Leltár: Olvasás és az alkotás 2008.

Pamina és Anita játszani hívott. A kérdés mit olvastam 2008-ban.
Hmmm, hol is kezdjem?
Olvasni jó! De még milyen jó!
Régen nagyon sokat olvastam. Akkor még nem volt ennyi, időigényes hobbim.
Általános iskola 3.-4. osztálya környékén elkezdtem járni a Szabó Ervin könyvtárba. Hamarosan indítottak "kiskönyvtáros" szakkört. Naná, hogy elsők közt léptem be. Imádtam a könyvek illatát, a rendet és a csendet. Meg kellett tanulnunk a kategóriákat, a besorolásokat, még vizsgázni is kellett belőle!! :)
Akinek sikerült a vizsgája, beállhatott a pultba és vehetett vissza, adhatott ki könyveket, iktattunk, pecsételtünk, aláírtunk, a visszahozott könyveket pedig besoroltuk a helyére. Így visszagondolva, szerintem a dolgozók nem nagyon bánhatták! :) Elég ügyesek voltunk és versengtünk minden feladatért. Péntekenként délután a dolgozói létszám, így hirtelen 4 fővel megugrott és nekünk még fizetni sem kellett! :)
Akkoriban minden pénteken 6 könyvet hoztam ki és faltam őket, következő hétre már ki is olvastam őket (Na, nem a Nyomorultakat olvastam még akkoriban! :) ) Már ott tartottam, hogy annyit ki olvastam a gyerek részlegről, hogy már azt se tudtam mit olvastam, mit nem. Ezért rászántam egy-pár napomat és végig vettem a könyvtárban lévő könyveket, saját katalógust készítettem: író, cím és megjegyzés rovattal, amiket elolvastam és amiket szeretnék még elolvasni. Azok voltak a szép idők...
Aztán középiskolás koromban már nem értem rá a szakkörre, de továbbra is sokat olvastam. Még fiatal felnőttként is...
Aztán szép lassan becsorgott az életembe a sok kreatív hobbi, ami mostanság kitölti minden szabadidőmet még nincs is mindenre időm, amit szeretnék... Maradt a kádban olvasás, mert ott azért még sem lehet varrni (bár erre is volt már példa! :) ) Aztán megvettem az első japán újságomat (könyvet?), a másodikat... és a könyvek valahogy fent maradtak a polcon. A férjem jókat bazsalyog, hogy a kádban japánul "tanulok".
Először szégyenkezve gondoltam arra, hogy "de ciki, nem is olvastam tavaly 5 könyvet (a Tildák számítanak?), de még egyet sem!" Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy akkor mit olvastam.
Eleinte foltos könyveket (ha elkezdek valamivel foglalkozni, akkor szeretem körbe járni a témát, addig-addig, amíg szinte elméletből már vizsgázhatnék is, aztán a fórumot, (sokat!!), aztán blogokat és blogokat és... még blogokat. Aztán elkezdtem írni is az én blogomat (ami szintén időigényes!) és már el is repült 2008.
Na, de közben kreatívkodtam, (vagy nevezhetem így: alkottam?)
Az alkotás szó olyan erős. Alkotás, amit én csinálok vagy csak másolás, utánzás? Az én szempontomból talán mindegy, mert én azért csinálom, mert kedvemet lelem benne, boldoggá, elégedetté tesz( már amikor sikerül a "mű") és létre hozok valamit, de esetleg mások szemében ez csak másolás, na, de hagyom is ezt a témát, hisz ez már annyiszor volt terítéken itt-ott, hogy már lerágott csont.

Varrtam táskákat és neszeszereket.

Varrtam mindenféle egyebet.

Hímeztem

Bocsi, hogy már megint eltértem a sémától. Így jár, aki velem kezd :)))
Mivel már megint végig söpört szerintem mindenkinél ez a hullám, névre szólóan nem adom tovább, de minden olvasóm, aki szeretne erről írni, kérem, érezze magát megszólítva!

A következő bejegyzésem T.L.-ről fog szólni. Hogy ki vagy mi az a T.L.? Na, majd csak figyeljetek! :)