Hallottam, hogy fiók ki-be, hűtő ki-be, csitteg, csattog, kenyérvágó kés koppan a pulton, nyílik a vajas doboz, aztán nehezen beazonosítható hangok...
Aztán csisz-csosz (a papucs valahogy nem akar emelődni! :) ) és megjelent a szobában egy reggeliző tálcán 2 szendviccsel!
-Anya! Ezt neked csináltam! Jó étvágyat!
Én csak néztem... Ezt Nekeeeeem?
-És Te mit eszel?
-Hát joghurtos papit.
Ebben két megható dolog is volt!
- Saját elhatározásból, önszántából gondoskodott Ő rólam!
- Dorka most egy kicsit fogyózik és volt ereje nem enni ezt a hagyományos hétvégi reggelit, csak egy falatot kért belőle...
Nagyon meghatott! Hiszen még csak 10 éves!
Szokott Ő serénykedni, tudatosan így nevelem. Együtt takarítunk, teregetünk, már a vasalásba is belekóstolt, szokott kisebb dolgokat bevásárolni, kávét készít, együtt főzünk, -ha az ideje engedi- krumplit pucol, tésztát kavar, tojást üt fel, fasírtnak begyúrja a darált húsit, ki-bepakolja a mosogatógépet... Szóval nem idegen számára a házimunka... De! Az, hogy vasárnap reggel, amikor amúgy lustizni szeret, eszébe jutott, hogy meglep a reggelivel... nagyon jól esett!
Vajon másoknál ez hogy működik? Ki hogy nevelgeti a gyerekét a mindennapi felnőtt életre? Kíváncsi lennék rá, hogy csináljátok! Nekem sajnos csak ez az egyszem gyermekem van, szeretném jól csinálni, jól felkészíteni, nem elrontani!
Ercsi ! Gratulálok a leánykádhoz.
VálaszTörlésÉn felneveltem három gyermeket.
Ugyanabban a környezetben, módban,
odaadással, szeretettel.
Mégis mind a három más.
Én, mi pontosan igy szeretjük Őket.Receptet erre sajnos nem tudok adni.
Kivánom legyen -lesz sok örömöd, még gyermekedben.
Nagyon jó ezt olvasni :) aranyos kislányod van.
VálaszTörlésHogy nálunk hogy működik... mindenek felett a példamutatásban hiszek. Nem várhatom el a gyerekeimtől, hogy gondoskodók legyenek, ha én nem vagyok az.
Csak egy életkép: a nagyobbik lányom (5,5) elejtette, hogy szomjas. Mire a kicsi (2!!! éves) kiment az ebédlőasztalon hagyott innivalójáért, behozta neki: Tessék, Szaffika! megvárta, míg megissza, aztán kivitte a poharat a mosogatóba.
Meg úgy általában véve is, nagyon jó, hogy ők egymással ennyire testvériek, ez nekem mindennél többet ér (bár a fiam és a nagylányom között elég sok villongás van).
Na, hát szóval példamutatás, nem csak szóval, hanem főleg tettekkel, ennyit tudok hozzátenni :)
Drága Mmama! Olyan aranyos vagy! (Tudod ki hív Ercsinek? Az Apukám, ha valamiért dicsér vagy kedveskedni akar, ezért nagyon szeretem ezt a nevemet! Ha mérges volt rám, mindig Erinek hívott, ezért ezt meg utálom!)
VálaszTörlésAz biztos, hogy nagyon sokat közbe játszik a gyerekek alap jelleme, habitusa, mi is hárman vagyunk testvérek. Egy "alomból" jöttünk, egyformán jutott az "anyatejből" és az Apai szeretetből, de mind mások lettünk, de azt hiszem nyugodtan mondhatom, jó testvérek lettünk!
Zsuzsi!
A példamutatásban hiszek én is! :)
Olyan jó lehet látni, amikor olyan kedvesek egymással a gyerekeid, ugye?!
Nagyon jól teszed,hogy belevonod a munkáidba a gyerekeket!!!Ha Neked egy adatott,ne bánkódjál,ő pótol mindent,hiszen látszik abból,amit leírtál.Ha több gyerek van,akkor nehezebb megosztani a figyelmet,tanítást,többfelé kell EGYSZERRE válaszolni..Sokszor több öröm is,de sajnos több szomorúság is...az élet már csak ilyen és nagyon sokszor furcsa dolgokat hoz: három gyermekem,ugyanaz a nevelés és teljesen más a három...hol öröm,hol bánat.
VálaszTörlésDe jó ezt olvasni!!!
VálaszTörlésÉn még nem tudok beszámolni saját sztorikról, de tündéri, hogy még le is fotóztad a szendvicseket:))))
Mammka! Köszi a megerősítést! Azt nem ígérhetem, hogy nem bánkódok!
VálaszTörlésKicsi Kató! AHA! A szemeim "kissé" könnyesek voltak, ahhoz képest egész jó lett a kép! :) Mióta anya vagyok, könnyen elérzékenyülök! Pénteken jött haza Dorka Fitball tornáról, ahogy átöleltük egymást megéreztem a karizmát és ez annyira meghatott, hogy elsírtam magam! :))
Nahát a mai világban olyan ritkán lehet ilyenről hallani, nagy öröm is ha egy gyermek ilyen! Nem úgy néz ki, hogy aggódnod kellene azon, hogy vajon mit csináltál, illetve csináltál-e/csinálni fogsz-e valamit rosszul, szerintem a legjobb úton haladsz, nem fogod elrontani! ...de azért alapvetően az a döntő, hogy gyermek milyen tipusú -hisz mi felnőttek sem vagyunk egyformák, s a géneket tőlünk öröklik- amit persze neveléssel, példamutatással lehet csiszolgatni.
VálaszTörlésÉn - :DDD - nem tudom milyen az hogy "egyszem" gyermek ;-)... énnekem egy sosem volt... én rögtön kettővel indítottam. :D
Körmi! Ejha!:))) Hány gyerkőcöd van?
VálaszTörlésNem is olvasom el a többi hozzászólást, hogy végre én is leírjam a véleményemet. Ugyanis ha elolvasnám biztos az én gondolataim is a sorok között lennének, akkor meghát minek is írnék én ide.
VálaszTörlésTehát nagyon megható ez a kis történet a lánykádról. Teljesen libabőrös lettem, hisz eszembe jutott az amikor az én fiaim kicsik voltak.
Egyedül neveltem őket és nagyon sok munkát bevállaltam. sajnos alig voltam velük. A Tamás úgy 8 éves lehetett amikor a másik háztömben lévő munkahelyemre betoppant és mosolyogva azt mondta "Anya, hoztam neked reggelit". Képzeld el,rántottát készített.
Tehát tudom milyen jó érzés volt amikor tálcán megkaptad a finom reggelit.
Kívánom legyen még sok ilyenbe részed.
Méhike!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy elmesélted ezt a kis történetet! Ezekért a pillanatokért érdemes élni! :) Ilyen pillanatok feledtetik el velünk a gyerek csínjait, rosszaságait, mert azért nem mindig rózsaszín felhő minden, ugye?
Én még csak homokból sütött sütit kaptam és az ágynemű huzat virágai is nagyon finomak. Amikor főzök, odahúzza a széket és segít keverni, beletenni a zöldséget a levesbe, soha nem mondtam neki, egyszerűen érdekli (2,5 éves majdnem és fiú). Viszont amit szajkóztam hónapokon keresztül és azt gondoltam, oda sem figyel, az a játékok elpakolása. Aztán egy szép napon egyszer csak segített elpakolni, most már az is előfrdul, hogy magától elrakja azt amivel már nem játszik, sé a helyére! Mostanában nap mint nap meglepődöm rajta.
VálaszTörlésSzóval, az előbb lemaradt a többi, szerintem csak így tovább a sárga úton, csodás a lánykád!
VálaszTörlésErcsi! Nekem öt lányom van, s mint írtam rögtön egy ikerpárral kezdtem.
VálaszTörlésRengeteg szívmelengető történetem van, no meg egy kevés "bánatos" is, de azt hiszem ez így van rendjén...s én úgy döntöttem, hogy csak a szépre emlékezem!! :D
Háááát a rendrakásra, segítésre nekem 14-18 évet kellett várnom gyerekenként, pedig a "szajkózásban" én is profi vagyok!!...lehet, hogy későn érő típusok??!!!:DDDD
Kedves Amaranta! Isten hozott nálam és köszönöm a hozzászólásod, szívet melengető!
VálaszTörlésKörmike! Hűűű-ha! 5 lány? Gratulálok hozzá! Nagyon helyes a "csak a szépre emlékezem..." elmélet! Másképp nem lehet! Képzeld, volt egy Körmendi Zsuzsa nevű osztálytársnőm, nem rokonod véletlen?