Tartozok még egy beszámolóval...

... a legutóbbi Colette-tel töltött alkotónapról.
Ez az alkalom még tavaly novemberben volt.
Számomra érdekes témát vetett fel Colette. Kötött pulcsik újrahasznosítása egy használati tárgy varrása kapcsán. Gyakorlatias agyam van. Szeretem, ha egy tárgy nem "csak" szép, de használati értéke is van.
Arra nagyon kíváncsi voltam, hogy tudok kötött pulcsit felhasználni úgy, hogy ne fussanak le a szemek. Gyönyörű pulcsikba lehet belefutni szinte fillérekért a turikban, amiben már szinte látom a felhasználási lehetőséget, csak épp a "hogyan"-t nem.
A pénztárcákhoz vonzódok, különösen a nagyokhoz. Szeretek "veszélyesen" élni. Az én pénztárcámban benne van a fél életem. Rajta is tartom mindig a szemem, nehogy lába kéljen egy óvatlan pillanatban! :)
Az alkotónap szokásos módon zajlott, megérkezés, rendezkedés, áramon való osztozkodás, asztal beosztás, ki-hol üljön, hova tegye a motyóját, hogy az asztaltársa is jól elférjen...közben dumcsi-dumcsi, kivel-mi történt a legutóbbi alkalom óta. Aztán a lovak közé csaptunk: mindenki gyorsan mondott magáról pár szót, Colette elmondta a kezdeti lépéseket. Elkezdődött a hümmögés, az anyagok pakolgatása, a méregetés, tervezgetés.
Én egy olyan pénztárca megvarrása mellett döntöttem, ahol megtanulhatok mindenféle fogást. Így sikerült egy olyan pénztárcát varrnom, ami pénztárcának piszok nagy, de mappa borítónak kicsi lett. Viszont számomra tetszetős. Kombináltam a gépi kötött anyagot, a vásznat, a bőrt és a filcet. Szeretem használni, szeretem megérinteni, simogatni. A textúrák győzelme ez! Köszönöm Colette!!!

 Belül kapott sok-sok kártyatartó helyet és két darab cipzáros zsebet, a cippes zsebek alatt plusz tároló fakkokat.