2009. július 31., péntek

Egy régi terv teljesítve, egy terv megvétózva...

Sokat varrogatok mostanság, csak nem minden publikus.
Az egyik, amire azért büszke is vagyok, az nem igazán egy nőcis darab.
Rég terveztem, hogy a svéd áruházban vásárolt puffjainkra varrok huzatot.
Szempont volt:
  • a strapabíró (macskabíró) alapanyag,
  • menjen a szoba színeihez,
  • mosható legyen.
Az anyagról a Hunyadis fiúk gondoskodtak, erős, sűrű szövésű anyagot vettem náluk, katonai zöld színben.
Hogy jobb fazont adjak a huzatnak (határt szabjak az ülőfelületnek a puff oldalától) fekete, zsinórral bélelt szatén szalaggal díszítettem. A puff alján zsinórházat varrtam, zsinórral lehet így ráfeszíteni az aljára.
A puff alapanyaga sima nyers színű nem túl vastag (talán leginkább a selyem molinóhoz hasonlítható) vászon, elvileg erre az áruházban lehetne több féle huzatot is vásárolni, de egyik sem volt maga a szerelem első látásra.

Így nézett ki...

ilyen lett...

Sajnos a kép nem teljesen színhelyes, a puff színe abszolút passzol a szőnyeghez.

Dorkám körül zajlanak az események.
Az egyik: állva hagyta az Anyját...
Ezt hogy kell érteni? Annyira megtetszett egy fiatal hölgynek Dorka narancsos színű szatyra, hogy rendelt Dorkától egyet, az meg elvállalta. Én csak hápogtam, még én sem vállalok, főleg pénzért nem, megrendelésre varrást, a lányom meg fiatalos magabiztossággal, lendülettel belevágott. A héten meg is varrta, jövő héten ütjük nyélbe a bizniszt! :)
A másik: még sem megy zenei táborba.
Arra lettünk figyelmesek, hogy fellángolt az ekcémája (holott nyáron nem szokott), esténként pedig has fájásra panaszkodott...
Hétfőn reggel kibújt a szög a zsákból, jöttek a kérdések: hányat alszok még itthon a táborig, hányat kell nélkületek ott aludnom... ? Majd jött a sírás, "Anya, nem bírok ki annyi időt nélküled!!!" Mi mondtuk, hogy nincs mese, a Ő vállalta, senki sem kényszerítette, most már mennie kell.
Aztán összeállt bennünk a kép, hát ezért az ekcéma, hát ezért a hasfájás...
Hívtam a tábor vezetését, elmondtam a fejleményeket, és hogy mivel ez a tábor egy lovas tanyán lenne, mások is megszállnak ott a tábor közben is, esetleg mehetnék-e én is.
Délutánig -több telefoni egyeztetés után- arra jutottunk, hogy ne erőltessük a tábort Dorkánál. Ha én elmegyek, akkor a többi lurkónak lesz rossz, ha nem megyek, abba Dorka még jobban belebetegszik, már ha egyáltalán fel tudtuk volna tuszkolni a buszra...
Mi arra neveljük, hogy a döntéseit vállalja, szokta is! De nagyon anyás, kell neki a tudat, hogy valahol ott vagyok én is.
A másik ok talán Dorka pánikjának, döntés változtatásának egy múlt pénteki trauma, ami nagyon megzavarta.
Szumma, szummarum: marad a Lány! Azóta nem fáj a hasa esténként, az ekcémáját figyelgetjük, az lassabban javul (már ha ez ettől volt, mert azért ez nem olyan egyértelmű)
Ez van. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy én sem mentem táborba 8.-os koromig, akkor is a Hugicámmal mentem. Képzeljétek ez egy vándortábor volt(vasi kék-túra). Inkább bevállaltam, hogy cipelem mindkettőnk cuccát egy fémvázas bazi nagy hátizsákban árkon-bokron hegyen-völgyön át, csak Zsuzsi (aki akkor 7 éves volt) is jöjjön velem. Így bírtam én is csak ki! :) Akkor mit akarok Dorkától? :)
Nászútjára már biztos nem kell elkísérnem! :))))))

11 megjegyzés:

  1. Teljesen meg tudlak érteni... és Dorkát is! Nehéz eldönteni, hogy mikor érdemes az embernek erőszakosnak lenni és mikor kell hagyni, hogy maga döntsön a gyermeke...

    VálaszTörlés
  2. hhmmm! hogy nekünk anyáknak semmi sem jó! ;D ha mindenhová elmegy a gyerek "zokszó nélkül" akkor az a baj, ha állandóan a "szoknyánk mellett" ülnek az a baj! :D ...
    Azért érdekes ez a döntés, vajon miért gondolta meg magát Dorka?! -gondolom a jelentkezésnél még szívesen ment volna, hisz akkor nem jelentkezett volna- Szerencse, hogy le lehetett mondani a tábort, semmi értelme nem lett volna erőltetni, ha ennyire nem akart menni... bár szerintem biztos jól érezte volna magát!...hát igen, az elválást is tanulni kell!...arról meg ne is álmodj, hogy a nászútjára elkisérheted!! :P

    VálaszTörlés
  3. Hogy tudtad ilyen szépen megvarrni a puff huzatját? A széle különösen érdekes nagyon tetszik. :)
    Dorka, nagyon anyás lehet, pedig nem ártana beledobni a mélyvízbe a saját érdekében. Bármi történhet, ami miatt nélkülöznie kell titeket és akkor sokkal rosszabb lesz. Nem annyira kicsi már. A fiam kilenc évesen ment épp egy ugyanilyen táborba. Majdnem leszedtük a vonatról, mert olyan kétségbeesetten nézett ránk és pityergett. A tanárnő nem hagyta szerencsére.:) Nem is akart utána semmiből kimaradni, egy életre szóló élményt szerzett. :) Itt az ideje vágjátok már el azt a köldökzsinórt. :)

    VálaszTörlés
  4. Megértem Dorkát, nem könnyű csak úgy megválni a meleg családi fészektől, mégha egy hétről is van szó csupán. Épp ennyi idősen mentem először táborba. Egy hetet sírtam előtte. (Persze utána nem akartam hazajönni.) Nálam nem jött be a "nagy lány vagy már, légy önálló". A mai napig nem szeretek egyedül intézkedni. Dorka talpraesett, ügyes lány. Eljön majd annak is az ideje, hogy ekcéma és hasfájás nélkül ott hagy titeket, akár hosszabb időre is. :)
    A huzat óriási találmány! nagyon igényes! Dorkának külön gratula a megrendelésért! Nem egy elveszett lány! :)

    VálaszTörlés
  5. Szerintem, sem kell erőltetni. Az én nagyfiam is ment táborba, a vonat mikor indult már pityergett, amit én csak utólag tudtam meg. Aztán a tábor 2-ik napján összecsomagolt és elment az állomásra, egyedül, persze ráhozta aszívbajt a nevelőkre, mire megtalálták. Aztánjött a telefon és egy hazainduló nevelővel hazaküldték, hogy nem elég érett a táborhoz. Persze nem ez volt a gond, inkább hiányoztunk neki.
    Felnőtt így is, most 31 éves, de nem lett semmi hátránya, hogy utána nem akart többé elmenni.

    VálaszTörlés
  6. Szerintem nagyon jól csinálod, hogy nem erőlteted ez a táborozást.
    És micsoda ügyes nagylányod van :D

    VálaszTörlés
  7. Helyes döntés volt. Semmit sem szabad erőltetni! Ercsi, én úgy vagyok az ilyesfajta dolgokkal, bár Mesi még nem volt ilyen helyzetben, csak a Mamiéknál egy hétig nélkülem, hogy ha a kis szemükben nincs meg a csillogás, és a magabiztos mosoly az arcukon, akkor nem hiszem, hogy feledhetetlen élmény lett volt Dorkának! Varrjatok együtt! Az biztosan nagy élmény!!!

    A puff csodaszép! Puszillak!

    VálaszTörlés
  8. Nem is dicsekedett, nagy gratula !
    Én az első táboromban olyan vakbélgyulladást produkáltam, hogy bevittek a kórházba, értem kellett jönni, aztán apámat meglátva mentünk palacsintázni:)) Ne erőltesd, majd eljön az ideje !

    VálaszTörlés
  9. Szia !
    Megnéztem a karcagi fotókat, teljesen igazad volt, három soros :))
    A középső négyzet mérete 2* a csík szélessége varrásráhagyással.
    (Mea culpa )

    VálaszTörlés
  10. Nem véletlenül mondják, hogy testi eredetű bajaink gyökere lelki eredetű - bár a végén tényleg testi betegség lesz belőle.
    Most nincs időm elolvasni, hogy mit is írtak a többiek, lehet, hogy ugyanezt, akkor bocs.

    VálaszTörlés
  11. De kis drága! én is anyum mellett érzem magam biztonságban:)
    Biznisz: csúcs ez a csaj:)))

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, hogy írsz nekem!! :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails