Az első fecske.

Manka SAL-ja annyira meghatott, hogy, amikor megérkezett múlt pénteken a következő (középső) útmutató, nem bírtam magammal és egy harmadik példányt is elkezdtem hímezni. Pontosabban ezt a hármas számút, nagyon nagy logikával, készre is varrtam.
Az aranyos verziót most böködöm, aztán jön a "hagyományosabb" színvilágú, fehér alapon rózsaszín-zöld.

Egyébként akkorát szívtam, mint a torkos borz ezzel a verzióval. Nagyon sűrű szövésű ez a vászon, majd' kiesett a szemem, hogy kiszámolgassam mit hova öltsek le. Egyfolytában azt hallotta a család, hogy azt motyogom, hogy 5 szem, tehát 10-et megyek balra, aztán 4-et le, jobbra 2..., basszus, hol tartok?
Na, de kész lett, megérte, Manka már kérdezte mi lesz belőle...
Valahogy sajnálom tököcskének elkészíteni, konkrét tervem még nincs vele, de gyanús, hogy valami pipere vagy szütyő vagy "valami" közepe lesz. Még várom, hogy "megálmodjam" a sorsát.
Nem tudom ki hogy van vele, én szeretem megvárni, hogy kialakuljon bennem a végső terv.
Például: már kb. 5 éve itt laktunk, amikor a konyha átalakításába kezdtünk. Addigra milliméterre, színárnyalatra pontosan tudtam mit akarok. Meg is lepődtek az asztalos mesterek akiket elhívtam, amikor a projectet kihirdettem. Volt, akit én világosítottam fel a megoldási lehetőségekről, a technikai variációkról. A konyhám azóta is tökéletesen szuperál, minden kézre áll, kihasználva minden centi. Szuper!
Szóval, majd ez kis édes minta is megfogja találni méltó helyét, mert elpocsékolni, elkótyavetyélni nem fogom! UFF!