Szombati élmények

Szombaton nagyon klassz napom volt egy kis perecet leszámítva...
Délelőtt tanfolyamon voltam, ahol a crazy tanultuk. Engem a papíron varrásra emlékeztet, csak nincsenek benne előre rajzolt vonalak, hanem alakul, ahogy épp gondolom. Persze nyilván itt is van valami koncepció, de mégis kötetlenebb.(Amit csináltam majd, ha kész lesz, mutatom!)
Aztán értünk jött a férjem, aki aznap ismét kiérdemelte a legjobb férj címét, mivel elfuvarozott bennünket Újpestre a folt-topik kiállításra, (bár kissé bizonytalan volt abban, hogy mit kezd ott annyi nő közt...) és türelmesen kivárta, amíg ott nézelődtem, ismerkedtem.
Amit írtam perecet, azt bizony nem írtam el, nem perc akart lenni, habár tényleg csak egy-két perc volt :).
Szóval megérkeztünk a Király utcába és keresgéltük az 5-ös számot, ahol a könyvtár volt, ami helyet adott a kiállításnak. Naná, hogy egy sarokkal odébb keresgéltük, mint kellett volna. A házszámokat szépen elrejtették a házak homlokzatán, így, úgy masíroztunk, mint egy katonai felvonulás díszezrede, amint épp az emelvény előtt megy el és a szigorú "balra nézz!" parancsot betartja! Na, de a lábam előtt hirtelen kinőtt két szép nagy pukli az aszfaltból, kb. akkorák voltak, mint egy-egy kis méretű fél pöttyös labda. Először a jobb lábammal belebotlottam a jobb oldaliba, a ballal korrigálni akartam, na, de oda is nőtt egy pukli a járdára, így a bal is megbotlott, és én már zakóztam is ( kb. 15 éve nem estem el!). A férjem csak a tompa puffanásra lett figyelmes én meg, mint a filmekben, már pattantam is fel! A lányom kétségbeesetten kiáltott fel -Jaj, Apa! Segíts már Anyának! Mire ezt kimondta én már nagyjából újból álltam. Így a férjemnek nem maradt más, mint leszedegetni a faleveleket a ruhámról. Szegény, annyira megijedt, egészen lesápadt...
-Jaj, de megijedtem, ne csinálj ilyet máskor!( Jó vicc! Most sem önszántamból csináltam!: ) )
A könyökömről lejött a bőr, így vérző karral estünk be a kiállításra, ahol épp akkor kezdődött a megnyitó. Berongyoltam a mosdóba kicsit összeszedni, lemosni magam, az általam vitt tombola ajándékot(Budafoltos k.v.-n varrt virág tűpárnát vittem) odaadtam, tombolát jegyet vettem, és mire ezekkel végeztem már kezdődött is a tombola.
Ismét mellénk állt a szerencse, gyönyörűséges karácsonyi szalvéta csomagot nyertünk. Mikor vége lett a tombolának, kicsit szétszéledtünk, voltak, akik végre dumcsizhattak, volt, aki a büfét rohamozta meg, voltak, akik a kiállított képeket vették szemügyre. Én ez utóbbit választottam, a lánykám pedig Ahama nagylányával barátkozott össze! El is tűntek a figyelő anyai szemek elől...
A kiállított képekről igyekeztem fényképeket készíteni, nem mindről sikerült, de amik jók lettek fel fogom rakni a képtáramba.
Sok nicknévhez végre csatolhattam arcot is, találkoztam Mártamásé-val, Elizanikóval, Ahama-val, Kastanie-vel, Violinivel, Márta nénivel, Gabicza-val, 36Évi-vel és még sok-sok fórumozó, blogoló ismerőssel. Érdekes volt látni, hogy ahogy kóvályogtunk a könyvtárba, ha jött valaki szembe, nem a másik arcát néztük először, hanem a kitüzőjén vagy nyakláncán másik nevét kerestük. Sokszor lehetett hallani, hogy "Jéé, Te vagy az?" meg "De örülök, hogy végre találkoztunk!"! Juhizs magára tekert a nadrágja fölé egy anyagot "szoknyának", abból lehetett vágni annak, aki nem nyert a tombolán, a végén már mindenkinek. Hát ez a Juhizs!!!!
Mártamásé hozott nekem egy kis ajándékot, amitől teljesen zavarba jöttem és nagyon meghatott, így is üzenem: Nagyon köszönöm!!! Nagyon tetszenek!
Egy szóval, (na jó, hárommal!):Jó vót, na!
Köszönöm a szervezést első sorban Violininek, és Mindenkinek, aki részt vett benne!

Dorkám végig drukkolta az egész tombolasorsolást, és nagyon bánatos volt, amikor a Lonci által készített kis állatkás csomagot nem ő nyerte...
Ezt Lonci látta, és megajándékozta őt tombolán kívül egy nyuszival, amit rajtam keresztül küldött neki. Igen, ám! De nekem annyira megtetszett az a kis füles, hogy bevallottam neki, hogy nem biztos, hogy odaadom Dorkának, erre volt olyan aranyos, hogy választhattunk még egyet, hogy biztos legyen a lányomnak is :) Irtó jó fogni ezeket a kis csöppségeket, pont marokba valók és én már fel is varázsoltam az enyémet a kulcs-csomómra! Még egyszer köszönöm Neked, Lonci!!!!