Csak ülök és mesélek... és... kötök :)

Az elmúlt napokban varrogattam és kötögettem.
A varrásomat nem mutathatom, mert ajándék lesz és még nem jött el az ideje..., de 15 év után újból kötőtűt vettem a kezembe. Nagyon fázós a kezem, ezért egy "kesztyű" lett az első darabom. Elég sokat vezetek, fontos volt, hogy az ujjaim jól "tapadjanak" a kormányra :), ezért
a számomra ideális fazont Amaranta blogjában találtam. Helyből-zsebből 5 tűs kalandba keveredtem, csattogtam, mint az öreg néne protkója.
Tegnap teszteltem a tyűmet, működött!! :)
Aztán úgy belejöttem a kötögetésbe, hogy hirtelen felindulásból még egy fejpántot is kötöttem Dorkámnak, naná, hogy "bruercsiztem", kis csili-vili flitterekkel Dorkám kedvéért. Ezt is Amaranta leírása alapján. Amaranta, nagyon klassz volt a leírásod! Köszi!!!





Érdekességképp írom le, hogy Colette-nél olvastam még január elején egy bejegyzést a színekről. Meglátogattam az ajánlott oldalt és kiszámoltam a születési nevem és az asszony nevem színét.
születési nevem: narancssárga
asszony nevem: zöld
Nagyon érdekes, mert tényleg ez a két szín nagyon meghatározó nálam (na, meg még a piros is bejön, de az nem jött ki sehogy sem... :) )
Körbenéztem a lakásunkban:
NARANCS:
előszoba: már-már narancsos, erős napsárga a falunk - imádom!
gyerekszoba: több narancs is van: szőnyeg, falvédő, sötétítő... Egyik sem "csak" narancs, de bőven van mindenhol :)
nappali: terrakotta kanapé, ami ugye a narancs szín barnás verziója. Aztán van még narancs a szőnyegben (ami egyébként leginkább zöld!) és rengeteg kis narancs színpöttyöcske itt-ott: kaspók, párnák... stb.)
Hálószoba: az ágyunk kárpitja, és... tiszta narancs színű most épp az ágyneműnk is!!
ZÖLD:
A lakás minden pontján jellegzetes szín: függöny, szőnyeg, falszín...
... és most is épp zöld pólóban vagyok (!)
Tényleg lehet ebben valami...
Csináljátok meg, kíváncsi vagyok az eredményre!!


Dorcsikánk pénteken megkapta félévi bizijét, egész jó lett! Sőt! Környezetből és tornából dicséretet is kapott!!! Zongorából is ötös lett, szolfézsból "csak" 4-es.
A torna dicséretnek története van. Az úgy volt, hogy év elején volt egy elég mellbevágó beszélgetésem a torna tanár nénivel. Dorka túlsúlyos volt és az állóképessége és terhelhetősége is nulla.
Egy napig sírtam, aztán felszívtam magam és Dorkával leültünk egy nagyon nehéz, komoly, beszélgetésre. Elmondtuk neki, hogy komoly baja lehet, tönkre mehet az egészsége. A lelke már most is sérült, mert tudjuk, hogy a gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni egymással, az, aki egy kicsit is eltér a trendtől azt kíméletlenül elkezdik csipkedni, addig-addig, míg szétszedik a kiszemelt áldozatot. Dorkám már ezt is megjárta. Így történt szeptember közepén, hogy Dorkám elkezdett fogyózni és gyógytornára járni a Bajcsy kórházba egy tündéri kedves gyógytornász lányhoz...
Dorka ma már 10(!) kg-mal kevesebb, elkezdte élvezni a mozgást, végre nem haldoklik 2 perc futás után, ruházatában visszatérhet a korosztályának és magasságának megfelelő méretű és stílusú darabokhoz.
A gondunk most már csak annyi ezzel kapcsolatban, hogy hogyan hagyja abba a kúrát...
A gyógytornára még egész tanévben fog járni, de a szeme még mindig több kaját kíván, mint a teste. Ez mindennap kis csatákat jelent a genetikával szemben. Szeptember óta Ő nyer, de ez nagy önfegyelmet követel tőle! Lehet, hogy mégis csak jól csináljuk a gyereknevelést?!

Büszkék vagyunk rá!

Cica-híradó

A kis cicalányunk szombaton nagylány lett.
Totál elkezdett tüzelni. Farok és popsi fel, barcogva, kínlódva járkálás le-föl, nagy a baj, nagy a baj... tegnap este voltunk a doktor bácsinál és ma este már megy is a műtőbe Lüszi...
Izgalmas éjszaka elé nézünk, kint alszok Lüszikével a nappaliban, hátha szüksége lesz rám...
Úgy szeretjük ezt kis vackot, olyan aranyos, kedves, finom kis jószág! Annyi szeretet ad, amit kevés macskánktól kaptunk eddig még!
Szorítsatok nekünk!