"...a zene mindenkié, enyém, tiéd, miénk..."

Tegnapelőtt hallottam a rádióban egy régi, számomra kedves dalt. Amikor hallom mindig megborzongok, tulajdonképpen nem tudom pontosan miről énekelnek, de ez a zene varázsa. Csak csukd be a szemed és élvezd a tiszta hangokat és a harmóniát!
(Juhizs, köszönöm a segítséget!)



A kislányom tavaly óta zongorázik, egy csodálatos zongora tanárnő tanítja (de ezt már említettem régebben). Anikó néni megengedi, hogy bejöjjek az órákra és mivel Dorcsimat sem zavarja, így minden óráját bentről hallgatom végig. Az elmúlt egy évben jöttem rá, hogy imádom a klasszikus zenét.
Mindig szerettem volna zongorázni én is, jártam is annak idején 2.-os koromban zenei előképzőbe, de évvégén azt mondták Anyukámnak "ne kínozzuk a gyereket"! A mostani agyammal azt gondolom erről, hogy egyszerűen nem voltam még érett rá! Az akkori rendszer nem kedvezett a gyerekeknek. Augusztus 2.-án születtem, így 6. szülinapomra pár nappal már az iskolában ültem. Az első két év maga volt a kínszenvedés számomra, harmadikban új tanító nénit kaptam, aki meglátta bennem az "okost", évvégére a gyenge hármasból erős négyes, negyedik évvégére pedig jeles tanuló lettem.
Mindig év-vesztes (nyertes?) barátnőim voltak, akiknek mindig sokkal könnyebben ment a tanulás, míg én "vért" izzadtam mindennel első-másodikban, addig nekik minden csak egy vállrándítás volt...
Ma már tudom, hogy az az egy év hiányzott nekem is.
Lányomnál, aki szintén augusztusi, már az elején úgy intéztem, hogy eleve év-nyertes lehessen, 3 évesen adtuk be bölcsibe, mert gyerek közösségre volt már szüksége, utána 3 év ovi és 7. szülinapja után ment a suliba.
A zenei irányultság teljes mértékben a saját döntése volt. Lám megismétli magát némileg a "történelem". Az oviban azt mondták, hogy ne írassam Dorkát ének tagozatos osztályba, mert nincs hallása, szófagodó anyuka révén nem is mentünk el a felvételire.
Mikor volt a beiratkozás a suliban, megkérdezte az igazgató néni, hogy nem akar-e énekes osztályba járni, azt mondta, hogy dehogynem. Hívták az ének tanár nénit, megénekeltette, laláztatta, tapsoltatta és felvették. Én csak álltam és szorítottam neki magamban. (Ma már énekkaros, és szeret (!) énekelni!)
Mivel ők egy dalt 5 módon kell megtanuljanak (tapsolva, szolmizálva, ABC-zve, énekelve és furulyázva) segítségképpen vettünk neki egy szintetizátort, hogy azzal könnyítsük a tanulását. Évvégére azt láttuk, hogy vakon billentyűzik és élvezi (!).
Akkor beírattuk zenei előképzőbe, rá egy évvel (tavaly) pedig zongorára (akkor vettünk neki egy zongorát is, olyan a szobája, mint egy kisebb hangstúdió :) ).
Azt gondolom, hogy Dorkának van érzéke a zenéhez, de nagyon sok múlik azon, hogy hisznek benne!
Anikó néni meglátta benne a tehetséget és kihozta Dorkából a kiemelt kategóriájú ötöst! Ha máshoz kerül nem tudom, akkor is kijött volna e belőle...
Ez fantasztikus elismerés és mellette teher (is), mert neki több darabból, többször kell vizsgázni, a vizsgán pedig őket más szemmel nézik, kritikusabban.
Nagyon örülünk a sikerének, tudjuk, hogy sok munkája van benne és megérdemli. Akárhogy is lesz, az, hogy érteni fogja a zenét és szeretni, az elég nekünk!