoppá, van Deco tv, ez az! Na, kezdjük. Bicajra pattantam, füldugó betéve, tekerjünk... Állj! Nem szól a tv, babra itt-ott. Nem jó ez a tv. Víz, kulcs, füldugó, törülköző felkap, megyek másikra. Lepakolom a cuccaim, kicsit csinosítom a környezetem... legyen már otthonosabb! Nem? De!!!!
Na, gyúrjunk vazze!
1 perc, 2 perc, 3 perc...8 perc... áááá, ez nem tetszik. Megyek a futópadra...lehet ott sétálni is! Nem?
Megint cuccokat összeszedni, átmegyek, lepakolok, csinosítok (nem engem!), nagy nehezen beprogramozom a gépet, start!
Kezdjünk kellemes, bemelegítő kirakat néző séta tempóval, jó... ez már uncsi... gyorsítsunk...na, ez már nem olyan ciki tempó...telik-múlik az idő, a homlokom elkezd gyöngyözni, oké, nincs semmi baj, ennek itt így kell lennie, mellettem lévő gépre felpattan egy csini, kondi-maca és őrült tempót kezd... Ha-ha! Na, majd meglátjuk kibírja tovább!
Ellenőrzöm a pulzusom, rendben, emeljük még a tempót... közben dögös kondi-pasik izomkodnak körülöttem és... akárhova nézek mindenhol tükör, mindenhol az én Őrült tempóm kacsint vissza rám, most már izzadok... pulzus rendben, bár kissé emelkedetebb, emeljünk tempót, telnek a percek, igyekszek a tv-re összpontosítani és... az életben maradásra. Pulzus? Na, már majdnem sok, a szemem villog, izzadok, törölközök lelkesen, épp rendezem a türcsimet a helyére, amikor a szemem sarkából kiszúrok egy ide-oda mozgó izét! Mi ez? Mi ez? Jó isten! Halucinálok!
Gép, állj!!!!!
Leszállok, dörgölöm a szemem. Az izé is kiszúr engem! Közelít! Mi a fene ez? Alien? Pislogok. Mindenki más nyugodt rajtam kívül? Hát nem látják? Egy ufó!!!!! Emberek!!!!!
A Húgom nézi mi bajom... követi a tekintetem.
-Ja, Te is észrevetted?  Itt így takarítanak.
-Ufóval? Na, ne máááá!!
Modern világot élünk! Automata porszívó!

Na, megyek öltözni...Kész vagyok!
Holnap vasárnap. Megyünk gyúrni (vazze). Most már visszük Dorkát is... Tegnap, biztos, ami ziher, voltam fodrásznál...