Díjat kaptam

Díjat kaptam a napokban Vikitől és Naomitól.
(Ezúton is köszönöm Nektek!!!)
Szerintetek "csinos", szerethető a blogom.
Ennek nagyon örülök, mert mindkettőtök véleménye fontos számomra.
Annak idején főleg magamnak, a családomnak akartam ilyen módon megörökíteni az életünk egy-egy fontosabb eseményét, úgy mond, nyomot hagyni magunk, magam után. Persze az is örömet okozott, hogy mások is kíváncsiak rám, hisz valljuk be, aki nyilvános blogot indít az nem csak a fióknak írja a kis naplóját.
Sokszor volt, hogy blogos barátnéim átsegítettek egy-egy rossz napon, segítettek meghozni egy-egy döntést, kaptam sok-sok biztatást, dicséretet.
Ezért inkább én adhatnék díjat sokatoknak!
Elvileg 7 nevet kellene megemlítenem, akik blogja nagyon-nagyon tetszik, de nekem ez nem megy!
A bloglistám összes elemét megjelölhetném, most akkor kit hagyjak ki?
Neeeem, ez nekem nem megy!!!!! Bocsi!!!
...Inkább küldök Nektek egy képet.
Ezt a képet a múlt héten készítettem. Édesanyámék kertjének számomra legszebb részletét nyújtom át Nektek. Ahányszor itt megyek el (ami napjában többször előfordul) mindig megállok, mindig rácsodálkozok szépségére. Látom lelki szemeim előtt, ahogy Apuci térden állva kúszik-mászik a fa körül, rakja körbe a téglákkal a fenyőt, ahogy Anyucival ültetik el a muskátlikat, rendezgetik, tervezgetik a virágok helyét, számát. Látom kezük munkáját, ahogy mindenütt, itt, szeretett Pélpusztájukon...

Gyönyörű ez a piros színfolt a sok zöld árnyalat közt...

(mint ez a táskám, nem? :) )