1987. december 5.-én, szombaton kezdődött.
Abban az évben érettségiztem le és kezdtem el dolgozni. Akkor voltam túl az első, kislányos plátói szerelmemen. Akkor fogtam fel, hogy az a fiú nem az én utam.
Akkoriban a Nagyvárad téren lévő SOTE discoba jártam szombatonként szórakozni. Kulturált hely volt, nem lehetett szeszes italt kapni a büféjükben, az egyik, nagy előadóban bemutató előtti mozi film vetítéssel kezdődtek az esti programok, (tök jó filmeket tudtunk ingyen megnézni :) ), a film vetítés után két disco is volt és egy koncert is úgy 11 körül. Szóval változatosan tudtuk itt eltölteni az időt, viszonylag kis pénzből. (Ezt csak mellesleg írtam le, mint egy pillanatképet a '87-es évből.)
Abban a baráti társaságban, akikkel idejártam volt egy kedves lány, Ildikó. Egyszer szomorúan meséltem neki a régi "szerelmemről" és jajongtam, hogy most már biztos nem leszek többet szerelmes.
Erre eszébe jutott neki egy fiú az ismeretségi köréből, aki szintén épp szingli és tetszenek neki a magam fajta "töltött galambok". Kért egy kis időt, hogy megszervezhesse a "spontán" találkát a fiúval.
Eltelt két hét, majd szombaton izgatottan újságolta, hogy minden meg van szervezve, jövő héten a budai Hotel Ifjúság discojában találkozunk vele.
A következő hét nagyon lassan cammogott, de csak eltelt és jött a szombat este. Úgy alakult, hogy mi hamarabb értünk oda a dizsibe, mint Ő a barátjával. Már egy asztalnál ültünk Ildikóval és testvérével, Marcsival és Marcsi férjével, iszogattuk az akkor divatos boros-colát, nevetgéltünk, amikor nyílt az ajtó... és belépett egy alacsonyabb, barna hajú, barna szemű, mosolygós, ruganyos léptű fiú és egy magasabb, szintén barna hajú, bajszos fiú. Nem tudtam melyik lehet a kettő közül, AZ a fiú, de míg odaértek az asztalunkhoz, én eldöntöttem, hogy az alacsonyabbik túl szép, hogy igaz legyen, úgyse fogok én bejönni neki, így a magasabbik felé fordultam. Aztán arra lettem figyelmes, hogy egyre többet kér fel táncolni AZ a fiú, aki túl szép, hogy igaz legyen. Egyre többet nevetgélünk és még a mosdóhoz is elkísér (ezek apró dolgok, de olyan jól tud esni, a figyelmesség). Leültünk kint a disco előtti társalgóban, hogy beszélgessünk, aztán visszamentünk a discoba.
Táncoltunk...és jött egy szám, amit mi "lassú"-nak nyilvánítottunk. Ahogy táncoltunk elkezdte AZ a fiú a fülembe énekelni ezt a dalt az énekessel együtt. Kell ennél több egy érző szívnek??? :)
Aztán jött egy másik, akkori nagy kedvenc, szintén "bújós" és nekem annyi volt... :) A sorsom megpecsételődött...
A disco után testületileg haza kisértek, alíg bírtam elaludni, olyan izgatott voltam.
Megbeszéltünk másnapra egy újabb találkát, Csepelen egy kis presszóba, ahol volt egy teke pálya. Ott aztán elvoltunk, és biztos olyan fantasztikus technikám volt a gurítás terén, hogy teljesen levettem a lábáról AZT a fiút, az én Janimat. (Képzelj magad elé egy csajt, aki félvén nehogy a lábára ejtse azt a hülye nehéz golyót, biztos, ami biztos alapon terpesz állásban, két kézzel a lába közt meglóbálva gurította golyót, örülve, ha egyáltalán pályán tudta tartani a golyót és nem pattogott át a szomszédos pályára :))! )
Egy nagyon várt, váratlan pillanatban elcsattant az első csók és innen már nem volt visszaút... de úgy tűnik, minket egymásnak rendelt a sors és Ildikó praktikája. Ezt bizonyítja az elmúlt 22 év. Volt sok szép pillanat, de voltak nagyon nehéz időszakok is, amikor sorra vesztettük el nagyszüleinket, amikor meghalt az első babánk. De mindig ott vagyunk egymásnak és remélem még sokáig ott leszünk!!!! :)
Abban az évben érettségiztem le és kezdtem el dolgozni. Akkor voltam túl az első, kislányos plátói szerelmemen. Akkor fogtam fel, hogy az a fiú nem az én utam.
Akkoriban a Nagyvárad téren lévő SOTE discoba jártam szombatonként szórakozni. Kulturált hely volt, nem lehetett szeszes italt kapni a büféjükben, az egyik, nagy előadóban bemutató előtti mozi film vetítéssel kezdődtek az esti programok, (tök jó filmeket tudtunk ingyen megnézni :) ), a film vetítés után két disco is volt és egy koncert is úgy 11 körül. Szóval változatosan tudtuk itt eltölteni az időt, viszonylag kis pénzből. (Ezt csak mellesleg írtam le, mint egy pillanatképet a '87-es évből.)
Abban a baráti társaságban, akikkel idejártam volt egy kedves lány, Ildikó. Egyszer szomorúan meséltem neki a régi "szerelmemről" és jajongtam, hogy most már biztos nem leszek többet szerelmes.
Erre eszébe jutott neki egy fiú az ismeretségi köréből, aki szintén épp szingli és tetszenek neki a magam fajta "töltött galambok". Kért egy kis időt, hogy megszervezhesse a "spontán" találkát a fiúval.
Eltelt két hét, majd szombaton izgatottan újságolta, hogy minden meg van szervezve, jövő héten a budai Hotel Ifjúság discojában találkozunk vele.
A következő hét nagyon lassan cammogott, de csak eltelt és jött a szombat este. Úgy alakult, hogy mi hamarabb értünk oda a dizsibe, mint Ő a barátjával. Már egy asztalnál ültünk Ildikóval és testvérével, Marcsival és Marcsi férjével, iszogattuk az akkor divatos boros-colát, nevetgéltünk, amikor nyílt az ajtó... és belépett egy alacsonyabb, barna hajú, barna szemű, mosolygós, ruganyos léptű fiú és egy magasabb, szintén barna hajú, bajszos fiú. Nem tudtam melyik lehet a kettő közül, AZ a fiú, de míg odaértek az asztalunkhoz, én eldöntöttem, hogy az alacsonyabbik túl szép, hogy igaz legyen, úgyse fogok én bejönni neki, így a magasabbik felé fordultam. Aztán arra lettem figyelmes, hogy egyre többet kér fel táncolni AZ a fiú, aki túl szép, hogy igaz legyen. Egyre többet nevetgélünk és még a mosdóhoz is elkísér (ezek apró dolgok, de olyan jól tud esni, a figyelmesség). Leültünk kint a disco előtti társalgóban, hogy beszélgessünk, aztán visszamentünk a discoba.
Táncoltunk...és jött egy szám, amit mi "lassú"-nak nyilvánítottunk. Ahogy táncoltunk elkezdte AZ a fiú a fülembe énekelni ezt a dalt az énekessel együtt. Kell ennél több egy érző szívnek??? :)
Aztán jött egy másik, akkori nagy kedvenc, szintén "bújós" és nekem annyi volt... :) A sorsom megpecsételődött...
A disco után testületileg haza kisértek, alíg bírtam elaludni, olyan izgatott voltam.
Megbeszéltünk másnapra egy újabb találkát, Csepelen egy kis presszóba, ahol volt egy teke pálya. Ott aztán elvoltunk, és biztos olyan fantasztikus technikám volt a gurítás terén, hogy teljesen levettem a lábáról AZT a fiút, az én Janimat. (Képzelj magad elé egy csajt, aki félvén nehogy a lábára ejtse azt a hülye nehéz golyót, biztos, ami biztos alapon terpesz állásban, két kézzel a lába közt meglóbálva gurította golyót, örülve, ha egyáltalán pályán tudta tartani a golyót és nem pattogott át a szomszédos pályára :))! )
Egy nagyon várt, váratlan pillanatban elcsattant az első csók és innen már nem volt visszaút... de úgy tűnik, minket egymásnak rendelt a sors és Ildikó praktikája. Ezt bizonyítja az elmúlt 22 év. Volt sok szép pillanat, de voltak nagyon nehéz időszakok is, amikor sorra vesztettük el nagyszüleinket, amikor meghalt az első babánk. De mindig ott vagyunk egymásnak és remélem még sokáig ott leszünk!!!! :)
De szép volt !
VálaszTörlésÚgy meghatódtam könnybe lábadt a szemem !
További nagyon sok SZÉP NAPOT nektek !!
:)
VálaszTörlés84-85-ben én is a Sote-ra jártam szombatonként :-))) Teljesen át tudom érezni a hangulatát :-))) Kivánok nektek még sok-sok szép évet együtt !!!!
VálaszTörlésNagyon szép volt, kivánom, hogy csak igy tovább!
VálaszTörlésIsten éltessen benneteket, még nagyon sok évig együtt!
VálaszTörlésÉn is kívánok Nektek még sok-sok örömöt együtt, egymásban! :)
VálaszTörlésMennyi mindenről nem tudok, de ez így van jól. Az a lényeg , hogy minden jól sikerült és Ti boldogok vagytok. Már sokszor leírtam, de most is : Csak így tovább:-)))).
VálaszTörlésOlyan jó volt olvasni.Bele is bizseregtem:-)
VálaszTörlésSzeretem az ilyen történeteket!
VálaszTörlés:o)
VálaszTörlés:D
VálaszTörlésEz olyan helyes történet! Talán a legszebb, ha ilyen egy házasság: egymásnak vagytok teremtve!
Hüpp...hüpp...:)
VálaszTörlésJó volt olvasni róla, jó hogy leírtad!