Apróságok nagy szeretettel...és még ez-az

Január 6.-án írtam, hogy micsoda nagy meglepetésben volt Dorkámnak része.

Borcsamama úgy gondolta, hogy meglepi Dorkát egy pót karácsonyi húzogatós ajándékkal. Akkora örömöt okozott csodálatos gazdag csomagjával, hogy sosem felejtjük el.

Mihelyst Dorkám kiörvendezte magát, rögtön írtunk egy köszönő e-mailt Borcsamamának és már azt tervezgettük, hogy mivel tudjuk viszonozni, megköszönni ezt a nem várt csodát. Persze Borcsamama a lelkünkre kötötte, hogy nehogy neki álljunk hálálkodni, de hát nem azért vagyunk a lánykámmal oroszlánok, hogy nekünk csak úgy megmondhassák a dolgokat! :)))

Szóval gondolj, gondolj kisbocs! Olyat szerettünk volna adni Borcsának, amit Ő talán nem annyira szokott csinálni, így a varrás szóba sem jöhetett, hisz Ő lényegesen szebben és gyakorlottabban tud varrni, mint mi, így esett a választásunk egy fa irattartó dobozra, amit Dorkám festett meg szép, antik réz színűre...

Aztán csipkével és márványos réz színű kis mozaik kockákkal díszítettem. Látnotok kellett volna, ahogy Dorkámmal rakosgattuk a mozaik kockákat, hogy így..., nem, így..., várjál csak, inkább emígy. Kb. 10 verzió után alakult ki a végleges forma.

Aztán még szerettem volna én is valami kis aprósággal meglepni Borcsamamát, ezért hosszas keresgélés után a szalaghímzés mellett döntöttem, így készült ez a kis elegáns motívum, ami a véletlennek köszönhetően pont Borcsa jelenlegi kedvenc színeiből készült. :)

 

 A csomagba került még egy-pár blokk, egy sablon, amivel festeni lehet vagy tűzés mintát lehet előrajzolni textilre és... az elmaradhatatlan csoki, "after eight" képében. :))

Borcsamamánk már írt is, mert megérkezett a csomagunk és sikerült meglepnünk azt a drága szívét. :)

****************************************************************************

Egyéb tekintetben némi változás állt be az életünkbe. Elmentem dolgozni a barátnőmhöz, akinek egy könyvelő irodája van. Végzettségemet tekintve mérlegképes könyvelő is vagyok. Barátnőmnek nagyon jól megy most, sok az ügyfele, segítségre lett szüksége és rám gondolt. Így most 4 órás munkaviszonnyal rendelkező dolgozó nő lettem. Munkaidőm egy részét itthon dolgozom, könyvelek, csak nyomtatni, az anyagokat elrendezni, egyeztetni, könyvelendő anyagért megyek be az irodába. Elég ideális ennyi, itthon eltöltött év után, de azért mégis csak át kellett szervezni a napjaimat.

De azért, hogy ne legyen egyszerű az életünk, Dorka vasárnapra - 5 egészségben eltöltött hét után - megint lebetegedett, délre felugrott a láza 38,9-re és ott is maradt hétfő délután 3-ig. Mély levegővételnél fájt a mellkasa. Mindig csak annyi időre engedett a láza, amíg a lázcsillapító hatása alatt volt, mihelyst kezdett múlni a hatás, már kúszott is fölfelé a láza. Na, de elérkezett a hétfő 3 óra, megint indult felfelé a láza, megint gyógyszer... a hőmérséklete lement 36,7-re... és azóta is ott maradt, teljesen jól van, nincs köhögés, nincs nátha, nincs semmi baja. Hétfőn délben volt nálunk a doktor néni, hosszan vizsgálta Dorkát, diagnózis: hörghurut. De megállapodtunk egy tüzetesebb kivizsgálásban. Mindenféle labor vizsgálat, verejtékmirigy vizsgálat...stb. Mert azért ez már több, mint sok, hogy mennyit beteg a lánykám. Évente egyszer: októbertől-áprilisig. Ez sulit tekintve nagyon gáz. Szegény épp bepótolja a lemaradásait, belerázódik a tanulásba, megint beteg lesz, megint lemarad... Amikor óvodás volt az gondoltuk, na majd sulis korára megerősödik az immunrendszere, elsős korában azt gondoltuk, na majd másodikra...,

másodikban, na majd harmadikra...,

harmadikban, na majd, ha felsős lesz.

Most itt tartunk, de még mindig semmi változás.

Persze, tudom, vannak gyerekek, akik sokkal komolyabb, nagyobb betegségekkel küzdenek, de azért, mert nekünk ezt dobta a gép, azért még sem akarok belenyugodni.