Változik az élet...

...változnak az igények, nőnek a gyerekek, esetünkben az egy szem gyermekünk.
1,5 év telt el Dorka szobájának festése óta, akkor naivan azt hittük, hogy "na, most sokáig nem kell a szobájával bajlódnunk." De kell. Dorka változik, Ez így van rendjén. Egyre több nagylányos cucca van, de a kislányosakat sem akarja még elengedni. A szobája bármilyen mércével mérve sem tekinthető nagynak a maga 2,5x3,5 méteres adottságaival. Ezért elkezdett neki az összes motyója "nemahelyére" kerülni. "Nemahelyére" egész egyszerűen azért, mert nem volt már több hely benn. Kitehette a "MEGTELT" táblát. Próbáltuk rávenni mindenféle módszerrel a selejtezésre, kértük, könyörögtünk, fenyegettünk, szidtuk, mindenféle jó dolgokkal kecsegtettük. Nem és nem. Nem használt semmi sem. Ott tartott már a dolog, hogy már aludni sem szeretett a szobájába menni. Szégyellte, dühítette, elkeserítette.

Gyengébb idegzetűek ne mélyedjenek a kép sokáig nézegetésébe, higgyék el nem érdemes, nincs benne semmi szép :(

Aztán január egyik hétvégéjén a férjem ítéletet hirdetett. 

Újra kell gondolni Dorka szobáját, új szekrény kell neki! 

DE!!!

Csak akkor, ha Dorka -a segítségemmel- hajlandó a selejtezésre.
Ez volt január 15.-én, vasárnap. Hétfőn mértem, számoltam és terveztem. Szerdán a férjemnek akadt egy szabadnapja. Elmentünk megnézni élőben is a terveim alapján kitalált szekrénysort a nagy Svéd áruházba. Abban maradtunk, hogy szép lassan, meglépjük a cserét. Ikeás pro-kontra listára sok mindent lehet írni. A pro oldal erőssége, hogy a katalógusban meghirdetett árak 1 évre kőbe vannak vésve. Legalábbis drágább nem lehet katalógus váltásig. Tehát időnk van, drágább nem lesz, mint jan. 18.-án. Másnap január 19.-én ismét az Ikea weblapjával ébresztettem agysejtjeimet hajnal 6-kor. Azt hittem rosszul látok. De tényleg. Tipikus szemdörgölős pillanat volt. Aznaptól, január 19.-től 20 % kedvezményt hirdettek a nappali szekrényekre bizonyos feltételek mellett. Nekem, nekünk egyszer volt szerencsénk az életben, amikor egymásra találtunk. Azóta nem. Mindenért meg kell dolgoznunk, semmi sem hullik az ölünkbe, sőt. Még a lottón is csak nagy néha nyerünk, akkor is maximum párszáz forintot. Ez van, békében vagyunk vele, bár néha jól esne, ha Fortuna néha-néha felénk fordulna és besegítene...
Na szóval, aznap délután már a kocsinkba tuszkoltuk be a bútorokat és estére a lakásunk kisebb raktárrá változott. Sodródtunk az eseményekkel, vasárnap kipakoltuk Dorka szobáját és estére már össze is szereltük a szekrénysor vázát. Ám a neheze ekkor következett. A selejtezés. Én is utálok selejtezni, de ha kell erőt veszek magamon. 3 napba telt, míg mindent átválogattunk. Dorka jelentős mesekönyv gyűjteménnyel rendelkezik. Ezek komoly értékek, nem kótyavetyéljük el, hisz akár 10 év múlva már újból kellhet, akkor már Dorka gyerekeinek (jaj, de fura erről írni, de hát Dorka akkor már a 24. évét fogja taposni, nem annyira irreális gondolat) Egy felelősségteljes leendő nagymama nem ad kicsi unokájának kezébe piszkos, büdös könyveket. Vettem ipari mennyiségű folpackot. A könyveket korosztályonként csoportosítottuk, kettesével-hármasával gondosan befóliáztuk, bedobozoltuk, a dobozokat feliratoztuk. Ugyan erre a sorsra jutott rengeteg jó minőségű játék. Mindegy a technika hova fejlődik, a gyerekeknek játszaniuk kell, finom motorikus mozgásuknak, személyiségüknek fejlődniük kell. Így került a padlásra több doboznyi játék, könyv, stb...
Foltos csoportom óvónéni kommandójának is jutott több doboznyi játék, festék, plüss, ez-az-amaz. Zsákszámra dobáltunk ki sok mindent, papírgyűjtéshez kötegeltünk össze rengeteg újságot, papírt, a suli könyvtárába vándorolt rengeteg Tudorka újság és fejlesztő munkafüzet. A házunk lakói csak azt láthatták, hogy doboz és zsákszámra hordjuk kifelé a dolgokat, gondolhatták, na ezek sem komplettek...
27.-ére kész lettünk a munka javával, már egész szép-szoba formája lett lakásunk legkisebb szobájának. Még van mit finomítani rajta, pl. új falvédőt tervezünk varrni Dorkával közösen, tükör kerül majd a szoba ajtó belső oldalára, hisz az nélkülözhetetlen egy tinilánynak, új falióra a 101 kiskutyás helyett...:) Lassan..., ez már ráér..., nem kerget minket a tatár.
Na, de most már néhány képet is mutatok:

Ajtón belépve balra ezt látjuk. Az új szekrény sor után látható a régi asztal, de új görgős széket is kapott, mert az előző már nagyon vihar vert volt.

Mondtuk Dorkának, hogy ezentúl estére, tanulás után  ilyen állapotban szeretnénk látni az asztalát :)

Ajtóból jobbra pillantva látható az átköltöztetett zongora, felbővített polcrendszer és a lecserélendő falvédő, amit Lüszi cica már nagyon meggyepált...

 Ez az egész szoba, csak a kanapé nem látszik, de majd mindjárt...

Igazándiból csak két függöny van az ablakon, de a szekrény olyan jópofa, hogy így megnagyobbítja a szobát. Köszönjük IKEA!! 

(Mielőtt még megvádolna valaki, nem, nem vagyunk leszerződve a nagy kék-sárgával, nem kapok jutalékot, de még csak ingyen hot-dogot sem!!)

A szoba boldog tulajdonosa a kincsei közt :)

Ja! És a slussz poént még nem is mondtam. Dorka január elején megkérdezte mit fog kapni a névnapjára (ami amúgy tegnap volt). Visszakérdeztem, hogy van-e kérése, kívánsága, hátha...

Azt mondta, hogy semmit mást nem kér, csak nagyon szépen kéri segítsünk neki a szobájában rendet rakni.       

Látjátok? Csak kérni kell és megadatik!!!! :)))))