Örök szerelmem, a férjem után

Sokat gondolkodtam, hogy mivel kezdjem újra a blogolásom...
...és hát persze, hogy az egyes vagyis kettes számú szerelmemmel, a varrással, azon belül is az utóbbi időkben készült táskáimmal, némi kis történetekkel fűszerezve.
Egyszer megkeresett e-mailben egy kétségbeesett szerelmes férfi. Imádott párja álmát szerette volna valóra váltani és ebben kérte a segítségemet. Kord táska volt az álom, cicás díszítéssel, hozzá neszik.
Hosszas levelezés során (amivel néha összezavartak) egyeztettük az egyéb igényeket és megszületett a Mirci szett.

Teltek múltak a hónapok és újabb e-mail érkezett, újabb kéréssel. Kicsit legyen kisebb a táska és most tulipános díszítéssel.

Mindegyik táskám mire elkészül a szívemhez nő, de ez a szett már az elején is kedves volt nekem!
Na,jóóó... mutatok még 2 farmer szettet.
Az első a kedvenc napsugaras motívumommal készült. Ez a motívum annyira a szívem csücske, hogy alig várom, hogy valaki ilyet kérjen tőlem és hála az égnek másoknak is tetszik, érzik benne az energiát, a mondanivalót, a jelképet.

A második táskát egy nagyon kedves, csupa érzés, vibráló személyiségű, nagy traumákat átélt hölgy kérte tőlem. Nagyon színesre, nagyon vidámra, nagyon virágosra szerette volna a táskáját.

Szeretem a táskákat, szeretem, ha személyre szabottak, szeretem, ha a tulajdonosuk vakon megtalál benne bármikor, bármit. Szeretem, ha a színe, dísze igazodik a táska viselőjéhez...és még sorolhatnám, hogy számomra mi minden fontos egy táskában. Igen, ez egy szerelem.
De talán ezt már mindenki tudhatja rólam, aki egy kicsit is ismer! :)
...már ott tartok, hogy alig merek bemenni táskás, pénztárcás boltba, mert én nem csak azt látom bennük, hogy micsoda első ránézésre csinos, tetszetős, de tömeg termékek ezek, hanem, hogy lelketlen, átgondolatlan, sokszor selejt termékek. " Tegyünk rá valami csillogóst, valami ütőst, az majd eltereli a vásárló figyelmét arról, hogy milyen gagyi, amit venni készül..." és legtöbbször nyernek is ezzel a fogással.
Nem! Nem magamat akarom sztárolni, hűű, de mennyire nem. Én még ma sem hiszem el, hogy kell az valakinek, amit nyújtani tudok, pedig a fenti példák is meggyőzhetnének... csak azt gondolom, hogy én már jobban, könnyebben kiszúrom a hibákat. Azt, hogy jó lesz ez ide (kelet-európai viszonylat), ezt is megveszik, minek törjük magunkat jobban, miért tegyünk bele több energiát, gondolatot.
Mondok egy példát az átgondolatlanságra. Egyszer a párommal mentünk pénztárcát venni nekem. Én az a "mindent bele" típusú pénztárcás nő vagyok, így csak nagy méretű, tagolt tárca jöhetett szóba. Boltról-boltra jártunk. Vagy kicsik voltak, vagy csúnyák, de egyben szinte mind egyezett, következetesen bal kezeseknek készült pénztárcák voltak. Gondoljuk csak végig. Mindenki azzal a kezével babrál a pénztárcájában, amelyik az ügyesebb, de, ha bal kézben fogtam a tárcát, hogy kitudjam hajtani az áthajló részt, ezáltal a jobbik, ügyesebbik kezemmel kotorhassak az aprópénzes részben, akkor az összes kártyatartó fakk és papírpénz tartó rész nyílásával lefelé nézett, ezáltal minden szabadon potyoghatott ki belőle, hála a gravitációnak. Ha átfordítottam a pénztárcát nyílással felfelé, akkor viszont nem állt kézre az aprópénzes rész. (Nem tudom érthető-e, amit magyarázni próbálok)
A harmadik boltban egy kedves hölgy eladót fogtam ki. (Az előző boltokban értetlen, mit ne mondjak, ingerült férfi eladók voltak...lehet, hogy ez csak véletlen volt, de tényleg ezt tapasztaltam). Szóval, a hölgy, amikor látta, hogy szerencsétlenkedek, az amúgy számomra szimpatikus tárcával, megkérdezte, mi a gondom, na a férjem itt szaladt volna ki a boltból, mert ő már tudta, ilyet csak nagyon indokolt esetben kérdezzen tőlem egy eladó..., mert én bizony válaszolok, sőt, részletesen kifejtem a gondolataim. Szó, mi szó, közösen megfejtettük a titkot... a legtöbb tárca bal kezeseknek készült...és lássuk be több a jobb kezes ember, mint bal kezes. Nem? Na, jó! Abba is hagyom, mert kezdem nagyon belelovalni magam a témába...

Több, mint 1 éve nem írtam...

...valahogy nem volt elég energiám rá, kedvem hozzá.
Sok minden történt az elmúlt egy évben, hol is kezdjem...

Dorkám 15 éves lett idén, elballagott az általános iskolából

...és elkezdte középiskolás éveit a Jelky András iparművészeti szakközépiskolában, divat-és stílustervező szakon. Nem volt könnyű a pályaválasztás, de Dorka tudta mit akar, már "csak" az utat kellett megtalálni hozzá.
Dorkám táncolni, salsázni kezdett és ami a slussz poén, hogy mindezt az apájával! :) Yessss! :)

Janikám betöltötte a 48. évét

kicsit magas lett a vérnyomása, de amúgy pompás egészségi állapotban van... és még mindig imádom!
Azt mondja, ő is engem, de mindegy is lenne, hogy mit mond, ha nem érezném, hogy tényleg szeret!!! :)

Én augusztusban 44 éves lettem

 Általában jól vagyok, de egyre több az apróbb nyavalyám, ami nem tesz jót a lelkemnek. Elvégeztem egy iskolát, jeles eredménnyel vizsgáztam és szakképzett Kézápoló és Műkörömépítő lettem.

Így már 3 szakmával rendelkezek...bár a programozás és a mérlegképes könyvelő szakma mostanság nincs túl sok hasznomra :)

Varrok, gyöngyözök és most már körmözök is. Ha jól meggondolom, bármit csinálok, annak tuti, hogy köze van a kreativításhoz, az alkotáshoz. Ezek közül jelenleg még a körmözés a legnehezebb számomra, mert az az itt és most "művészete". Elsőre kell jót vagy még inkább, tökéleteset, különlegeset alkotni. Az én keresztem a pontosságom, a precizitásra való törekvésem, ez sajnos lelassít, ezen a téren kell elsősorban fejlődnöm, gyorsulnom és még sok technikai kérdésben. Ez egy érdekes szakma. Mindenki azt hiszi, hogy milyen egyszerű és könnyű, könnyed szakma. Pedig, ha tudnák. Rengeteg dolog van, amire figyelni kell, ha valaki rossz körmöt készít, jobb esetben lejön magától, letörik, betörik természetesen a legrosszabbkor, rosszabb esetben fenn marad, de alá levegősödik, ami a körömgombának a melegágya... Mindent egybevetve, a látszat csal hölgyeim, higgyétek el nekem! :) 

Nem magamat akarom fényezni vagy reklámozni, sőt, de nézzétek meg kihez mentek, káderezzétek le időben! :) 

Aztán...még mit is írhatnék... 

benne voltam a rádióban. Sógornőm jóvoltjából meghívott a beszélgetős műsorában Fehér Mariann, a Budapesti arcokba (Juventus rádió). Ha van 1 órád és érdekel, hallgasd meg! :)

Érdekes élmény volt! :)

Bátyámék új vállalkozásba vágtak a feleségével. Kakas étteremben konyhafőnökként eltöltött 19 év után a bátyám új dologra vágyott és némi varga betűvel, de saját saláta.-és Gasztrobárt kezdett csinálni. Basil Ica néven futnak és a Bazilika háta mögött a Bajcsy Zs. út és Révay köz sarkán vannak.  (Látogassátok meg őket, nem fogtok csalódni!!!) Ismét egy új dologba vágtam én is a fejszémet általa, mert elvállaltam, hogy csinálom nekik a FB oldalukat. Érdekes kirándulás ez a marketing területére. :)

Most ennyi jut az eszembe...

Nem ígérek semmit, de szeretnék újra és újra jelentkezni, ha másért nem, számomra is érdekes visszatekinteni a blogom által, hisz ez mégis csak egy napló...

Legyen boldog, kiegyensúlyozott, vidám új évetek!!!

Éljen 2014!!! :)

Neszikék minden mennyisségben

A csajos:

 A levendulás:

 A vagány, némi romantikával fűszerezve:

 A farmeros:

 A szívem-csücske-szürke farmeros:

Gyöngyhímeztem

Egy újabb technikával ismerkedtem meg a nyáron, még pedig a gyöngyhímzés technikájával. Ez számomra nagyon kézenfekvő technika, mivel a gyöngyöt is nagyon szeretem és a hímzést, varrást is. A technika lényege abban rejlik, hogy valami számunkra tetszetős gombot, különlegesebb ásványt, kristályt különböző technikai megoldásokkal, de mindenképp gyöngyök segítségével rögzítjük egy keményebb filcre vagy speciális alapra, azt körbe-körbe varrjuk különböző gyöngyökkel, míg elérjük a kívánt méretet, hátlapozzuk, díszítjük és tádááám,  kész a medál esetleg fülbevaló vagy bross.

2 Vintage hangulatú szett:

 

 Türkiz-imádó szett.

Nem túlzok, ezt annyira szerettem csinálni, hogy mikor kész lettem, megkönnyeztem, durva lelkem van, mi? :))

Egy kis kirándulást tettem a brossok világába:

Apróságaim 1. rész

Az elmúlt félévben, mint már az előző bejegyzésemben is írtam sokat varrtam, gyöngyöztem...jaj, úgy élvezem, hogy ilyen igény van a kis műveimre.

Ezt a tokot Anyucim E-book-jának készítettem:  

 Ezt a táskát koprodukcióban készítettük Anyucimmal neki, Ő hímezte, én varrtam:

 Ezt a tokot magamnak készítettem, pontosabban a tabletemnek. Kívülről egy egyszerű, stilizált tulipán rátét díszt kapott 

 A belső oldalára ugyanazt a motívumot kontúroztam fel, kapott még egy cippes zsebet és 2 db mágneszárral oldottam meg a tok záródását.

 Belülre pihe-puha bélést tettem, ami óvja az ütődéstől és karcolódástól én kis drágámat:

Élek és virulok

Most néztem, hogy milyen régen írtam a blogomba. Ejej!
Ez nem helyes, de annyi minden történt velem, főképp jó dolgok, hogy nem volt energiám írni ide (is). És igen, bevallom, beszippantott a Facebook. Sok kedves ismerőssel gazdagodtam, sokat tanultam, tanulok ott. Tanulok türelmet, lojalitást, gyöngyös és varrós okosságokat... nap, mint nap csodálkozok rá az emberi hülyeségre, de valahogy nem érdekel, tovább lépek rajta...
A családom is szépen üzemel, Dorkám elkezdte a 8. osztályt, pályaválasztással kínlódunk, igazság szerint van egy tervünk, de a probléma abból adódik, hogy csak 1 tervünk van, nincs "B" vagy "C", netán "D", "E" vagy "F" verzió, pedig ez manapság az elvárt a felvételi lapon. De nézhetjük pozitívan is, VAN egy tervünk, ez ugye több, a NINCS tervünk-nél. :) Legyen már az a pohár félig tele, nem???? :)))
Drága Janimmal dec. 5.-én töltöttük be a "25 éve együtt vagyunk"-ot. Ez annyira szuper érzés, az idő minket igazol, jól választottunk annak idején. Hippijájéj!!!! :))))))
De nem szeretném rózsaszínre festeni a szürkét, vannak felettünk is felhők. Még pedig az anyagi felhők. Folyamatosan sakkozunk, hogy "mindenre" jusson, és a "mindenre"-t is igyekszünk át és újra gondolni. Igyekszünk a felszínen maradni, de szerintem ez másoknak is ismerős gond.
Próbálok erre úgy gondolni, hogy jól van ez így, kell néha egy-két büdös nagy pofon az élettől, hogy nehogy már  elfelejtsük hol a helyünk és mi a fontos igazából az életben.
Nagyon sokat varrtam és gyöngyöztem az elmúlt félévben, majd igyekszek bemutatni itt is őket...
...ha már emlegettem azokat a bizonyos büdös nagy pofonokat, itt egy tök jó szám Majkától:

Medálok és gyűrűk

Jaj, de elrepült az idő, már több, mint egy hónapja nem írtam. Annyi mindent csináltam, csinálok, hogy egyszerűen nem futja az agyi kapacitásomból, hogy ide is írjak. 

Sokat varrok, gyöngyözök és egy technikával is ismerkedek. 

Most gyöngyeim közül mutatok néhányat:

Dorkám bizonyítványára kapta ezt a medált tőlem. Nem mondom, hogy szuper lett a bizije, de tavasszal kitűztünk egy célt, aminek elérésére lett beígérve egy medál. 

Akkortájt volt, hogy lestipistopizott egy swarovski rivolit, hogy az csak az övé lehet, mondtam neki: Rendben, ha eléred a célokat, megfűzöm neked medálnak. 

A célt teljesítette és csak annyit kért, rózsaszínes legyen a medál. 

Ezt csináltam neki:

 Az emlegetett új technika a gyöngyhímzés. Egy szombati napon a Gyöngyboxban tanultam Nagyné Blahó Zsuzsitól a gyöngyhímzés alapjait. Ez nem egy könnyű technika, nagyon pontos, aprólékos munkát igényel és a rutin nagyon látszik minden darabon...mint, ahogy a rutintalanság is! :)
Ez a medál a tanfolyamon készült Zsuzsikámnak szülinapja alkalmából. Aki ért hozzá, az rögtön észreveszi tanuló mivoltomat, de szívből készült és ez sokat javít a helyzeten! :)))

Ezek a gyűrűk ugyanarra a mintára készültek, nagyon tetszik ez a minta, annyira meg tud változni a végeredmény a felhasznált gyöngyök színeitől.

Minta : Alexargai:Solitär