Lehet irigykedni! :))

Múlt hetem legszebb napja csütörtök volt.
Eddig nem volt időm leírni, szavakba foglalni, fel kellett dolgoznom az élményeket, annyi szépet és értékeset kaptam akkor.
Kb. 2-3 hete vendégem volt Mmama, akkor megbeszéltük, hogy, ha férjemnek feléjük lesz munkája, akkor viszonozzuk a látogatást Dorkámmal.
Úgy adódott, hogy férjemnek csütörtökre lett arra dolga, telefonos egyeztetés Mmamával, ráér, mehetünk, vár bennünket. Reggel kocsira kaptunk és nem sokkal 8 után már ott is voltunk, Mmama a kapuban állt, úgy fogadott bennünket. Athos nevű kutyusa megkötve a sarokban méregetett bennünket, Mmama beterelt minket a lakásba, kutyát elengedte, becsukta maga mögött az ajtót és elkezdődött a csaj-muri. :)
Annyira kedves házuk van, tele apró vagy nem is annyira apró emlékkel, tárggyal, amiknek legtöbbjét Mmama készített ilyen-olyan technikával. Mmama nem ismer akadályt, amit elhatároz, az gyorsan el is készül. Mutatok egy-két példát (Mmama engedélyével)

Ez egy régi tükör volt, amit Mmama átfestett, megdíszített így állandóan a tenger partján érezheti magát...

Itt van Eleonóra, a hatalmas, gyönyörű baba

Az örök naptár, teljesen Mmamára szabottan.

A lovas takaró, ami civilben egy hinta széket díszít és hidegebb napokon melengeti a ház lakóit.

Mmamának van egy tündéri sziámi cicája, aki Szultán névre hallgat, de a család csak Szulinak hívja. Hát!!!! Ha láttatok már szeretnivaló, kedves, okos cicát, az Ő!!!!!
Világ életemben voltak körülöttem cicák, ismerem őket, egyéniség mind, bizton állíthatom, hogy Szuli egy csoda!Úgy lehet Őt dögönyözni, mint egy kutyust, játékos, szelíd, barátságos! Nem lehet nem imádni! Teljesen a szívünkbe lopta magát!

Szeretném felhívni a figyelmet a jobb felső képecskére,
ott láthatjátok Mmama legújabb művét a falvédőhöz passzoló ágytakaró.

Amikor megérkeztünk, átadtam a kis csomagomat, amit Mmamának hoztam, az idő rövidsége miatt csak vásárolt ajándékocskákkal tudtam készülni, Mmama erre elővarázsolt egy kis csomagot, exkuzálta magát, hogy rövid idő volt, így nem tudott nagyon készülni. Na!! Ha én ennyire nem tudnék készülni, az nagyon-nagyon jó lenne!

Kis angyalka,
aki Mmama saját termésű és s.k. aszalású meggyét és sárgabarackját őrzi.

A nap nagy részében beszélgettünk, de ettünk is, nagyon finomat. Mmama reggelivel várt bennünket, de mi itthon ettünk indulás előtt, így átcsúszott tízóraiba. Volt finom házi kenyér több féle is és nagyon finom, volt szalámi, kolbász és paprika-paradicsom. Mmama mindent olyan hipp-hopp csinál, hogy megirigyelhetné bármelyik 20 éves. Tízórai után megmutatta Mmama a kertjüket, a hatalmas fedett teraszukat és még a szomszédba lakó legnagyobb unokájával is megismerkedhettünk. Szuper kishapsi!!!
Aztán dumcsiztunk tovább, majd megkértem Mmamát, hogy mutasson egy-két mesterfogást a szalaghímzés területén. Mmama ripsz-ropsz már mutatta is. Tanultam tőle néhány trükköt, amit már itthon volt is alkalmam kipróbálni és bevált! De erről majd később...
Aztán jött az ebédidő. Mmama sült töltött dagadóval (isteni volt), sült csirkecombokkal, tzatziki salátával (remélem jól írtam) és zsidó-tojássalátával látott vendégül bennünket. Nagyon finom volt minden, jól is laktunk, én annyira, hogy utána a fagyira már nem is volt hely bévül. :))
De hát Anyukám szerint vércse vagyok, ha húst ehetek, akkor mit nekem édesség. És... hát... a comb is finom volt, de a dagadó!!!!! :)
Köszönjük ezt a szép napot, nagyon jól éreztük magunkat!!!!!