B. B.

Elment egy élet.

A Hugicám nagy kedvence Bogi, akit kb. 15 éve fogadott be a családunk. Egy vidéki útról hazafelé az országút mellől szedték fel Szüleink…

Bogika egy helyes kis pumi volt, igazi nőci. Zsuzsival, a húgommal teljes szerelemben voltak, ha Boginak futni volt kedve és még egy kapunyitás is kapóra jött, uzsgyi már rohant is, csak Zsuzsinak volt hajlandó visszajönni azonnal. Mi fütyülhettünk, futhattunk utána, ő csak nyargalt szabadon… Utolsó almából, - mielőtt kivágattuk volna, nehogy őrületbe kergesse a környék összes kanját - született lánya Gina, aki tökéletes ellentéte lett Anyjának,- Bogi fehér és karcsú, Gina fekete és molett, Bogi ugri-bugri, Gina nehézkes…- végül velünk maradt Ő is.

Ha már nagyon loncsos volt Bogi, Zsuzsi elvitte kutyakozmetikába. Történt, hogy míg oda voltak, futó nyári zápor sarazta össze az utcát, Bogi teljesen tudatában volt tisztaságának és szépségének ezért, mint egy zerge pattogott, kerülgette a tócsákat, nehogy máá összekoszolja magát …

Mikor hozzánk került kb. 4-5 éves lehetett, így most 20-as éveiben járhatott, utolsó éveiben már teljesen megvakult, süket lett, már csak a szaglása után tájékozódott. Az egész család óvatosan terelgette, ha a lépcsőn keresztben aludt inkább átléptük, kikerültük ne kelljen felállnia, kíméltük, ahogy tudtuk, de eljött a nap, amikor már kínná vált számára a lét… Zsuzsinak kegyetlen nehéz döntést kellett hoznia, ki kellett hívatni az orvost, aki az utolsó éveit egyengette és el kellett búcsúzni Bogikától. Nehéz este volt. Zsuzsinak van két, jól nevelt cicája, Kismancs és Fincike. Bent lehetnek éjszaka a lakásban, ha ők is úgy akarják, de az ágy az tabu. Ezen az estén 4-en aludtak az ágyban. A jogos ágy tulajdonosokon kívül, a cicák is úgy döntöttek, ők már pedig nem mozdulnak a kisírt szemű gazdájuk mellől … Finci Zsuzsi lábánál, Kismancs pedig a hasánál aludt egész éjjel, vigasztalták gazdijukat (ez azóta is így van, nem lehet őket kirakni…)

Gina teljes letargiába esett Anyja elvesztésével, ezért Zsuzsi úgy döntött, hogy hozunk neki egy társat az Illatos útról. Ma nyitásra ott volt a családunk női szakaszának nagy része, Anyukám, Húgom, Lányom és én. Elkeserítő hány kutya van ott, szépek, csúnyák, fajtiszták, keverékek, kicsik, nagyok, félénkek, barátságosak, harciasak, mélabúsak…

Bolyongtunk a kennelek közt, a szívünk szakadt meg a sok bánatos barna szem, rácsok közt kinyúló mancsok láttán, de csak egy jöhetett velünk haza. Olyanra kellett essen a választásunk, amelyik vélhetően cica és kutya kompatibilis a harcok megelőzése végett. Zsuzsi szíve szerint egy öreg, másnak nem nagyon kellőt hozott volna el, hogy esélyt adjon neki az életre, de sajnos, mivel nem tudtunk róluk semmit, így inkább kölyökre esett a választásunk, így több esély van arra, hogy békességben kijöjjön majd az udvar többi lakójával.

Mikor haza értünk és letettük, hogy megismerkedhessen az öreglány Ginával, puszi-puszi és már futott is körül nézni. Mit futott… csámpázott, akkor láttuk csak, hogy olyan édesen csámpás, görbék a lábai. Rögtön beugrott egyik kedvenc színészem Stohl András, így én lettem az új családtag körösztanyja…

-„Mától neved legyen: BANDI!”

Nem ellenezte, csak élvezte, hogy foglalkoznak vele. Úgy látjuk, nagyon emberhez van szokva, a négylábúakkal nem sokat foglakozott, Gina próbált ismerkedni vele, de ez a kis „lüke” egyfolytában ugrált, futott ide-oda, nem lehetett lépést tartani vele J

Ez történt a héten, egy élet elment tőlünk, egy pedig jött. Bogit sosem felejtjük el és reméljük, hogy Bandi is ilyen szép kort fog megélni nálunk.