The night... újból

Előszedtem a félbe hagyott hímzésemet.
Már nagyon, de nagyon hiányzott. Nagyon jó patchwork-özni, de nem mindig lehet.
Nem tudom ki, hogy van vele,de én nagyon utálok ölbe tett kézzel létezni, valamit mindig babrálnom kell. Az esti mesénk (Barátok közt) közben is járni kell a kezemnek, akkor szoktam hímezni, meg úgy általában tv-zés közben. Na, meg a fő attrakcióm a Balaton parti hímzés.
Nagyon könnyen leégek, ezért viszonylag keveset szoktam a vízbe menni, meg hát a csomagokra is vigyázni kell a parton. Na, szóval ki kelek a habokból, mint egy molett hableány, igyekszek gyorsan magamra kapni valami szárazat, valamit, ami takarja "hab" testemet, felállítom tuti kényelmes székemet a parton, árnyékban... és jöhet a hímző keret és bökögetek, közben a lágy szél simogat, hallgatom a hullámok csobbanását, időnként előkapom a fényképezőt, megörökítem drágáim pancsolását, mert ők aztán, mint két kacsa ki sem jönnek a vízből, csak enni-inni, aztán futás vissza. Közben araszolok az árnyékkal, mert az nem törődik velem, és mindig arrébb megy... :)) 10 percenként jönnek az árusok, a párom a vízből kéz jelzésekkel morzézik, hogy vegyek egy fagyit vagy kürtös kalácsot, én megveszem, erre ők maguktól kijönnek, ecsetelik milyen isteni a víz, a homok, és miért nem jössz be? Én ezredszer elmondom, mert nem szeretnék leégni, hiába a naptej, nekem mit sem ér és egyébként nálam a leégés természetes velejárója a herpesz is baromi rossz dolog nagy melegben (nem mintha télen öröm mámor lenne). Na így eltelik a fél nap és indulni kell haza Pélre. Nagy nehezen kicibálom őket a vízből, törülközés, meg óóó, de kár, hogy már megyünk (jelzem 3 órája a vízben voltak, a bőrük mint az elefánt lógó, gyűrött, ráncos bőre) elvánszorgunk, mint egy málhás karaván a kocsiig, ami naná, hogy ekkora már a napon melegszik, beülünk, sistereg a bőrünk a forró üléstől, a gyerek sipítozik, mi idegesek leszünk, és mondjuk, hogy nyugi, mindjárt lehül egy picit a levegő csak induljunk már végre el. Haza érünk, kikecmergünk a kocsiból, és... mehetünk Anyucival főzni a magán szaunánkba, a konyhába. Az én drága párom egy üveg sörrel a kezében elmeséli Apucinak milyen szuper volt a Balcsi és így bukfenceztek, meg úgy halacskáztak, meg amúgy labdáztak, Apuci bólogat-bólogat, de mit neki a Balaton, ki nem jönne a partra. De mi menjünk csak, addig is elcsendesedik a ház és ki tudja pihenni a mi olaszos hangzavarunkat, de azért már jó, hogy haza érünk, mert a hírekre nagyon kíváncsi...
... Jó messzire elkanyarodtam a hímzéstől, de hát már nagyon várom a nyaralást Anyuciékkal.