Vegyes vágott bruercsi módra

Nehéz napok vannak a hátam mögött, egészségügyi gondjaim voltak, de talán már kifelé lábalok belőle.Annyi tartozásom van, hogy nem is tudom hol kezdjem...
Végre mutassak is már valamit, egy hímzésem szeretném bemutatni, ami már karácsonyra készült, bocsánat a képek minőségéért, de ezt a hímző vásznat marha nehéz volt fényképezni, mert állandóan berácsozódik, de életben azért nekem nagyon tetsző lett.

Csupa meleg színnel készült a hímzés és csupa egyszerű (talán láncöltés és kitöltő?) öltéssel. Elég sok volt benne az arany szálas hímzés, hát, aki hímzett már fémszállal, az tudja miről beszélek, amikor azt mondom, nem volt egyszerű, de a látvány megérte. :)

Aztán... ugye volt a k.v.-énk, vittem a fotómasinánkat, de valahogy nem csináltam túl sok képet, konkrétan a büfénket fényképeztem le Körmivel a középpontban, olyan csinos büfét hoztunk össze, hogy most csöndben mondom, de büszke voltam a csoportunkra. :) A k.v-ről nem nagyon szeretnék írni, főleg minősíteni nem, mert, ha dicsérem az büdös, kritizálni meg nem kell. Tények: Volt sok árus, volt sok tombola ajándék, volt bőséges büfé,volt sok "de jó, hogy eljöttél..." kezdetű mondat.(Véleményeket az index-es fórumon lehet találni.)

Aztán... van nekünk a kis Lulukánk, aki már sokat nőtt, már 1,3 kg-ot nyom, komoly súly, mi?

Aztán... blogcsapatunk Micije megajándékozott bennünket, Lulukának küldött kalandos úton egy pulcsikát és egy tuti irha kiskabátot. Mikor ráadtuk Lulukára, azt hittük bepisilünk úgy nevettük a kis drágát. Elkezdett robot kutyát játszani, merev lábakkal próbált lépegetni egy-pár lépést, de aztán felborult és mint egy hátára fordult cserebogár csak kapálozott... Nem értette ezt az egész ruha próbát. A kabát az végképp kicsapta a biztosítékot nála... Nem baj, majd, ha megyünk sétálni vele télen és fázik, na, majd akkor örül neki. Nem buták ám, csak picik!!!

 Kész! Elborultam és most kiborulok...

 

Nézzétek ezt a pofit, rá van írva a véleménye, nem? :))

Micikém! Szeretnénk ezúton is megköszönni!!!!!

Lulu szépen fejlődik, okosodik, tudja már, a családunk tagja lett. Reggel, mikor kiengedjük a kis kenneljéből megy mindenkihez köszönni, még Lüszi cicát is körbe nyalja. Ma reggel két lábra állt Lüszi előtt, a két első mancsával átkarolta Lüszi fejét és boldogan nyalogatta Lüszi nóziját! ÉS! Lüszi nem kevert le neki két nagy pofont, hanem fogást váltott és Ő is megnyalogatta Lulukát. Öröm volt nézni, tudják, hogy egy falkába tartoznak. Ilyen kis pillanatok már boldoggá tesznek, már jól indul a reggel! Dorkám és Lulu teljesen oda vannak egymásért. Ha megyünk Luluval a Dorka elé a sulihoz és kanyarodunk a be a csodás fás Hungária utcába, már Lulu boldogan csóvál, tudja nem sokára odaérünk és Dorka mindjárt beszáll mellénk és Ő boldogan összenyalhatja, Dorka visong az örömtől és nem lehet nevetés nélkül megállni kettejük játékát.
Luluval rendszeresen beülünk Dorkához, miközben Dorka zongorázik, eleinte izgett-mozgott, most már tudja, nyugodtan kell ülni és figyelni... bizony, Lulu Schubert Walzer-én, Bach Menüettjein nevelkedik. Klassz, mi?
Amúgy a szobatisztasággal egész jól állunk, már legalább 1-1,5 hete nem pisilt mellé a pelusnak, sőt a kaki nagy része is a peluson landol! Még 2,5 hétig nem sétálhat az utcán, de aztán elkezdhetjük szoktatni hozzá, kíváncsi vagyok, hogy bírja majd...
Levegőzni szoktuk vinni így is, csak Dorka vagy az én nyakamba van akasztva egy kis táska, abba tesszük a kishölgyet és így sétálunk, ismerkedünk a világgal, például, amikor először ment el mellettünk egy busz, szegény Lulu rezgő üzemmódra váltott, tökre megijedt, aztán a 4. busz már csak kíváncsiságot váltott ki belőle és szépen végig kísérte kis fejével a busz mozgását, aztán rám nézett és esküszöm láttam a szemében:"Láttad, anya? Nem féltem!!!"

Esténként 8 körül elkezd bolyongani , szimatolni, várja, hogy leüljek és felvegyem, akkor felkucorodik a bal vállamra, és elalszik, kb. 5-10 perc és jelzi, most már szívesen feküdne a helyére, akkor beteszem és indul az esti csucsuka reggel 6-ig. Jellemzően csöndben van, pedig reggel mindig látjuk, hogy éjjel volt ébren is, mert a kenneljében is van pelus, és azon reggelre szokott lenni pisi és kaki is, mégis csöndben van, egy tündér, nem?

Most már nagyon várom, hogy újra varrhassak, már érzem, hogy mocorog bennem a vágy a varrás iránt, úgy, hogy remélem, hamarosan arról is beszámolhatok :))