Na, végre...

...tudok mutatni valamit, na nem nagy dolgot. Lulunak kötöttem egy ujjatlan pulcsit. Hosszan méregettem, számolgattam és hát persze, hogy nem első neki futásra sikeredett jóra, na,de nem adtam fel és kész lett.
Már fel is avattuk.

 

Séta Dorkával
 

Amúgy nagyon klassz hétvégénk volt. Anyucika pénteken felutazott Pestre, hogy kicsit megdajkálja a gyerekeit. Ő úgy szokta mondani, hogy az anyatej raktárakat feltölti, mi pedig, mint a púpos tevék magunkba szívjuk Anyácskát a következő találkozásig. Ez alkalommal sikerült Anyucit megfűteni, hogy pénteken nálunk aludjon, így több időt tudtunk vele tölteni. Olyan jó érzés volt reggel hozzábújni és beszívni bőre illatát és dorombolni a simogatásától. Doromb, doromb...

Aztán még kicsit dicsekedni szeretnék, a változatosság kedvéért most a bátyám keze munkájával.

A bátyám még tavaly ősszel részt vett egy jobb agyféltekés tanfolyamon. Azóta ilyen képeket rajzolgat. Őrület, nem?!