Tolltartó angol órára

Holnap elindul ismét a suli. Dorkám immár 4.-be megy. Jaj, úgy rohan az idő!
Még júniusban megigértem, hogy az új tanévet "nagyjányos bedobálos" tolltartóval kezdheti. Sőt, bevállaltam, hogy varrok neki egyet majd. Gondoltam nem olyan bonyolult az, olyan mint egy kis neszeszer...Igen. A lánykám elkezdte mondani, hogy milyet szeretne. Hát vannak ötletei... Még mindig töröm a fejem a megoldáson, a kivitelezésen.

Na, de Dorkám angol órára (ami most már heti 5 vagy 6 órában lesz) külön dossziéval rohan, amiben benne van minden, könyv, füzet, tolltartó stb. A tavalyi tolltartója borzasztóan nézett ki, amikor pénteken összepakoltuk a cuccait, ezért megegyeztem vele, hogy angolra még a hétvégén, a "nagyjányost" pedig a jövő héten megvarrom.

Még régebben kaptam az egyik barátnőm jóvoltából egy csomó függöny ill. kárpit anyag mintákat. Van köztük kisebb-nagyobb, azok közül választott Dorkám anyagot.
Kérte, hogy valamivel dobjam fel, rátét, gyöngy stb.
Még a "nagyjányosra" készülve volt egy olyan félelmem, hogy hogyan fog kinézni a tolltartó a ceruzák hegyétől vagy esetleg nyitva hagyott filctől, ezért még a nyáron beszereztem egy nagyon klassz dolgot. Egy olyan fólia, amit, ha felvasalok bármilyen anyagra, akkor az anyag átmegy viaszos vászon jellegű anyagba, gyakorlatilag laminált lesz. Tök jó, nem? A fenti képen talán látszik is, ahogy megcsillan a bélés anyag, ami egyébként egy sima vászon volt.
Dorkám nagyon örült neki, remélem be fog válni!

Dévai apróságok

Ma egész nap varrtam.Már nagyon ült a vállamon a Dévai ajándékok elkészítése.
Így ma leültem reggel 7-kor varrni és csak varrtam, varrtam este 9-ig.
Egyszer alkotói válságba kerültem, de egy kávé és hátradőlés csodákat tett. :)

• Kezdtem a kis halacskás zsákocskával, kell a kezdetekhez a gyors siker...
• Majd 2 db Tildás kis dobozka következett. Már régen kinéztem, hogy megvarrom. Tárolni mindenkinek kell, kicsinek, nagynak, fiúnak, lánynak. Sokat filóztam, - tanulva mások tapasztalataiból - mivel merevítsem ki a dobozkát, hogy megfelelő tartása legyen. Így esett a választásom egy marha erős farmer anyagra, plusz vastag flízre. Na, a merevséggel nem volt bajom. A varrógépem is jól vizsgázott, vitte zokszó nélkül! Az aljába tettem még egy-egy kartont szintén farmerrel bevonva.
• Utána a vállfás tároló következett, szintén Tildás ötlettől vezérelve. Mértem, számoltam, szabtam, varrtam, variáltam, gomblyukaztam (na, az most nem akart elsőre összejönni, de nem hagytam magam!) A gombokat Dorkám választotta, szerintem jól sikerült, illenek hozzá.
  
• ÉS! Itt jött az a bizonyos alkotói válság... Varrjak, varrjak, de mit?? Ezt már nem nagyon szeretem. Nem jó sípszóra alkotni, viszont tudom, hogy a szeptemberünk nem lesz egyszerű és a határidő is itt van... Tehát, kávé, sétálgatás, hümmögés, vakarózás és jött az ötlet. Megláttam Dorkám ének órás A/4 cipzáros mappáját. Abban tartja 3 éve az összes énekes cuccát, nagyon bevált... Hátha másnak is jól jönne... Megint mérés, osztás, szorzás és már varrtam is a cicásat.
  
• Aztán úgy belejöttem, hogy varrtam még egyet, ezúttal kicsit nagyobbat és a szürke szíves anyagból.

Szeretettel és örömmel csináltam. Remélem szeretni fogják őket!
(Több kép itt)

Tárkonyos húsleves

A családunk jellemzően csak a kiadós, úgy nevezett egytál jellegű leveseket szereti.
Ilyen például a Tárkonyos húslevesem.

Hozzávalók egy igen kiadós mennyiséghez:
1 v.hagyma
5-8 dkg bacon kocka
1 csirkemell filé
2 nagy sárga répa
1 fehérrépa
2-3 szem krumpli
30-40 dkg zöldborsó
1 gomba konzerv
vegeta, tárkony, bors
1 tejföl
1 tojás
liszt ide-oda

Egy jó nagy lábosban kevés olajon megfuttatom az apróra vágott hagymát a kis bacon szalonnával, rádobom a kis kockákra vágott csirkemellet, átpirítom, jön rá a kis karikákra vágott sárga és fehér répa és a kis kockákra vágott krumpli. Ezt is átpirítom. Jönnek a fűszerek: vegeta, tárkony, őrölt bors, megszórom liszttel, jön a szokásos pirítás :). Felhúzom bőven vízzel. Hagyom főni.
Mikor félig megfőtt, beleteszem a zöldborsót és a gombát. Na még egy picit hadd főljön...
Ha megfőtt, tejfölösen behabarom és beleszaggatom a nokedlit.
Jó étvágyat! :)

Ha augusztus, akkor minden héten ünnep....

Egy szem gyermekünk, Dorinánk 23.-án
ünnepelte 10. születésnapját!

Hatalmas izgalom előzte meg a nagy napot, készültünk mindenhogy. Vásároltunk, szerveztünk, készülődtünk és sokat beszélgettünk arról a nagy napról. Mindig nagyra nyílt szemekkel hallgatja és kérdez újra és újra. Soha nem unja, ahogy én sem.
Nagyon sokat vártunk őrá és ahogy állnak a dolgok, sajnos úgy tűnik nem tudjuk neki és magunknak megadni a legnagyobb ajándékot, a kistestvért! De! Kárpótol minket mindenért ez a csodálatos kis teremtmény, Dorinánk (nevének jelentése, melyet utólag tudtunk meg: Isten ajándéka"!És milyen igaz!!). Igazsághoz tartozik az is, hogy mint két oroszlán-jegy szülötte, nagy harcokat vívunk egymással, de meg is értjük egymást nagyon gyorsan.
Annak idején egy nagyon szép terhesség után - ami nem is volt terhes, sokkal inkább áldott állapot - 11 nappal később érkezett a kiírt napnál. Már akkor is nehezen váltunk el egymástól és ez most is így van.
Dorcsi nagyon jó baba volt, ügyesen és sokáig szopizott, sokat aludt és akkor, amikor kellett, ha ébren volt, figyelmesen nézelődött, később kitartóan gyakorolta minden új produkcióját.
Dorcsit egy dologgal lehetett elkeseríteni, ha kimentem a szobából, különben nem volt síros baba, igaz nem is adtunk rá okot. Ő a sok alvással elegendő időt adott nekünk minden másra, így ha felébredt, csak vele tudtunk foglalkozni és mi más kell egy csöpp babának.
8 hónapos koráig nem fogadott el mást, csak anyatejet, amit szerencsénkre bőven tudtam neki biztosítani. Később 21 hónapos koráig ez volt számára a megnyugvás, az "I"-re a pont. Ezzel ébredt, ezzel aludt el, a vége felé ez volt az étkezések befejezése. Imádtuk mindketten.
Elteltek az ovis évek is, ahova nagyon szeretett járni, nagyon jó átmenet volt az "itthonból" a "zord világba".
Szép lelkét nap, mint nap féltem. A világ, az iskola kemény tanító, osztja "rendesen", érzékeny lelkét sokszor megtiporják. Az iskolája a kerület egyik legjobb iskolája, de sajnos azt kell mondjam, hogy inkább a tanításon, mint a nevelésen van a hangsúly.
Az évek elszáguldottak, már begyűjtötte az én kislányom az első "X"-et!
Születésnapját a legszűkebb családi körben, 14-en ünnepeltük. Mi panelben élünk, Hugicámék felajánlották, hogy tartsuk náluk a bulit, akkor tudunk grillezni és mégis nagyobb a tér. Dorcsi rengeteg nagyon klassz ajándékot kapott: társasok, könyv, 3D puzzle, ékszerek: arany és ezüst, Keresztanyuja saját sütésű lúdláb tortával is meglepte. ... És mivel Ő is nőből van, naná, hogy kapott egy kistáskát is, amit én varrtam neki:


Amikor megjelent az én kis Dorinám a gyönyörű csokrával és azt mondta:
-"Köszönöm, hogy megszültél!"
Én kész voltam, mi tagadás, elsírtam magam.



*****************************************************************************

Augusztusban ünnepeljük ezenkivül még a házassági évfordulónkat is:
Az idei dátum érdekesre sikeredett:
'08.08.18.-án lettünk 18 éves házasok az én drága Janimmal.
Hihetetlen, hogy elrepült ez a 18 év! A mai napig meg tudok remegni egy-egy nézésétől, mondatától, ha megfogom a kezét érzem: megérkeztem! ÉS! Úgy meg tud nevettetni, hogy könnyeket csal a szemembe.

Azt hiszem, tényleg szerencsés vagyok!

*******************************************************************************

1 hónapos angyalka

Ma egy hónapja, hogy angyalka szállt közénk...

A magam részéről azt gondolom, hogy a legjobb helyre született, az Anyukája a legrégibb blogos barátném, ha hívhatom így. A férjével egy tökéletes párost, így hármasban pedig egy gyönyörű családot alkotnak.
Minden baba megérdemelné, hogy úgy várják, úgy szeressék, úgy készüljenek az érkezésére, mint, ahogy Dorka babát várta Mirza és Ká.

Isten éltessen sokáig Benneteket!

A kakaós csiga

Tegnap Dorkám zongora tanár nénijét vártuk egy kis beszélgetésre és különórára.

A mi Anikó nénink a világ egyik, ha nem a legjobb tanár nénije. Olyan türelme van és olyan kedvesen határozott, jó lelkű asszony, hogy csak legekben lehet róla beszélni, ezt itt most bátran teszem, mert szinte biztos vagyok benne, hogy nem olvassa a blogomat. Tulajdonképpen semmit nem olvas a neten, mert, ahogy ő mondja: "Én egy régi módi ember vagyok, még mobilom sincs..."
Történt, hogy a múlt hétvégén a lánykám csak jött-ment, láttam, hogy bántja valami, de csak nem mondta, hiába kérdezem. Vasárnap délután aztán csak kibökte, hogy nagyon hiányzik neki Anikó néni és a zongora óra. Kérte, hogy próbáljak megszervezni neki egy különórát. Egy anya nem állhat útjába gyermeke tanulási vágyának :), hát felhívtam, épp aznap ért haza a nyaralásból.
Rögtön kötélnek állt, bár kissé meglepődött. Azt mondta, hogy szívesen tart különórát Dorkának, de szigorúan nem fogad el érte pénzt. (Azért ilyen nem sok van manapság, nem?)Időpont egyeztetések után a péntek délutánban maradtunk.
Egyszer régebben már vittem neki és a férjének kakaós csigát, aminek nagyon örültek, így azt gondoltam, hogy ismét ezzel fogom Őt várni.

Mirza isteni kakaós csigája

Hozzávalók 4 személyre:
A tésztához:
40 dkg liszt
2 tojássárga
1 kocka élesztő
4 dkg vaj
4 dkg cukor
2,5 dl langyos tej az élesztő felfuttatásához + egy pici cukor
1 csipet só

A töltelékhez:
14 dkg porcukor + 2 csomag vaníliás cukor
10-15 dkg vaj
3-4 teáskanál kakaó (Mozart)

Elkészítés: A tészta hozzávalóit a tejben felfuttatott élesztővel összegyúrjuk, dagasztjuk, majd 3/4 órát meleg helyen kelesztjük. Amikor megkelt, ujjnyi vastagra nyújtjuk, négyzet alakúra. Megkenjük a töltelékkel (ennek hozzávalóit egyszerűen addig keverjük, amíg kenhető-habos lesz), feltekerjük, és éles késsel 3 cm széles karikákat vágunk belőle. Egy közepes nagyságú, magas peremű tepsibe sütőpapírt teszünk, és a csigákat egymástól 2 cm távolságra elhelyezzük benne. A tetejüket tojássárgával megkenjük, és 1/2 óráig kelesztjük. Ez idő alatt bizony a csigák összenőnek. Előmelegített sütőbe tesszük a tepsit, és közepes lángon sütjük a csigákat. Amikor a tetejük pirosra sült, az egészet meglocsoljuk 2 dl meleg tejszínnel, amit 5 dkg cukorral édesítünk. Végül 10 percig takarékon sütjük, ettől lesz foszlós. Langyosan tálaljuk. (Mirza receptjei)

(Mirzától másoltam át a receptet, de hozzátennék annyit: a dagasztást és a kelesztést én a kenyérsütőmre szoktam bízni, oda mindent zutty beleteszek aztán dolgozzon csak ő :), élesztőnek én egy 1 kg liszthez-hez való szárazélesztő felét, Mozart kakaó helyett pedig egyszerű cicás kakaót használok; inkább téglalap alakúra szoktam nyújtani és még magozott meggyet szoktam a kakaó krémre potyogtatni. Mások , mikor először olvasták, a tejszínt a végén sokallták, de nem sok! Ettől lesz isteni foszlós, ahogy recept is írja és a csigákból kifolyó kakaóval egyesülve isteni krémes állaga lesz. Kevés munkával készülő finomság ez: összekészíteni a tésztához való dolgokat 5 perc, a gép dolgozik , nálam, 1,5 órát, a tészta-csigásítása 10-15 perc, sütő dolgozik kb. 160 fokon szoktam sütni 15 percet (figyelni kell!), aztán locsolás 2 perc és még 10 perc sütés... és KÉSZ! Kicsit hűlni hagyjuk, amennyit a család kibír és már lehet is enni. :) Ja! És nehéz elrontani! )

Scrapbook ?

Ma úgy látszik szómenésem van!
Régóta kacérkodok a scrapbook-kal (ahogy a rutinosok mondják : sb., azt hiszem én is így fogom írni, mert túl bonyolult szó, ahhoz, hogy állandóan lebetűzgessem :) ).
Tulajdonképpen az igazi sb. érdekelne, de azt túl költségesnek ítéltem, ahhoz, hogy a szekrénynek csináljam, különben is a mai digitális világban tulajdonképpen alig van pár papír alapú fényképünk...így maradok a digitális "sb"-nál ( Na ezt még szoknom kell! :-) )
Neki estem a netnek, Google, scrapbook és láss csudát, sok minden mellett találtam sb.sulit is! Magyar nyelvű! Nagyszerű! Ma már vettem is két leckét! De olyan dolgokat ír, amihez halvány lila dunsztom sincs, hogy töltsek le innen, meg onnan "fontokat" , kütyüket, kereteket.
Na, a problémák itt kezdődtek! Ugyanis ezek az oldalak már nem magyar nyelvűek és nem értem "MIT MOND?" ! :(

Honnan és mit?

Kedves blog látogatóim, ha tudtok, kérlek segítsetek!

Brillante weblog díj

Meglepetésemre és örömömre újabb díjat kaptam, ezt most Esztertől. Köszönöm szépen!

Szabályok:

1. A díj képét ki kell tennem a blogomban.

2. Ideírom a linkjét a személynek, akitől kaptam.

3. Jelölök 7 további blogot.

4. Idelinkelem a jelöltjeimet.

5. Üzenetet hagyok a jelöltjeim blogjában.

Bizonyára megbocsájtjátok Nekem, ha nem jelölök 7 blogot, mert

az én jelöltjeim az összes blog, akik a bloglistámon szerepelnek, hiszen azért tettem fel őket oda, mert becsülöm őket vagy emberségük vagy kreativitásuk (sokszor mindkettő) miatt! Úgy tűnhet esetleg, hogy ez a szabály önkényes módosítása befullasztaná ennek a díjnak a tovább adását, de szerintem nem, mivel szinte már mindenki megkapta ezt a díjat, emiatt ők már újabb jelölteket nem állítanának.

Legyen Szép Napotok!

Anyucim

Anyucim (Écsanya, Anyuka, Cirám, Cirusom...) ma 62 éves!

Isten éltessen sokáig, nagyon szeretlek!

Mindaz, amit Édesanyám adott nekem:

"A nő az anyja mellett tanulja meg a szeretetet és a bizalmat, azt, hogyan örüljön az életnek, és hogyan élje az életét magabiztosan és reménytelien."

(Pam Brown)

*****************************
Cirám, sokáig és sokat szeretnék még tanulni TŐLED!

Na, de főzzünk is!...

Ma egész nap takarítottunk Dorkámmal. Délutánra kellően kiidegeltük egymást, ugyanis ez nem sima takarítást volt, hanem az elmúlt 1-2 hónapban felhalmozott itt-ott hagyott, nem nagyon gáz, de azért nincs a helyén cuccot kellett elraknunk. Közben szanálni kellett; a nyáron vásárolt, kapott anyagoknak helyet találni, ugyanis betelt az anyagaim tárolására felszabadított szekrényke... (Mert ugye, az csak szekrényKE lehet, ami ilyen gyorsan megtelik :)! ) Engem teljesen kikészít, amikor szanálnom kell, olyan vagyok, mint a mókuska ősszel, gyűjtök, gyűjtök... és gyűjtök!

Szóval, észre sem vettük, de már este lett, haza ért APA, kaja sehol...

...azért nem kell megijedni, reggel kivettem még a mélyhűtőből 70 dkg darált húst, hogy majd csak kitalálok valamit napközben, mi legyen belőle. Aha! Mindenre gondoltam, csak arra nem! Na, de mire van az embernek 10 éves lánya? Ő megmondta tutit, -Anya, csináljunk olyan krumplis, husis kaját, tudod, lereszeljük, tejföl, meg ez-az és naaagyon szeretem! (Az alapreceptet Sógornőmtől kaptam.)

Na, kezdjük!

Reszelt krumplis egytál

Hv: 70 dkg darált hús, 3 fej közepes vöröshagyma, 8-10 szem közepes krumpli meghámozva, lereszelve, 4 gerezd fokhagyma, 3 (kis)pohár tejföl, vegeta, a többi fűszert később mondom...

1 fej hagymát felkockázva, kis olajon ledinsztelünk, rá a husi, átpörgetjük, fűszerezzük, na itt jön a hangulat faktor: ma magyarosra vettük a figurát, tehát piros paprika, 1 gerezd fokhagyma, de volt, hogy mediterránra, akkor bazsalikom vagy oregano és fokhagyma, de egyébként itt minden a szakács(né) személyére van bízva. Kis víz a husira, aztán, amíg az szépen megfő, lehet a krumplival foglalkozni. Egy nagytálba beleöntjük a tejfölt (mindet), bele vegeta, 3 gerezd fokhagyma, összekutyuljuk, bele a reszlet krumpli, ismét kutyulás. Elő egy tepsi, én inkább nagyobb alapterületűt, mint magasat szeretek erre a célra használni, mert szeretjük, ha sok alja és teteje van. Kis olaj, rá 1 vöröshagyma félkarikákra vágva, rá a krumplik fele, rá a husi, ami közben már majdnem készre főtt, rá a maradék krumpli, erre ismét vöröshagyma karikázva és most, mivel itt a szezonja, paradicsom karikázva( de ez elhagyható). Alufólia rá, be a sütőbe kb. 50 perc 180 fokon, majd fólia nélkül, felső sütéssel rápirítunk. Nagyjából addig tart elkészíteni, míg leírtam, a többi sütő dolga... Próbáljátok ki, nem lehet elrontani :)

Így néz ki tálalás után

Újabb két gólya érkezett...párnák formájában

(Több kép itt)

Újabb két ajándékom készült el, most egy kis-pasis és egy kislányos párna került a gépem (kezem) alól.

Mindkettő tetszik valamiért:

• a fiússal kissé "megszenvedtem", nagyon nem vagyok fiúkra hangolva, de azért remélem szerethető lesz ez a két kis lüke kísértet. A Zsuzsától kapott, két nagyon tuti fiús anyagot egy kis drappal próbáltam kiemelni. Sokat variáltam, hogy melyik tűzéssel dobjam fel az amúgy egyszerű (kunyhó) blokkot. Végül egy egyszerű, vastag"V"-t formáló minta és direkt ehhez az anyaghoz vásárolt, tricolor színű cérna mellett döntöttem.
• a lányosnál már otthonosabban éreztem magam, na, meg a lánykám is segített :) Szóval, az úgy volt, hogy nem akartam ezt is kunyhó mintával varrni, ezért leültem rajzolgatni, addig-addig, hogy egy általam ablaknak nevezett blokkot találtam ki. Na, persze gondolom, hogy ezt már feltalálták előttem és biztos van már neve is, de itt és most ez saját ötlet volt, igaz, hogy egyszerű, de az enyém (mint a magyar narancs a Tanú című filmben :)! ) No, tehát megvarrtam a párna elejét, vatelin, hátlap és következett a tűzés, a szokásos félóra hümmögés után a szívecskés minta mellett maradtam, hűen a macikat körülvevő szívhez. A tűzés után nézegettem a "művem" és arra jutottam, hogy kell még valami kis aranyos a macik köré. Indult a keres-kutat akció és rátaláltam ezekre a helyes kis virágokra, amiket mivel? Na, mivel? Hát gyönggyel rögzítettem. :) Lánykám csillogó szeméből láttam jó úton járok! (Most már Neki is kell varrnom végre valamit, mert már Mindenkinek varrtam, de Ő még kimaradt, pedig a fejemben már ott van sok kész terv, direkt NEKI, csak Ő ezt még nem tudja!) Elkészült szépen a lányka párna is, remélem, a kis macikák "az ablak közepén" sokáig fognak bátorítani, elaltatni és ha kell, vigasztalni egy kislányt.

Fogadjátok Sok Szeretettel!!!!

Az első Dévai "gólyák"

Végre elkészültem az első két ajándékommal.

Sokat filóztam azon, hogy mi legyen belőlük. Pénteken voltam bent a Meseboltban és Katika (Kismackó), akinek a véleményére nagyon sokat adok, azt mondta, kis szatyrok szépek lennének belőlük.

Tegnap reggel nekiálltam, bélés, hátlap, na és kezdjük a tűzést...

De egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy megtűzzem, csíkba, kockába, vagy bárhogy...

Olyan szép a mintája, olyan fantázia van benne, hogy félórás szájrágás, hümmögés, forgatás, hunyorgatás után döntésre jutottam.
A nagyobb elemeket géppel a kisebbeket (alma) pedig kézzel letűztem (életem első kézi tűzése!). Újabb hümmögés és jött a nagy ötlet: GYÖNGY!

(Annyi gyöngyöm van, hogy nem is merem a férjemnek egyben megmutatni, mindig csak egy keveset; az sokkal szelidebb látvány egy férj számára :)...)
Kezdtem a napraforgókkal, majd a kis bogyós ágak a terítőn, utána a másikon a vegyes virág csokron ugyan ezek..., aztán a komód fiókok kaptak gomb fogantyúkat, végül a kislányom ötletére a kancsó kapott még kis szolid, fémeskékes árnyalatú gyöngyöket. Ezek után akartam megvarrni szatyrocskának, de valahogy, úgy éreztem, hogy ennek a falon a helye, ahol lehet nap, mint nap örülni neki, a nyugodt színeit, szép, harmonikus csendéletét nézegetni. (Bocsi, Katika!) Varrtam rá még egy hátlapot (bújtatóval) a tűzések, varrások eltüntetésére és a szép kis virágos anyaggal elszegtem. Igaz, két napom elment rá, de öröm volt varrni! Végig arra gondoltam, hogy remélem, jó helyre kerül majd, oda, ahol szeretni fogják, legalább annyira, mint én és ha ránéznek szép érzésük lesz tőle. Beletettem magam teljesen és remélem átmegy majd!! (Több kép itt)

Még a nap is kisütött !!!

Ma nagy öröm hírt kapott a családunk!

A hírhez hozzátartozik a borzasztó előzmény is, Édesapámnál tavaly decemberben vastagbél rákot állapítottak meg!Jött a műtét, majd, amikor haza jöhetett, rá két nappal felszakadt a sebe, azt újra műteni kellett, érdekes módon ebből a második műtétből nehezebben gyógyult fel, sérve is lett.Majd kezdődött a kemoterápia, egyszer, kétszer... nyolcszor, amit hála az égnek jól viselt !Tegnap volt két hete a PET-CT-je (nem tudom jól írom-e, de a lényeg, hogy egy nagy pontosságú, komoly vizsgálat).

Az eredményre a mai napig kellett várni, de ma, telefonba elmondták, amire december óta vágytunk: N E G A T Í V !!!!!

Most még ugyan hátra van a találkozás a professzor úrral és a sebésszel. de azt remélem, hogy vége a rémálomnak és hogy soha nem tér vissza hozzánk!

Szülinapi szép szokás

(több kép itt)

Van a családunkban egy számomra nagyon szép szokás!

A szülinapos ünnepelt nem csak ajándékot kap, hanem ad is, még hozzá annak, aki megszenvedte vele azt a régi napot, aki nélkül ő sem lenne!

AZ ÉDESANYJÁNAK.

Ez nem egy kötelező szokás, hanem egyszerűen belülről jön, legalábbis részemről. Azon a napon nem csak egy Gyerek született, hanem egy Anya is, így Őt is ünnepeljük.

Általában virágot szoktunk adni, de idén úgy gondoltam, hogy, ha már tanulgatok varrni, akkor inkább idén még sem virágot adok, hanem varrok Anyucinak egy kis neszeszert.

Azt tudni kell, hogy a táskák és neszeszerek iránti elkötelezettségem genetikusan öröklödő tulajdonság nálam. És naná, hogy nem Apukámtól örököltem!

Már régóta készültem Anyucinak varrni egy ilyen kis apróságot, mivel láttam, hogy a most használatos neszeszerjének már igencsak lejárt az ideje.

Ismét összejött a kiscsaládunk, ami az idei meglepi volt, hogy a sógornőmék bevállalták a buli megszervezését, az isteni kaját, tortát és túrós rétest is ők adták, mi csak az innivalót vittük.
Ott voltak:
először is a Szüleink,
a Hugomék, akik előző éjjel érkeztek franciaországi (Bretagne-ból) biciglis túráról, ahova elvitték magukkal a Bátyánk nagylányát, Zsanit is.(Így egy hatalmas élménybeszámoló is volt ez az összejövetel.)
az én kiscsaládom
...és hát természetesen a házigazdák: Bátyám, Sógornőm, Keresztfiam, kiegészülve végre a lányukkal, Zsanival.

Nagyon jó hangulatúra sikeredett ismét a családi-buli, amolyan olaszosan keresztbe-kasul élménybeszámolók, viccek, történetek, tervek...
Gyönyörű virágokat kaptam, Anyukáméktól és a Kedvesemtől.

Táskát(!), ezüst nyakláncot és fülbevalót és egy Meseboltos kirándulást kaptam még, amit majd a Hugicám finanszíroz (Ez azért nagy ajándék, mert én tipikus lassú vásárló vagyok, mindent megtapizok, megnézek, megkérdezek; a Hugom pedig bemegy(2 mperc), köszön(5 mperc), körülnéz (2 perc), kiválaszt-kér(2 perc), fizet(2perc), köszön és kimegy(5 mperc) ez összegezve 6,5 perc, én ennyi idő alatt még csak egy lépést tettem az üzletben, igaz ott már mindent megnéztem, na de még ott van további 20 lépés és a Japán könyvek, amik eleve időigényes kiadványok!)

A páromtól még Karácsonykor megkaptam az Ajándékom, az én aranyos, okos Janome-mat.

Szóval így telt a hétvége.

Kívánok Mindenkinek szép napot!

Dévai előkészületek és a 39-es szám

Most, míg lent voltunk Pélpusztán elkezdtem dolgozgatni a Dévai gyerekeknek szánt kis apróságokon. A Lányommal (10) és a Keresztfiammal (12) közösen választottuk ki ezt a két szalaghímzéses kis mintát. Azt gondoltuk, hogy a kicsik talán a maciknak, -akiket mi Maci Bandinak és Maci Panninak neveztünk el - a nagyobbak pedig a kis láncos szellemeknek fognak örülni.

De készültem egy kis keresztszemezésre is, (legyen szélesebb a választék ! ) a halacskára esett a választásom, mert úgy gondolom, hogy bármilyen korosztálynak bejöhet. A halacskás kezd körvonalazódni előttem, abból úgy gondoltam, hogy egy tornazsákot vagy valami szütyőt varrok, a másik kettőnél még várom az ihletet...Nehéz kilépnem magamból és nem csak lányban gondolkodnom, de nyílván nem csak kislányok várnak, vágynak a szeretetre és a figyelemre és -ami rettenetően fontos, szerintem - a személyes kis tárgyakra.

Holnap ismét öregebb leszek egy évvel, ma még 38 vagyok, holnap 39.

Hűűűha, érdekes lesz kimondani, hogy 39 éves vagyok, hiszen az már majdnem 40. Bár szerintem ez csak egy szám, úgyis annyi vagyok amennyi, jobb napokon simán néznek amolyan "éppen-harmincasnak", rosszabb napokon pedig lazán látom magam 50-nek :) Gondolom, ezzel mások is így vannak, nem?

Nálunk a családban egyébként az augusztus felér egy kiskarácsonnyal! Én kezdem a sort másodikán, Anyukám átveszi a stafétát 14.-én, aztán Apukám 20.-án, aztán jön a Kislányom 23.-án majd visszaveszem ismét az ünnepelt jelzőt 31.-én.

Köszönöm Szüleimnek, hogy vagyok és az vagyok, aki!

Tőlük láttam, hogyan kell bánni az emberekkel, hogyan forduljunk idős és esetleg beteg szeretteinkhez, hogyan szeressük egymást a férjemmel és a lányommal, ők intettek (és sajnos erre még ma is szükség van!) türelemre, csitítottak, amikor robbanni készültem egy-egy emberi butaságon. Mindig mellettem álltak és állnak még akkor is, amikor azt gondolom, hogy nem, mert ők tovább néznek a mánál. Anyukám a mai napig, ha csak megfázok (mint most is) nagyon tud aggodni értem, jön ápol, főz, vagy csak babusgat egy kicsit attól függően mire van szükségem!

És hogy miért írom le mindezt ide?

Mert tudom, hogy olvasni fogják, tudom, hogy ott fognak ülni a gép mellett és pityeregnek, Anyuci nyíltan, Apuci, amolyan férfiasan krákogva, de végre elmondhatom NEKIK mit jelentenek nekem!

KÖSZÖNÖM !! SZERETLEK BENNETEKET!!

Szüleim szeretett Pélpusztájuk legszebb lugasában.