Kőkapu

Janikámtól karácsonyra egy 2 éjszaka-3 nap-os pihenést kaptam, természetesen 2 személynek Magyarország É-K-i csücskében lévő szépséges Kőkapu szállóba. 
Úgy gondolkodtunk, hogy olyan időben szeretnénk menni majd, amikor már szép idő lehet és az erdő is már teljes pompájában vár minket. Hosszas gondolkodás után választásunk május 23-25. közti időpontra esett. Anyucikám eljött gyerek és házpásztornak míg mi oda voltunk, így a családunk egyéb tagjainak is  ajándék volt ez a pár nap. Dorka és Luluka egyaránt rajong Anyucimért, Lüszinek meg viszonylag mindegy ki látja el, ő nem igényli annyira a társaságot.
Na, szóval elindultunk szerda reggel. Úgy terveztük, hogy nem egy huzamban autózzuk le azt a kb. 250 km-et, hanem útba ejtjük Eger híres városát. Megérkeztünk, leparkoltunk és gyalogosan indultunk város nézni. Épp, hogy negyed órája sétálgattunk, amikor elkezdett esni az eső, úgy döntöttünk visszamegyünk a kocsihoz és az autós városnézést választjuk. Elindultunk kocsikázni. 5 perc és elállt az eső, na, akkor séta, 10 perc és már megint zuhogott, kocsira váltottunk, elállt az eső, akkor nézzük meg a fürdőd melletti parkot és környéket, épp, hogy kiszálltunk már zuhogott megint. Egy szivar fa alatt álldogálva vártuk, hogy egyáltalán a kocsihoz visszarohanhassunk. Dörgött-villámlott-csattogott, úgy döntöttünk, hogy feladjuk, ezek szerint Eger nem akar bennünket. Amíg vártuk, hogy visszamehessünk a kocsihoz ilyen képeket készítettem (érdekes, nem is látszanak a képeken, hogy zuhog az eső)

Kora délután tovább indultunk célunk felé, délután 4 körül meg is érkeztünk. 

Kőkapu egy, az erdő közepén lévő, komplexum. Itt van Károlyi gróf vadászkastélya és egy egyszerűen, de szépen felszerelt hotel is, egy nagy tisztással odébb található ifjúsági szálló, egy étterem és egy cuki 70 cm nyomtávú kisvasút is ideérkezik Pálházáról (kb. 4-5 km-ről). Itt ez az egyetlen tömegközlekedési lehetőség, ha jól láttam. Napjában 3-szor közlekedik. Mindent ehhez a kisvasúthoz igazítanak itt. Az első vonatocska érkezésekor (9 óra 20 perc körül) nyit a az étterem aljában lévő kis ásványbolt és ekkor érkeznek a takarítók és az utolsóval mennek haza.... Itt minden a nyugalomról szólt, kivéve, hogy az ifjúsági szállóban épp ekkor volt egy középiskolás osztály, na, ők gondoskodtak arról, hogy ne csak a madarakat halljuk.
Ahogy kiléptünk a szobánkból (ami itt, a földszinten, kifelé nyílt az épületből és nem egy belső folyosóra) ez a kép tárult elénk:

Sétáink során rengeteg faragott fa szobrot láttunk, például híres királyaink szobor parkját:

A szálló mellett van egy helyes kis csónakázó tó, amit a szálló melletti kis patakocska táplál, a kastély teraszáról így néz ki:

Ugyanitt és ekkor készítettem a drágámról is ezt a képet, azért mutatom be, mert ez a kép annyira Ő, annyira jellemző rá ez a mosolygó szempár:

 A kastély egyébként egy szikla tetejére épült, csoda szép és romantikus:

 Körülnézhettünk belül is. Van benn egy "Afrika" szalon, itt jó sokat időztünk...

Na, jó. Itt egy kép rólam is. De látszik, hogy a természetes, szüleimtől kapott dauerom szépen előjött az eső hatására... :)

Itt a parketta is gyönyörű volt, rögtön a patchwork jutott az eszembe róla, nem tudom a blokk nevét, de tudom, hogy van egy ilyen blokk:

Mi sem bizonyítja jobban, hogy milyen szép és romantikus itt a táj, hogy egymást váltva jöttek esküvői fotózásra fiatal párok:

(Ezt a képet mutyiban készítettem az egyik párról. Az érdekesség, hogy ők hoztak a fotóson kívül még egy férfit (az a piros pólós a jobb oldalon), aki "werkfilmet" készített a fotózásról, a fotós épp fenn van az teraszon és onnan fotózza a fiatalokat)
Haza felé útba ejtettük Sárospatakot. Ugye milyen szép épületek vannak itt is?

Főiskola épülete

Olyan gyorsan elrepült ez a pár nap, hogy megegyeztünk Janimmal, ha legközelebb megyünk, akkor legalább 4 éjszakára fizetünk be...