Mamali

A héten nagy kincset kaptam.
Édesanyám nekem adott két régi családi fotót.
A régebbi:
Számításaink szerint 1918 körül készült. A képen középen álló hölgy az én dédmamám, előtte ülő emberek az Ő szülei, tehát az én ükszüleim, a többiek a testvérei, akik közül a kép jobboldalán látható kislányt én még ismerhettem, nagy állatvédő volt és fantasztikus humorú néni.
Kb. egy éve került ez a kép Anyucimékhoz, amikor megmutatták nagyon meghatódtam, elsírtam magam. Meghatott, hogy a dédmamámat, akit a családban "Mamalinak" hívtunk ilyen fiatalnak láttam, Ő 1896-ban született és 90 évesen halt meg. Nem sokkal voltam fiatalabb akkor, mint Ő ezen a képen. A családi ki-kire hasonlít játékban nagyon sokat hasonlítgatnak hozzá a kézimunkák iránti vonzalom, a habitus, temperamentum tekintetében, de az arcvonásaink is állítólag sokban hasonlítanak.
A második képen már asszony és édesanya Mamali, a lábai előtt ülnek a lányai, a középső, az én nagymamám. 1934 készült a kép. Nem akarom bemagyarázni, de sok hasonlóságot vélek felfedezni nagymamám arca és az én arcom között... Ő is fantasztikusan ügyes kezű asszony volt, habár nem volt túl boldog élete, (ebben nagyon, de nagyon erősen remélem nem fogunk hasonlítani!) 1925-ben született és 2005-ben, 80 évesen halt meg. Őt még, hála az égnek, ismerhette a lányom.
Mama nagyon szerette a dél-amerikai sorozatokat, mikor megtudta, hogy kislányom lesz és a Dorina nevet szánjuk neki, rögtön átnevezte Dorinnyának ezt még ma is szoktuk neki mondogatni. :)
Ezenkivül nagyon elgondolkoztat, hogy nem kell hozzá 50 év és már csak nagyon kevesen emlékeznek ránk, ami fordítva is igaz, mi is egyre kevesebb dologra emlékezünk. Kezdem megérteni a költőket, írókat, művészeket, hogy nyomot akarnak hagyni maguk után, hiszen 50 év nem sok és senki sem fogja tudni, hogy valaha is itt jártunk.
Dorkámnak hosszan magyaráztam, hogy ki-kicsoda a képeken, a második képről a három kislányt még ismerheti-ismerhette, ez fontos és jó érzés.
Mindig is fontosak voltak számomra az emlékek, legyenek azok megélt, írott vagy fénykép esetleg video formában.
Kislányom 8. szülinapjára vettem egy könyvet: Anne Geddes: Nagymama és én.
Ez egy könyv, amit a nagymama és nagypapa ír a kis unokájuknak, pontosabban a könyvben csak kérdések vannak, amiket kisunoka a tesz fel a nagyszüleinek. Ilyen kérdések például:

• Nagymama, mondd, mit szerettünk mi együtt csinálni, amikor én kicsi voltam?
• Nagymama, vannak testvéreid?
• Mit szerettél együtt játszani velük?
• Fel tudnál idézni egy különleges születésnapot a saját gyermekkorodból?
• Mik voltak a kedvenc tartárgyaid?
• Nagymama kedvencei: énekes, színész, ruha, ital, hobbi... stb
• Nagymama, mire voltál legbüszkébb felnőttként?
• Mit élveztél legjobban a felnőtté válásban?
• Nagymama, hogyan találkoztatok a Nagypapával?
• Mit szerettél meg Nagypapában?

És még sok-sok kérdés. Ezeket kimásoltam 2 példányban és odaadtam a két Nagymamának, az Ő válaszaikat pedig bemásoltam a könyvbe, az eredeti példányokat pedig a könyvbe tettem egy boritékba.
Ez Dorkának akkor is nagyon tetszett, de biztos vagyok benne, hogy 20-30-40-... év múlva még értékesebb lesz számára!