Még egy kis karácsony...

Idén nem volt ihletem adventi koszorút vagy asztali díszt készíteni (állandó beteg ápolásban voltam Dorkámmal), úgy gondoltam, hogy nem nagy ügy, majd csak megleszünk kivételesen nélküle...

Aztán eltelt az első gyertyagyújtás ideje és kezdtem nagyon rosszul érezni magam, de nem csak én, hanem az én "kemény" lelkű párom is, hiány érzetünk volt, na!

Így, idén, ez a -szokatlan módon virág üzleti- karácsonyi asztali dísz került a szobánk közepén álló asztalra , a kis manó végig asszisztálta velünk az ünnepeket és vigyázott az asztal rendjére, mert mi bizony képtelenek vagyunk arra :)))

Szeretném megmutatni Anyukám karácsonyi ajándékait, amit a család lány tagjainak készített.

Zsuzsi csak azért nincs a kollázson, mert Ő kivételesen hamarabb megkapta a maga ajándékát, így sajna kimaradt a az összképből :(

Olyan fincsi meleg és puha sálakat kaptunk, sok puszi, Anyucika!!!!

...és egy olyan ajándékunkat is szeretném megmutatni, amit mi adtunk a Bátyámnak és feleségének.

Azért mutatom meg, mert ez volt az egyik izgalmasabb ajándék, nem tudtam, hogy mi lesz a reakció csak reménykedni tudtam, hogy örömöt tudunk szerezni vele.

Na, és a másik, amiért megmutatom, mert sokatoknak ismerős lehet, akitől az ajándékot rendeltük. Még pedig HOKATA volt az, aki az utolsó pillanatban még elfogadta a kérésünket és nem kis áldozatokat hozva megfestette Bátyámék kis meséjét.

(A keretet én festettem köré)

 

A Bátyámék örültek neki, de nem tudták hirtelen hova tenni magukban, elkezdtek ismerkedni, barátkozni vele. Másnap, amikor találkoztunk, boldogan mesélték, hogy sikerült a barátkozás, szívükbe zárták a meséjüket!

Hokata, drága! Köszönöm munkádat, rugalmasságodat! Sikerült a hadművelet! :))