Az a megtiszteltetés ért, hogy...

...én készíthettem egy nyugdíjba vonuló hölgy ajándékát, amit a kollégáktól kapott.
Irma, a most már nyugdíjashölgy elég konkrétan tudta, hogy mit szeretne. Vagány farmeros szettet. Némi fáradt rózsaszínnel kombinálva és egy "tildás" neszit, ami illik hozzá. Mondta: bátran csilivilizzek, díszítsek. A táska előlapjának a mintáját is konkrétan kérte egy régebbi táskám alapján. A neszit rám bízta, a táskához passzolóan rózsaszín paszpóllal díszítettem az áthajlót és különböző léptékű átlós tűzéssel díszítettem a neszit. A rózsaszín kordból húztam be hozzá gombot, így oldva meg a záródást.
Már igencsak rég elkészültem a táskával és a neszivel, de nem mutathattam, mert az ünnepelt csak nyugdíjba vonulásakor láthatta meg.

Na, de most már mutathatom :)

A kollégák visszajelzése alapján Irma örült és elégedett volt.

Nem tudom ki, hogy van vele, de én ezeknek a kéréseknek mélyen átérzem a fontosságát. Lelki szemeim előtt látom a megajándékozottat és azon igyekszek, amikor megkapja az ajándékát szívből tudjon mosolyogni, örülni. Boldogság töltse el, akárhányszor a táskámra, vagy neszimre vagy épp egy-egy ékszeremre néz és szeretettel gondoljon azokra, akiktől kapta, ebben az esetben a kollégákra.
Mostanában elég sok felkérést kaptam, hogy legyek én az angyalka, aki az ajándékot elkészíti a karácsonyfa alá. Nagyon érzem ezeknek a kéréseknek is a megtisztelő bizalmát. Hisz valaki rám bízza egy számára fontos személy örömét. Rajtam múlik, hogy szép pillanatokat szerezzek. Ti gondoltok ilyenekre vagy csak én spilázom túl a dolgot?