Hazatérés a világ végéről

Mostanában mindig egy mondás jár a fejemben:

"Ha a sors becsuk egy ajtót, nyit helyette egy másikat."

Na, én most több ajtót is keresgélek, mert ez a nyavalyás sors az utóbbi hónapban csak úgy csapkodja az ajtókat, akkor majd nyilván nyitogatni is fog, mert a végén nem marad mit csapkodni, igaz? :)

Szeretném megosztani veletek a legújabb élményemet, aminek a jelszava az a bizonyos:

LUXUS A VILÁG VÉGÉN

azaz Gosztolán (Rédicsnél van, a Szlovén határnál).

Fantasztikus élményben volt részünk 4 napon, 3 éjszakán keresztül.

Képzeljétek, olyan nyugalmas környezetben van a panzió, hogy számomra érdekes módon még a csendet is hallottam. Volt, úgy, hogy hajnalban felébredtem, hogy ne keltsem fel a családom, kiültem a fürdőszobába olvasni. A fürdőszoba ablaka nyitva volt és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nem hallok semmit. Néma csend. Nem a fülemmel volt gond, egyszerűen néma csend volt. Ez egy városi macának fura érzés. Letettem a könyvem az ölembe, becsuktam a szemem és csak hallgattam a csendet. Egyszer csak... szarvas bőgést hallottam egész közelről, majd egy madár kezdett el vihogni. Valami baromi vicces lehetett...

Sok élményünk volt, megmutatok néhányat a publikusak közül :)

Voltunk fazekaskodni Szentgyörgyvölgyön Rezső bácsinál, aki önmagában megér egy egész napot. Állandóan kokettál a hölgy vendégekkel, nem tolakodóan, csak olyan kis vidéki bájjal, huncutsággal. Mondhatni még a szeme sem állt jól a jó öregnek.

Dorka és a férjem is korongozott Rezső bácsinál (ami a mi anyagias világunkban érthetetlen módon ingyen volt!)

 

Onnan átmentünk Szécsiszigetre.

Itt Kati néni volt az idegenvezetőnk. Szécsiszigetnek (minimum) 3 nevezetessége van.

• Vízimalom múzeum, ami egyben gyönyörű, korhű szállásnak is ki van alakítva

•  Egy csodás, különleges templom, ami csodával határos módon megúszta a világháborúk rombolásait...
  

Sok különlegesség közt az egyik, hogy az oltár teljes egészében fából van faragva

 

 A freskók olyan 3D hatásúak, hogy már rég a plafont bámultuk, amikor egyszer csak rájöttünk, hogy minden síkban van, egy darab dombormű, dísz  nincs benne. Azok a régi festők tudtak valamit.

Kati néni mesélte, hogy már többen jöttek, felállványozták belülről a templomukat s tanulmányozták a freskókat. Az a különlegességük, hogy közelről nézve teljesen torz az ábrázolás, de lentről nézve tökéletesek az arányok és szinte kiugranak a fal síkjából. Lenyűgöző!!!!

 

 Kati néni megengedte sőt feltessékelt bennünket, az oltár mögött fent található kis helységbe, ahol őrizték a falu összes papírját , sok száz éves anyakönyvi bejegyzéseket, papi dísz öltözeteket... Nem hogy tiltotta volna, de külön mondta, hogy nyugodtan érjünk hozzá, tapintsuk meg őket.

Remegett a kezem, amikor a sok száz éves könyveket lapoztam.

Olyan a mikroklímája a templomnak, hogy ezek a régi értékes könyvek semmit nem vesztenek az állapotukból. Több múzeum is elszerette volna elvinni őket, de miután megvizsgálták a templom levegőjét, mind úgy döntött, hogy jobb, ha ők jönnek vizsgálódni, mert nem tudják biztosítani az itteni levegőt. Mammka erről biztos többet tudna mesélni...

• A harmadik érdekesség a bivaly-rezervátum.

Itt éppen egy helyre kis példány tart a helyi élményfürdőbe...

 ...és itt már beheveredett az iszap-fürdőmedansziéba (a bal szélen az Ő!)

Másnap átmentünk Lendvára. Na az is érdekes volt. Piszok magasan fenn van a vár (ahogy lenni szokott :)  )

Felmentünk némi kalandozás árán, hát nem zárva volt a mihaszna?! Vasárnap. Zárva. Egy normális múzeum hétvégén nyitva szokott lenni, nem?

Na, nyergelj, fordulj! Le a városba. Épp vége lett a varsárnapi nagy misének, hát bementünk megcsodálni ezt a templomot. Szép volt, szép volt, de nem olyan szép, mint a szécsiszigeti!

Aztán fagyiztunk, akkora adagot adtak, hogy a fülem is ketté állt. A férjem, az a drága jó ember, feláldozta magát és amit nem tudtunk megenni a fagyinkból, mind benyalta. :))

Haza felé mondta Dorka:

-Anya, te milyen okos vagy!

- ?

-Tudsz szlovénül!

- ????

- Felolvastad a parkolási táblát, meg minden táblát.

- Hi-hi! -Ja, mert magyarul is oda volt írva, de ezt ez a drága kisbogár nem figyelte, csak, hogy felolvasom bőszen "szlovénül", majd azon mód magyarul is!!!

A szálló szuper volt, bőséges és finom volt a kaja, kedvesek voltak, a környéken csupa szép ház volt. A szállóban volt pingpong, tenisz, , biliárd, szauna, úszómedence, masszázsmedence, feng-shui kert, tavacskával és a tavacska menti padon egy állandó vendéggel, a szomszéd cicájával. :)

Gosztola Lenti városától 4 km-re van, Lenti a családunkban arról híres, hogy ott katonáskodott Janim a 80-as évek közepén. Természetesen elmentünk megnézni a laktanyát, ma már az önkormányzaté és ipar telepként működik. A férjem izgatottan mesélte, hogy hova jártak eltáv-ok alkalmával, hol ugrottak az árokba  a katonai rendészet elől eltáv-ról visszafelé menet, mert hát nem voltak épp józanok és nem akarták az éjszakát a fogdában tölteni :)

Na, épp jöttünk visszafelé a laktanyától a bekötő úton, amikor is megállt tőlünk az úton kb. 100 méterre egy nagy valami. Mi is megálltunk. Néztük egymást. Mire rájöttünk, hogy egy csodás, nagy-agancsos erdő hercege nézett jól meg minket, addigra Ő úgy döntött elég a bámészkodásból (ebből nem élünk meg), szép lassan átlépdelt az úton és egy kis résen bebújt az erdőbe.

Mi csak álltunk az úton és próbáltuk feldolgozni az élményt. Előre csorogtunk az autóval, oda, ahol az agancsos eltűnt, néztük a sötét erdőt, erre felugrott a fűből egy nagy fül-pár, nyuszika is jól megnézett minket, majd hopp-hopp, elugrált ő is.

Felemelő érzés volt, hálát adtunk az élményért! Soha nem felejtjük ŐKET!!!!!!

Minden szuper volt, naaaaaa!

Ha szeretnétek több képet is megnézni, akkor itt lehet.

U.i.: Többen kérdeztétek hol van ez a csodahely... Itt: Gosztola gyöngye panzió