Először is Kellemes húsvéti ünnepeket szeretnék kívánni Minden kedves ismerősömnek, blogos barátnémnak. Teljen ez a szép ünnep Mindenkinek úgy, ahogy Ő szeretné, ahogy megálmodta!
Ezt a kis tavaszi színekben pompázó szösztartómat szeretném megmutatni, amit Kicsikató ötlete alapján készítettem. Annyi különbséggel, hogy a szösztartó belsejébe én egy kis viaszos vásznat varrtam, ez egyben merevíti is és könnyebb kiszórni belőle a cérna darabkákat.
Először is szeretném megköszönni az előző bejegyzésemhez a hozzászólásokat! Összegzésképp azt lehet mondani, hogy a két véglet van rendszerezésben; vagy nagyon precízen tárolunk, mint a régi röltexekben vagy ömlesztjük a kincseket, mert élvezünk kotorászni közte, mindenesetre az ötletbörzébe belinkelem ezt a bejegyzésem okulásképp bárkinek, akinek gondja van a tárolással.
Aztán szerettem volna még elmesélni, hogy Dorka lányom suli váltása eddig milyen változásokat hozott az életünkbe. Dorka, az Ő kérésére napközis lett, 4-kor úgy hozom haza, hogy kész és leenőrízve a házi, itthonra már csak az esetleges szóbeli tanulnivalók és a zongora, szolfézs tanulnivalók maradnak. Nem kell haza hozni a rengeteg tankönyvet, így keddtől csütörtökig csak a farmer táskájával jár a suliba. Pénteken is csak az én kérésemre hozza haza a cuccait, hogy átnézhessem. A másik suliban sokszor majd hanyatt vágta magát, amikor a hátára akasztottam a háti táskáját, sokszor meghaladta a táska súlya a 10 kg-ot. Mivel a tanító néni nagy hangsúlyt fektet a szép füzet vezetésre, a szép írásra, Dorka csodálatos változáson ment át ezen a területen is. Kezd egyre szebben írni. (Én meg azt hittem,hogy a lányom genetikusan alkalmatlan a szép írásra, mivel akármit csináltam vele, eddig még ilyen szépen írni nem láttam, de lám-lám, ennyit számít, hogy mit "követelnek" tőle a suliban) Ami érdekes, hogy kezd Ő maga is gyönyörködni egy-egy betűjében vagy szavában, saját maga számára is érdekes, hogy tud Ő szépen is írni! Napközi előtt játszanak egy nagyot az iskola udvarán, ami szép, árnyas, tagolt, sok klassz játékkal tele. Nagyon sok felé viszik őket, az utóbbi 3 hétben voltak:
A Mezőgazdasági múzeumban, ahol párokba állva egy jó-pár kérdéssel összeállított lapot kellett kitölteniük. Rohangásztak, keresgélték a helyes megoldásokat, észre sem vették mennyit tanultak.
A Ludvig múzeumban egy foglalkozáson vettek részt, ezek az infók még ülepednek a lánykámban, de egyszer csak majd kitörnek...
Főváros Nagycirkuszban az első sorból élvezhették az előadást, visonghattak, amikor a bohóc lespriccelte őket vízzel, izgulhattak a légtornászokért, csodálhatták az oroszlánokat, a lovakat és a helyes kutyusokat. Mikor érte mentünk a suliba, elkezdett mesélni és fogalmam sincs hol vett levegőt, mert másfél óráig csak kifelé jött a levegő belőle, mert mesélt, mesélt és mesélt... :)
Ma egy Afrika előadásra mentek a Móricz Zsigmond körtérre.
Holnap Diana kiállításra mennek, oda elkísérem én is őket.
Április vége felé mennek az Állatkertbe.
Júniusban pedig 3 napos osztálykirándulás lesz Ópusztaszerre, ahol jurtában fognak lakni, lovagolnak, íjászkodnak és még nem tudom mi mindet csinálnak majd, de rengeteg klassz programot állítottak össze nekik!
Mióta ebbe a suliba jár, szerdánként elviszem egy közeli helyre, játékos gerinc tornára, amit nagyon szeret és most vasárnap ugyanitt indítottak gyerekeknek hastánc foglakozást! Jaj, ezt rettentően élvezte!!! Csak úgy rázta a popsiját... :) (Na, most valahonnan fel kell hajtanom csirgő-csörgő kendőt a fenekére!)
Dorka már kapott jegyeket, 3-5 közti szórásban, de több az 5-ös és nagyon büszke vagyok rá, sőt még igazgatói dicséretet is kapott a március 15-i szerepléséért. Dorka számára a legértékesebb mégis a matek törtek-témazáró dolgozat 5-öse, mert nem csak egyszerűen oda írta az osztályfőnök, hogy 5-ös, hanem egy pár szóval még megtoldotta az értékelést: "...Dorka! Látszik a sok tanulás és gyakorlás, megérdemelted az 5-öst!..." Dorcsikám 2 napig ezzel a mondattal kelt, feküdt! Nagyon jól esett neki, hogy Anikó néni így is elismerte erőfeszítéseit. Nem sokba kerül ez egy tanárnak(kb. 20 másodperc), de a gyerek napokig boldog tőle!!! Egyre inkább azt gondolom, hogy jól döntöttünk a váltást illetően! Bár Dorkában még vannak feszültségek az új környezet, az új szabályok és a rengeteg új arc miatt, de napról-napra oldódik egy kicsit.
Annyi apró kérdés gyűlt össze bennem az elmúlt napokban, hogy gondoltam összegyűjtöm és egyszerre rázúdítom kedves olvasóimra, reménykedve benne, hogy válaszolnak. Ennek a bejegyzésnek a linkjét be szeretném tenni az ötletbörze csoportba, hátha másban is felmerülnek hasonló kérdések...
Tehát:
Gépi applikálás: Hogyan applikálod körbe a mondjuk 1-1,5 cm átmérőjű lukat a rátéten? (Én háromszor futottam neki a nagy zöld-piros táskámnál, de nem sikerült olyan szépen, mint szerettem volna, így jött a takarás a gombokkal...)
Hogyan tároljátok a gombjaitokat? Mi szerint szortírozzátok? Méret? Szín? Stílus?
Én így szortíroztam el a minap
Hogyan tároljátok a zsinórjaitokat, szalagjaitokat, hogy ne gubancolódjon, ne gyűrődjön és még áttekinthető is legyen a kollekció?
Mi az az eszköz, amiben kellemesen csalódtál? Nem is gondoltad volna, hogy mennyire megkönnyít egy műveletet...
Mi az az eszköz, amiben csalódtál? Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket...
Hogyan kell géppel varrni fémszálas cérnával, már vettem hozzávaló tűt, de kell állítani a szálfeszességen? Milyen alsó szál kell hozzá?
Hát ennyi... Vagy kérdezzek még? Abban nagy vagyok... :))
Először használtam a transfer filcemet. Hát mit ne mondjak, rám hozta a frászt, mert nem akart fogni, de akkor felvillantak gyerekkori emlékeim a beszáradt filcekről. Na, elkezdtem nyalni a filc hegyét... és láss csudát, lassan életre kelt. Átvasaltam az anyagra (még a vasalóhuzat is kapott a mintából :) ! ) Simon úr féle selyem molinóra hímeztem és a Meseboltban direkt erre a célra vettem egy nagyon szép színű gyapjú alapú kézi vagy gépi használatra is alkalmas cérnát (Aurifil Lana 12/2) Jó volt vele dolgozni, habár elég könnyen szakad, nem tudom gépi varrásra, hogy lesz jó, arra még nem próbáltam...
(Itt már körbe varrtam a szélét.)
Ajándékba készítettem ezt a kis képet valakinek, akinek önzetlensége, jó indulata példa lehet bárkinek. (Hogy kinek, azt majd akkor mondom, ha átadtam ezt a kis apróságot...) Sokra tartom közvetlenségét, segítőkészségét, emberségét, szorgalmát. Sokat gondolkodtam mit is adhatnék neki, hisz már oly sok mindent kaptam tőle. Aztán mikor megtaláltam ezt a kis mintát, akkor már csak az volt a kérdés, hogy készre varrjam vagy megadjam neki a lehetőséget, hogy azt készítsen belőle, amit akar. Az utóbbit választottam. Elég volt, hogy én döntöttem a mintát illetően, hadd döntsön Ő, mire használja fel szívesebben... Remélem örülni fog neki!
Szarvasmici játékot hirdetett. Nem is akármilyent. Különlegest. Mint az esemény, amihez kapcsolódik. A feltételek: Mutassuk meg a menyasszonyi ruhánkat és a csokrunkat, az különdíjazásban részesül, aki maga tervezte a ruháját.
Idén lesz 19 éve, hogy összeházasodtunk az én drága párommal, Janimmal. Egy pillanatát sem bántam meg az együtt töltött éveknek. Voltak vicces, kedves, boldogságos, szomorú, nehéz, gyönyörű pillanatok, időszakok. Szerintem senki sem lehet biztos a választásában a boldogító igen kimondásának pillanatában, csupán bízhatunk választásunk helyességében, emberismeretünkben, a jövőnkben. Nekem eddig úgy tűnik, hogy jól választottunk Janimmal! Az esküvőnket direkt terveztük augusztusra, házilag szerveztük, terveztük meg Anyukámékkal és Janikámmal. A ruhám az akkori divatnak megfelelően habos-babos volt, a vendégek közül többen mondták, hogy olyan vagyok, mint egy békebeli porcelán baba (Ja! Olyan kerekded! Ezt én mondtam! :)) ) A csokrom 21 szál vörös rózsából állt (akkor annyi idős voltam), nagyon jól bírta a megpróbáltatásokat, a meleget, a képeken látható, nagyon szép idő volt aznap! Amiért nekem még nagyon szép nap volt, akkor 19 éve, hogy ott voltak szeretett nagyszüleim, akik sajnos mára már nincsenek köztünk, ahogyan sokan mások sem a vendégseregből... Együtt ünnepeltünk, táncoltunk, csillogott a szemünk... Hála a videónak legalább úgy meg tudom mutatni Őket a Lányomnak, hallhatja a hangjukat, a nevetésüket, láthatja gesztusaikat. Szép volt, rég volt, de legalább igaz volt! :)
Múlt héten volt a sógornőm, Ágika szülinapja. Kérte, hogy varrjak már végre neki is egy táskát. Vállra akaszthatós, de hónalj alá szorítható hosszúságú vállpánttal, inkább hosszúkás, mint széles legyen és legyen minimum 2 belső zsebe... Hát elkészült ez a farmer táska, amit egy kis csík technikával bolondítottam meg, kicsit gyöngyöztem (!), kapott egy filc cipzárdíszt, 3 belső zsebet és kulcstartó karikát a táska belsejébe, hogy ne kóvályogjon kulcs-csomó a táska alján.
Ugyan két hete már, hogy a ráadás foltvarrás tanfolyamunknak is vége, de ez még az utolsó előtti óra anyaga volt, csak hát... rossz kislány voltam és még csak most csináltam meg. Eredetileg karácsonyi terítőnek indult, de aztán valahogy mégsem tudtam elképzelni annak.
Viszont már többször éreztem hiányát egy jó nagy szatyor-táskának. Például, ha megyünk valahova családostul (hárman), tegyük fel vendégségbe, az alap csomagunk részét képezi 3 pár papucs, ami már nem kis méret. Nem piaci bevásárlásra szánom, de amolyan "mindentelnyel" nagy táska lesz.
Be kell valljam, olyan lassan készült, mint a Luca-széke... :)
Első nap a táska eleje,
másnap a táska hátulja (tulipános),
harmadnap délelőtt a varrás elméleti része, azaz hümmögés, délután maga a varrás.
Na, most első alkalommal morcos lett az én kis varrógépem a rétegek számától. Hát igen, ha jól számoltam 24 réteg volt, ebből 6 táska merevítő bélés és 6 réteg felvasalható pufi bélés.
OKÉ! Igaza volt, sok ez egy érző szívű gépnek... :)
A táskának belülre varrtam egy lifegő, cipzáras zsebet.
Most már csak egy házim van befejezetlenül, shadow trapunto technikával készülő...na mi? Na mi? TÁSKA! :)
A héten azért varrtam mást is, de az ajándék lesz, így azt csak később mutathatom.
Múlthét szombatján voltunk Dorkámmal a Westend Cityben, egy zongora kottát kellett vennünk...
Meglátogattuk a Varrógépcentrumot, ahol ezeket a kis kütyüket vettem.
Extra kicsi pom-pom készítőt(nagyon könnyen és gyorsan lehet vele pom-pom-ot készíteni!)
Gyűszűt(!) ez már a nem is tudom hanyadik gyűszűm, de talán ez már beválik.
Kicsi varratbontót és egy kis fém vonalzót. és még egy-két különlegesebb gombot és acryl díszt.
Aztán átmentünk az Éva kézimunka boltba, ahol nagy leértékelések voltak, ezért Dorka nagy könyörgésére vettem neki egy gobelint, amit Ő (!) fog kivarrni.
Nagyon elszoktam attól a belvárosi dzsuvától, ami a Nyugatinál fogadott a Westend metró felőli bejáratánál. Büdös, kosz, naplopók tömege, ordibálás, káromkodás, lökdösődés.
Ez Magyarország? Ez a magyar nép?
Mi tudjuk, hogy nem, de a hozzánk látogató külföldiek ezt látják, ezzel azonosítanak bennünket és én szégyellem magam. Miért nem tesz valamit a rendőrség? Nem látják? Megszokták már a látványt?
...és akkor belépünk a Westendbe, teszünk 10 lépést és átlépünk egy másik dimenzióba, egy másik világba, szemmel láthatóan jobb módú emberek sétálgatnak, vásárolgatnak a drága boltokban, költenek annyit egy cipőre vagy ruhára, mint amennyi másnak egy havi keresete.
Aztán délután haza megy a fáradt dolgozó bekapcsolja a tv-t és Mónika beköszön majd ismét jönnek a magyarok, káromkodnak, ordibálnak, egymásnak esnek. Ha nem ruhában lennének és nem emberi nyelvet beszélnének, akkor nyugodtan lehetne állítani, hogy az állatkertben vagyunk és nézzük, ahogy csimpánzok egymásnak esnek. Bocsánat a kirohanásomért, de ez borzasztó. Tudom nem kötelező ezeket a műsorokat nézni (mi nem is nézzük csak a reklámokat látjuk, de ott is bőven le lehet mérni a műsor színvonalát), el lehet kapcsolni.
De amikor én külföldön voltam, délutánonként bekapcsoltam a tv-t, mert kíváncsi voltam az adott ország tv stílusára, az emberek modorára, a hangulatra. Mivel sajnos nem beszélek idegen nyelveket, csak így tudok, érzelmi síkon információkat gyűjteni.
Bocsánat még egyszer, nem vitát szeretnék indítani, de nagyon kikívánkozott belőlem.
