Hahó! Élek és virulok... nagyjából :)

Többen érdeklődtetek itt-ott, hogy mi van velem, miért "hallgatok".Nem is tudjátok, hogy milyen jól esett!
Hogy miért nem írtam? Röstelltem magam. Röstelltem, hogy semmi mutathatót nem alkottam.
"Csak" magunkról tudtam volna írni:

• arról, hogy Dorkám állandóan beteg. Egyik légúti nyavalyából esik a másikból. Ilyen-olyan kivizsgálás. Minden rendben hála az égnek, de még vannak hátra újabb vizsgálatok. A doktor nénink azt mondta, hogy a serdülő korú lányoknak, akik a nemi érés küszöbén vannak, az immunrendszerük megegyezik egy bölcsisével. Hát mi nagyon ott toporgunk azon a bizonyos küszöbön, a hormonok helyettünk is dörömbölnek... várom is, meg nem is. Várom, mert egyrészről ez az élet rendje, másrészről hátha tényleg rendeződik akkor Dorkám egészségi állapota. Nem várom, mert mi nők tudjuk csak igazán, hogy nem egy leány álom az első pár év, amikor a kislányból nagylány lesz. Görcsök, rosszullétek stb.
• arról, hogy Dorkámnak most volt a farsangja, és volt olyan kegyes a náthája, hogy megengedte, hogy  részt vehessen rajta Dorkám. Az iskolában az osztályoknak húzni kellett témát. Idén a témák a tánc stílusok voltak. Dorkámék egy nagyon hálás témát húztak: a DISCO-t. Zenének az Abba: Waterloo című számát választották.

És akkor mutatnék még egy képet Dorkám szeméről is. Mindig tudtam, hogy nagy szempillái vannak, de hogy ekkorák!!! Mondtam is neki, köszönje meg szépen a drága Apucikájának, Ő tette vele ezt a szépséget!!!! :))

Aztán még írhattam volna arról is, hogy

• nálunk a február felér egy kisebb fajta karácsonnyal. Így aztán volt nagy családi összejövetel, meg dínomdánom, meg "ereszdelahajamat"! :) Jó volt!
• a kiskutyánkat február 1-én megműtettük, az ivartalanítás volt a fő ok, de azon kívül még kihúzták neki a 4 tejszemfogát is. Ezekről az élményeinkről bővebben beszámolok itt és itt. Ha van kedvetek olvassátok el. Minket, pontosabban engem eléggé megviselt, de Lulut, hála az égnek, szinte egyáltalán nem.

• ...csordultig van a szívem Lulukánkkal. Egyszerűen imádom. Kedves, bájos kis lényét, ragaszkodását, nagy eszét, vidámságát. Eddig is elég rossz alvó voltam reggelente, mondhatni a tyúkokkal fekszek és kelek, de mióta Luluka vár a nappaliban és majd' szétesik úgy csóvál, iciri-piciri gombócban várja, hogy megsimogassam, becézzem. Na, azóta nem sűrűn alszok 6-ig. Hétvégén sem. Picit megébredek, ránézek az órára, látom, hogy még nagyon korán van, aludni kéne még, de eszembe villan ez a kis drága és nem bírok tovább az ágyban maradni. Olyan mintha minden reggel karácsony reggel lenne és várna kint az ajándékokkal teli nappali és én izgatottan megyek ki, hogy találkozhassak a kicsikénkkel... Lulu mindenkivel kedves, ha jönnek hozzánk fel kell venni, mert olyan nagyon örül, hogy valaki véletlen rálépne, annyira ott kavar a lábak alatt. Az utcán is mindenkinek örül, a gyerekeknek különösen. Vendégségben is voltunk már vele és kifogástalanul viselkedett mindannyiszor. Lüszivel is teljes az összhang.
  
  
  
  
  
  
  Szóval, szuper a kis kutyánk. Dorkám idei egyik kötelező olvasmánya A kis herceg volt. Én bizton állíthatom, hogy Lulu teljesen megszelídített bennünket! Vagy mi őt?! Ki tudja ezt pontosan, de mindegy is! A lényeg, a lényeg! :) (Egyébként most is itt fekszik a lábamnál és figyel. Kis tündér!)

• ...a munkába kezdek belerázódni, kezdem élvezni, hogy térnek vissza a könyvelési ismereteim. 
• ...díjat kaptam, sőt ami nekem is és Dorkám szívét is melengette, hogy Dorkám is díjazott lett. Edit gondolt ránk. 
  
  
  
  
  
  Editkém! Ezúton is köszönjük Neked, fogunk egy bejegyzést szánni a díjnak is.

• ...Gina is meglepett egy díjjal. Ginám, Neked is köszönöm, ezúton is!
  
  
  
  
  
  

• ...ma voltam pajzsmirigy UH-on. Minden változatlan...és ez jó, az én esetemben, tralala! :)

"Röviden" ezeket mesélhettem volna az elmúlt hónapban, meg még biztos lett volna más, csak épp nem kreatív...
Puszilok Mindenkit, akinek hiányoztam... és azt is, aki gondolt rám!